szerző:
Patyi Máté

Ön tudta, hogy esővíz-felhasználással akár a tiszta vízre költött rezsink felét is megspórolhatjuk, miközben nemcsak a környezetet, de még a növényeinket és a mosógépet is jobban óvjuk? Magyarországon akadnak jó találmányok, de a felhasználás és a szabályozás terén nagy lemaradás. Pedig az esővízgyűjtésben óriási lehetőség lenne, de a csapadékvíz döntő hányada egyszerűen elpárolog. A bezzegország megint csak Németország.

Sokakat zavarhatott az elmúlt napok özönvízszerű esőzése, ugyanakkor akadtak olyanok is, akik csillogó szemekkel nézték a felhőket és büszkén figyelték a profi, vagy éppen házilag készített esővízgyűjtő rendszerüket működés közben, bár a napokban hirtelen leesett esőmennyiség valószínűleg már nekik is sok volt.

Magyarországon az átlagos vízfogyasztás személyenként napi 100 liter, a fővárosban pedig körülbelül 150 literre tehető. Ebből körülbelül napi 35-45 liter vizet használunk el fürdéshez, 20-30 liter vizet WC-öblítésre, 3-4 liter vizet öntözésre, míg egy mosásnál általában 50 liter víz fogy. Szűretlen esővízzel akár a háztartási vízfogyasztásunk több mint felét, 53 százalékát is pótolhatjuk. Sőt, öntözésre és mosásra az esővíz még a vezetékes víznél is jobban megfelel lágysága miatt.

A sufnituning az elterjedt

„Nálunk a családban egészen a dédszüleimhez visszamenőleg nagy hagyománya van az esővízgyűjtésnek. Nagybácsim különösen akkurátus e téren: megegyezett, hogy még a szomszéd ház tetejéről is gyűjtheti az esővizet” – meséli a hvg.hu-nak T. Máté humánökológus, aki egy hónapja üzemelte be szülei szlovákiai családi házához a képen is látható 2000 literes sufnituning esővízgyűjtőt, amivel az egész, 7-800 négyzetméteres kertet tudják öntözni. A fiatal egyetemista pontosan nem is tudja, mennyi pénzt tudnak spórolni ezzel a technikával a szülei, hiszen elsősorban nem az anyagiak, hanem az ökológiai és fenntartható gondolkodás volt a művének ihletője.

Sufnituning esővízgyűjtő
©
Így gyűjtsünk otthon esővizet
Az esővízgyűjtés legegyszerűbb módja, ha a tetőre hulló csapadékot vezetjük el tartályokba, ugyanis 30-40 négyzetméter tetőfelületről körülbelül egy köbméternyi, vagyis ezer liter víz gyűjthető össze havonta. Házi esővízgyűjtéshez a legideálisabb erre kifejlesztett műanyagtartály megvétele, ezek ára körülbelül 50 ezer forint körül van. A legegyszerűbb megoldás, ha egy hordót állítunk az ereszcsatorna alá. Ha igazán előrelátóak vagyunk, akkor a nagy vízigényű növények közelébe alakítjuk ki a vízgyűjtőnket. Praktikus fém vagy műanyag tartályt választanunk és egy pici étolajat vagy csalánlevelet a vízbe tenni, majd a hordót lefedni, hogy megakadályozzuk a szúnyoglárvák tenyészetét és az algásodást. Még több hasznos tippet és tényt talál az esővízgyűjtésről ebben a videóban.

Ha ivóvizet szeretnénk az esővízből, akkor mindenképpen szűrni kell, bakteriálisan, kémiailag és fizikailag is. "Bár az égből aláhulló esővízben nincs bakteriális szennyező (például madárürülék), de vannak benne savképző gyökök, ami miatt a pH-érték enyhén, vagy szennyezettebb levegő esetén erősebben savas lesz, és van szálló por is. Ezért mindenképpen szűrni kell a vizet, ha inni akarunk belőle, de nem azért, mert az savas, hanem mert szennyezett" – mondta a hvg.hu-nak Buzás Kálmán vízgazdálkodási szakember, aki hozzátette: a légköri szennyezés – és így az esővíz tisztaságának – mértéke a Földön helyileg változik. Tehát például Kínában az esővíz jóval szennyezettebb, mint Svájcban.

