Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Ki ne érezte volna már, hogy elfáradt a motor, munkája már nem okoz örömet, kiégett? A burnout szindrómát évtizedek óta ismerik és kezelik, ám míg külföldön egyre több kutatás lát napvilágot a témában, addig a hazai helyzet aggasztó. Nem veszünk tudomást a tünetekről, legyintünk, majd megoldódik, és csak legvégső esetben kérünk segítséget. Mi vezet a teljes kiégéshez? Szakembereket kérdeztünk.
|
|
A burnout szindróma diagnosztizálását nehezíti a testi és lelki tünetek sokasága, összetettsége. A testi tünetek közül gyakori a feszültség, fejfájás, fáradtság, betegségre való hajlam (magas vérnyomás, gyomorfekély). A pszichés tüneteket: levertség, ingerlékenység, szorongás, önértékelési zavarok, tehetetlenség érzése, egyéb tünetek is kísérhetik, mint az agresszió, dühkitörés, cinizmus vagy közömbösség, a munkához, kollégákhoz és emberekhez való negatív hozzáállás.
„Kifejezetten ezzel a panasszal igen ritkán keresnek fel a betegek. Általában arról számolnak be, hogy fáradtak, semmi sem esik jól nekik, örömtelen a munkájuk, jobban érzik magukat, ha nem mennek be dolgozni. Olykor alvászavart, ingerlékenységet, testi tüneteket, lehangoltságot hoznak mint fő tünetet, és amikor elkezdjük kibontani a hátteret, és megbeszéljük, hogy miért nem elégedettek az életükkel, akkor derül ki, hogy kiégésről van szó” - mesél tapasztalatairól Moretti Magdolna pszichiáter főorvos, családterapeuta.
Melyek lehetnek a kiégés okai?
A szakirodalom szerint a munkával járó fokozott terhelés, felelősség, az alacsony jövedelem, a teljesítménykényszer - a válság következtében -, és a munkahelyi stressz egyaránt hozzájárul a burnout szindróma kialakulásához. Ráadásul ma már néhány év alatt bekövetkezhet a kiégés, a tünetek egyre fiatalabb korban jelentkeznek. „A húszas éveik végén, harmincas éveik elején járók is felkeresnek. Elsősorban azok, akiknél a munkaerő-képesség megtartása fontos” - mondja Lehoczky Pál klinikai főorvos, pszichoterapeuta, akinek betegei között több a férfi, mint a nő, és jellemzően a 30-45 év közöttiek fordulnak hozzá segítségért, nem csak a segítő szakmákban dolgozók.
„A fiatalok az egészségügyben ma gyakran azzal szembesülnek, hogy nincs kitől tanulniuk, nincs olyan tapasztalt szakember, akitől kérdezhetnének, olyan kérdésekben kell dönteniük, amelyekhez nincs még elegendő szakmai tapasztalatuk. Sokkal nagyobb felelősség nyomja a vállukat, mint korábban” - vázolja a kiégés háttérben meghúzódó okait Moretti Magdolna. Nem véletlen, hogy a fiatal szakemberek korán kiégnek: hamar elérnek az örömtelen, stresszes állapotba. „Nincs idő regenerálódásra, feltöltődésre. Ráadásul a válság idején gyakran több ember feladata hárul egyre, nő a teljesítménykényszer.” A helyzetet nehezíti, hogy a segítő foglalkozásúak nehezen szánják rá magukat, hogy segítséget kérjenek és fogadjanak el.
| Burnout öt lépésben |
| A szakirodalom Edelwich Brodsky és Georg E. Becker nyomán a kiégés öt fázisát különbözteti meg. 1. idealizmus: túlzott lelkesedés, fokozott teljesítmény 2. realisztikus szakasz, amikor a lelkesedés alábbhagy 3. kiábrándulás, amikor a munka már nem jelent örömet; 4. frusztráció 5. apátia: az illető már a magánéletben sem örül semminek |
Hogyan lehet kezelni?
A feltöltődés, a belső egyensúlyi állapot elérése és megtartása sokat segíthet - vélik a szakemberek. A különböző terápiás gyógymódok, mint a színterápia, relaxációs terápia, autogén tréning szintén hasznosak lehetnek. Sok múlik a megfelelő munkahelyi környezeten is, a megértő kollégákon, a barátságos légkörön. Ha van valaki, akivel kávé- vagy ebédszünetben el lehet beszélgetni, aki megértő, könnyebben át lehet vészelni a lelkileg megterhelő munkanapokat is. „Ám az a legfontosabb, hogy először is felismerjük a bajt, felismerjük a jeleket”- hívja fel a betegség tüneteinek korai felismerésére a figyelmet Moretti. „Tisztázni kell, hogy ki mennyit tud vállalni, és munkája megéri-e az áldozatot.”
Kinyomtatom
Elküldöm
