szerző:

Azok a termelő és szolgáltató cégek, melyek nagyobb vállalatoknak szállítanak, gyakran küzdenek a vevők által önkényesen megadott hosszú fizetési határidővel. A sokszor 180 napot is meghaladó kifizetések a társaságok likviditását erősen próbára teszik. Legnehezebb helyzetben azok a vállalkozások vannak, akik múltbéli pénzügyi számaik alapján nem tudnak elegendő hitelhez jutni, mellyel a likviditási rést csökkenteni tudnák. Létezik azonban erre a helyzetre is pénzügyi megoldás.

A vállalati hitelezésnek létezik egy olyan formája, a faktorálás, amikor nem a hiteligénylő pénzügyi múltját vizsgálják a pénzintézetek, hanem a vevőikét. Ha jók a vevők, a teljesítéskor kiállított számla bruttó értékének 80-90 százalékát azonnal megkaphatja a vállalkozás a pénzintézettől. Ezzel lehetővé válik, hogy a saját beszállítókkal szemben rövidebb fizetési határidő vállaljanak – ami egyben alacsonyabb beszerzési árat is jelent.

A faktorálás költsége a bruttó számlaösszegre vetítve 1-3 százalék, attól függően, hogy a vevők milyen minősítésűek, illetve milyen hosszú határidőre fizetnek.

Nézzünk egy példát, mikor érdemes követeléseinket faktoráltatni?

Adott egy társaság, mely 15 százalékos árrés mellett dolgozik, azaz 100 millió forint beszerzési értékű árut 115 millió forintos áron érékesít havi gyakorisággal. A beszerzés fizetési határideje 30 nap, viszont a vevő 90 napra hajlandó csak fizetni. Ez egyet jelent azzal, hogy az első szállítás ellenértékét, akkor fogja kifizetni a vevő, amikor már a harmadik tételt is megkapta, a beszállító pedig 200 millió forintot már kis is fizetett saját beszerzései után. Egy ilyen helyzetben jelentős a beszállító finanszírozási igénye.

Ha a 115 millió forintos leendő árbevételt a számla bruttó értékére, 146 millió forintra vetítve 2 százalékos átlagos költségen előfinanszíroztatja – faktoráltatja – a vevő, az 2,9 millió forintba kerül. Ennyit fizet tehát azért, hogy bruttó árbevétel 80 százalékát ne 90 nap múlva, hanem 1-2 napon belül megkapja.

A 2,9 millió forint finanszírozási költség a 100 millió forintos beszerzési ár 2,9 százaléka. Ha tehát az eredeti, saját beszerzések utáni 30 napos fizetési határidő például 2 napra csökkentésével legalább ekkora árcsökkentést el tud érni, akkor a finanszírozás extra költségét kompenzálni tudja. 2-3 százalékos árcsökkentést elérni közel azonnali fizetés mellett jellemzően nem lehetetlen a magyar gyakorlatban.

Abban az esetben is megéri a faktorálás, ha rövidített fizetési határidőből származó diszkont mértéke nem fedezi teljes mértékben annak költségét. Miért? Mert igaz, hogy az árrést ebben az esetben csökkenti a finanszírozási költség (mondjuk 2 százalékos diszkont esetén 15-ről 14 százalékra), viszont növelni tudja a cég forgalmát: a korábban beérkezett pénzből hamarabb tud újabb árut beszerezni, és értékesíteni.

Melyik cégeknél működhet jól a faktorálás?

Olyan termelő vagy szolgáltató cégeknél, ahol

  • a vevőkör stabil (rendszeres megrendelőkkel rendelkezik),
  • vevőnként legalább 20-25 millió forint éves forgalmat bonyolítanak (lehet akár egy vevő is),
  • vevőkövetelés nem lejárt.