Bár lényeges környezetvédelmi és fenntarthatósági érvek szólnak mellette, a vízgazdálkodási szakember szerint a profi vízgyűjtő rendszerek kiépítése egyelőre még pénzügyi befektetésként nem éri meg igazán. Rábai Balázs, az esővízgyűjtés.hu szakembere szerint az esővízgyűjtő rendszereknél 10-20 év a befektetés megtérülési ideje. A spórolás így csak hosszú távon érződik, pedig a takarékoskodás a kuncsaftjaik legfontosabb motivációja. Egy otthoni esővízgyűjtő rendszer kiépítése 300 ezer forintnál kezdődik, de a beszerelés költségeitől és nagyságától függően a többmilliós tételt is elérhetik. Természetesen új ház tervezésénél más a helyzet, hiszen ilyenkor a későbbi átalakításokat is megspórolhatjuk.

A szakember szerint az építőipar válsága óta a magánszemélyek kevésbé érdeklődnek az esővízgyűjtő rendszerek iránt, és döntően a felszíni, dizájnos tartályokat keresik. Ugyanakkor ipari beruházásoknál növekedés tapasztalható. "Európai uniós pályázatoknál, vagy nagyobb tendereknél a vízmegtakarítás is része kell, hogy legyen a tendernek, és általában ezt így oldják meg. Például az Algida fagyigyár veszprémi gyárában, ahol az esővizet a hűtőtartályhoz használják, a napi 15 köbméter vizet teljes egészében csapadékvízzel tudták biztosítani, így nem is kellett egyáltalán vezetékes vizet használni."

Óriási lehetőség, de nincs megfelelő szabályozás

Magyarországon az esővíz-hasznosításban óriási lehetőségek rejlenek. Évente körülbelül 56 köbkilométer, vagyis 56 milliószor egymillió liter esővízről van szó. Ez közel a fele a külföldről hazánkba érkező 112 köbkilométer víznek. Ám hasznosítás híján ebből az esővízből 49 köbkilométer elpárolog. Márpedig az aszályosodás erősödése kedvezőtlen hatással van a felszín alatti készletekre, például a rétegvizek visszapótlódására, illetve az öntözési és egyéb (például lakossági) igényekre – olvasható a stratégiai összegzésben.

Drága a csapvizünk?

Noha interneten terjednek legendák, hogy a Budapesten a világ egyik legdrágább a vizét isszuk, ez a kijelentés ebben a formában viszont egyáltalán nem igaz. „Magyarországon a lakossági ráfordítások arányához képest drága a víz, ráadásul így vizsgálva Budapesten az ország egyik legolcsóbb vizét isszuk. Kelet-Magyarországon a lakossági ráfordítások körülbelül 10 százalékát költik vízdíjra, miközben a fejlett országokban 2-3 százalék az átlag” – fejti ki Buzás Kálmán.

Magyarországon ráadásul egyelőre semmiféle szabályozás nincsen az esővíz-hasznosításra. Rábai szerint a csapadékvíz-felhasználást szabályozó törvények hiánya többek között abból ered, hogy hazánkban műszaki megoldásként egyelőre csak alig ismert és alkalmazott, így az illetékes hivatalok még nem dolgozták fel a gazdasági, jogi és egyéb vonatkozásait.

Ráadásul a csapadékvíz-felhasználás jelenleg nem képezi a hazai vízgazdálkodás részét. A települések nem gazdálkodnak a területükre hulló esővízzel, így továbbra is inkább problémák okozója, mintsem energia- és vízmegtakarító lehetőség. Mivel uniós kötelezettségből származó hajtóerők sincsenek, a csapadékvíz-gazdálkodás mérnöki rendszerei továbbra is hiányoznak, valamint jogi szabályozásuk elégtelen – következtet a települési vízgazdálkodásról szóló tanulmányában Buzás Kálmán.

Magyar találmányok forradalmasíthatnak

Jó Virginia és Kocsis Lujza kerámiatervezők, illetve Varga Gyöngyvér üvegtervező újfajta vízszűrőt találtak ki, amely az esővízből csinál ivóvizet. A mobil eszköz fazekasagyagból készül, amely elkészítése után is viszonylag porózus marad, ezért átengedi a vizet. Van benne egy szűrő is, ezüstkolloiddal kezelt kerámiából. Ez azért fontos, mert ha a víz ezüstkolloid oldattal kezelt agyagon keresztül távozik, akkor képes arra, hogy kiszűrje a kórokozókat. Egy liter víz másfél óra alatt csöpög át és válik iható tisztaságúvá a klasszikus kerámiaeszközben.

