szerző:

Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke ezt mondta. Tán kissé túlzott, de nem nagyon.

Az európaiak a közös valutával és az útlevél nélküli utazással azonosítják a leginkább az Európai Uniót, summázza a felmérések tapasztalatait Guntram B. Wolfe. A brüsszeli BRUEGEL kutatóinak jeles képviselője, aki publicistaként is jól ismert, hevenyészett számításokkal méricskélte, hogy a határzár milyen gazdasági következményekkel járna. Először is, a schengeni övezeten belül 1,7 millióan dolgoznak másik országban, mint ahol élnek (vagyis a napi ingázók, az áttelepülteket nem számítva), őket közvetlenül is sújtaná a határellenőrzés bevezetése. Wolfe azzal kalkulál, hogy emiatt évi 3-4 milliárd euró veszteség következne be.

Megjegyzendő, hogy a magyar családokat az átlagot meghaladó veszteség érné, hiszen az ország lélekszámához viszonyítva nagyobb arányban ingáznak nap nap után: a tavalyi év utolsó negyedévében több mint 117 ezren tették ezt, és a számuk egyre nő. Wolfe Magyarországot külön nem említi, de azt megjegyzi, hogy Szlovákiát és Luxemburgot például keményebben érintené a határellenőrzés visszaállítása. Ehhez adódnak az üzleti utakkal kapcsolatos extra költségek, az EU-ban évi 200 millió ilyen utazással a veszteség megduplázódna, 6-8 milliárd euróra nőne. 

Súlyosabb ügy a teherforgalomban bekövetkező kár. Wolfe ezt azzal jellemzi, hogy a fizetős utakról – amelyek forgalma viszonylag pontosan megragadható – évente 18 millió gépjármű lépi át a német határt. A veszteség mértéke azon múlik, hogy mekkora várakozási időre kényszerülnek. Ezzel együtt nem lehet kijelenteni, hogy az euró Schengen nélkül működésképtelen lenne – reagált a publicista Jean-Claude Juncker bizottsági elnök legutóbbi felvetésére. Az eurót használó Írország és Ciprus például nem tagja a schengeni rendszernek, mindkét országnak vannak gazdasági gondjai, de nem a határellenőrzés fenntartása miatt. Ezzel együtt Wolfe is úgy véli, hogy az éledező európai gazdaságnak sokat ártana a szigorú határkontroll bevezetése, főleg, ha ez egy Kínából kiinduló megrázkódtatással párosulna. 

Visszatérve a magyarországi viszonyokra, a kipottyanás Schengenből a hvg.hu villámkalkulációja szerint elemi megrázkódtatást jelentene. Nem csupán az utasforgalom miatt, holott a határátlépés-frusztrációt aligha óhajtja bárki újra átélni. Az uniós tagállamokba a magyar hazai össztermék, a GDP kétharmadára tehető kivitel irányul, ha ennek útjába akadályt emelnek, az elemi károkozással érne fel. A járműgyártásban például a tavalyi évben – decembert leszámítva – 7300 milliárd forintnyi értékesítést mért a KSH, ennek 92 százaléka exportból jött össze. Magyarország már így sem túlságosan vonzó befektetési célpont, egy határzár miatt a tulajdonosok bizonyára elgondolkodnának azon, hogy érdemes-e itt fejleszteniük. Amúgy az euróövezetből történt kimaradásnak is van ára, az átváltási veszteséget nagyjából a GDP 0.3-0,4 százalékára szokás becsülni. Ettől még a magyar kormány egyáltalán nem töri magát, hogy átvegye a közös valutát.   

Abban viszont igaza van Jean-Claude Junckernek, Angela Merkel német kancellárnak és Wolfgang Schäuble pénzügyminiszternek, hogy a menekültügy összeurópai megoldást igényel – veti fel Wolfe. A menekültek tagállamok közti elosztását is meg kell oldani, ennek részeként kialakítani Schengen összehangolt menekültügyi rendszerét. Mert ha erre nincs megoldás, akkor a költözés szabadsága valóban veszélybe kerül. Ennek valóban ára van, de ez még nem jelenti az euró végét. Ezzel együtt Wolfe azzal a költői kérdéssel zárja elemzését, hogy Schengen bukása vajon nem az első lépés a politikai nacionalizmus újraéledése felé?

Amire a magyarországi válasz kézenfekvő, csak hogy még bonyolultabb legyen a képlet: az újraéledt politikai nacionalizmus egyáltalán nem zárja ki a ragaszkodást a schengeni rendszerhez.