Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
A digitális kor elmossa a plágium határait - olvasható a New York Times oktatási oldalán. Az interneten nevelkedett egyetemisták döntő hányada nincs tisztában azzal, hogy mikor és mivel követi el a szerzői jogok megsértését. A világháló azonban nem csak a "csalóknak", hanem leleplezőiknek is hathatós segítséget nyújt.
|
|
Az egyik amerikai egyetem diákjának házidolgozatában több lila színű paragrafus is éktelenkedett. A lila sorok (egy speciális szoftver segítségével) azt jelezték, hogy a szerző változtatás nélkül átemelt gondolatokat egy már létező írásból. Mikor tanára felelősségre vonta, a diák meg sem próbált védekezni, épp ellenkezőleg: tudni szerette volna, hogyan változtathatná a lila színt feketére. Egy másik diák hosszú bekezdéseket emelt át dolgozatába a Wikipédiából, forrásmegjelölés nélkül. Később úgy védekezett: eszébe sem jutott, hogy a Wikipédiát idézni kéne, hiszen a rajta lévő tartalom már mindannyiunk kollektív tudásának része.
A "kopi-pészt" korát éljük
Az elmúlt évtizedben a professzorok többsége úgy lépett fel a plagizálás ellen, hogy megdorgálta hallgatóit: tessék tiszteletben tartani, ami a másé, és tessék betartani az idézés és forrásmegjelölés formai követelményeit. Ez a szelíd eljárás többé-kevésbé működött is egészen a közelmúltig. Mára azonban elérkeztünk odáig, hogy a hallgatók jelentős része nem is sejti, hogy helytelenül cselekszik akkor, amikor más gondolatait és mondatait használja sajátjaként. A cikk folytatását az Eduline oktatási oldalon olvashatja.
Kinyomtatom
Elküldöm