Fazekasanyagból készűlt vízszűrő
©

Az első esővízgyűjtő a kerti vízszűrő, egy nagyobb űrtartalmú, mázatlan edény, úgyhogy hűvösen tartja a vizet. A második a beltéri, konyhai használatra szánt típus, ennél az edény tisztíthatósága volt az egyik lényeges szempont, a másik, hogy ne boruljon fel könnyen, így a tervezés során külső mázat és talapzatot kapott. A harmadik edény áram nélkül használható hűtőként funkcionál. Egyszerű elven alapszik: a párolgás hőt von el, ezért tudjuk például egy helyiség levegőjét vizes ruhák teregetésével hűteni.

Szintúgy forradalmit alkotott a menő dizájnbetoncég, az Ivanka Factory Zrt., akik idén április elején jelentette be, hogy új találmánnyal lépnek a nemzetközi piacra. Kifejlesztettek egy olyan esővízszűrő technológiát, amely felfogja, átszűri és kiváló minőségű ivóvízzé alakítja az esővizet. Az összetett esővízgyűjtő rendszer a pH-semleges "biobetonon" alapul – ez az anyag különbözteti meg a rendszert a hagyományos esővízgyűjtő eljárásoktól, állítják. (Egy magát alternatív ivóvízkutatónak valló férfi szerint az Ivanka Factory Zrt. sajátjaként állította ki Milánóban közös projektcégük fejlesztését, a jogvitáról szóló cikkünket itt olvashatja.)

Már most is probléma a vízhiány

A nem megfelelő mennyiségű és minőségű édesvíz már most is sok helyütt problémát jelent. Igaz ugyan, hogy a felmelegedés miatt a csapadék összmennyisége nő, hisz a párolgás mértéke is nő, ellenben a földrajzi eloszlását nagy egyenlőtlenségek jellemzik, bizonyos régiókban csökken a csapadék mennyisége.

A vízhiány középtávon hazánkat is fenyegeti, hisz az éghajlatváltozás következtében már most érzékelhető a csapadék mennyiségének csökkenése. Ehhez hozzájárul még alvízi helyzetünkből fakadó kiszolgáltatottságunk (felszíni vízfolyásainak 95%-a, 112 köbkilométer/év, a határainkon túlról érkezik), felszín alatti vízkészleteink újratermelődésének ütemét meghaladó kihasználtsága, illetve a vizeink minőségét rontó számos szennyező anyag.


Németország ebben is élen jár

Bár Németországban mindenki számára kötelező a centralizált ivóvízellátó rendszerhez kapcsolódás, ami nagyban rontja az esővízgyűjtő technológiákba való befektetési kedvet, sok tartomány és önkormányzat támogatja a decentralizált rendszerek használatát. Alkalmazásuk elősegítésére három szabályozás van érvényben. Az első befektetési támogatás, ami egy pénzbeli juttatás az esővízgyűjtő technológiákra beruházóknak. A második vízkitermelési díj, amit a „szennyező fizet elv” értelmében mindenkire kiszabnak 16-ból 10 tartományban, ilyen módon belefoglalva a környezeti költségeket a centralizált ellátás díjába.

A magas közműdíj így ösztönzőleg hat az ésszerű vízhasználatra és víztakarékos technológiák alkalmazására. A harmadik szabályozás szintén a vízdíjakban megmutatkozó költség, ennek értelmében azt büntetik, aki az esővizet a csatornahálózatba vezeti így terhelve a közmű- és a szennyvíztisztító rendszert. A szabályozások érdekeltté teszik az embereket az esővíz helyben történő felhasználása.

Észak-Rajna–Vesztfália tartományban és Brémában 1500 euróig támogatják az esővízgyűjtő rendszerek építési költségének egyharmadát. igaz előbbiben a csak öntözési célra hasznosított technológiákat nem támogatják. Németországban már 2009-ben 1,5 millióra becsülték az esővízgyűjtő tartályok számát, ráadásul minden évben 80 ezer új esővíz-felhasználó lehetőség épül ki az országban – derül ki Lena Partzsch berlini vízügyi szakértő tanulmányából.

Cikk megosztása
Címkék