szerző:
Szlavkovics Rita

Egy tollvonással szerzett földet a kormány a mezőhegyesi Ménesbirtok és Tangazdaság megalapításához, a műveléshez szükséges eszközök egyelőre a Ménesbirtok Zrt. tulajdonában vannak. Farkas Sándor kormánybiztos fűt-fát ígér a helyieknek, bár az előbbiekkel kapcsolatosan is per folyik a Fővárosi Törvényszéken, és az utóbbiak megszerzéséről sem egyeztettek még magas szinten, Mezőhegyesen most mindenki Orbánt és Lázárt isteníti.

Itt az aláírása, nézze

– mutatja Petrecz Imre a mezőhegyesi újságot.

Most jött éppen, minden marad. Itt nyilatkozik Orbán Viktor és Lázár János is. A víz is marad úgy, ahogy volt, a műemlékeket is felújítják.

„Most itten írja, hogy az állatokat is újra be kell állítani” – csatlakozik a szomszéd is, aki főként annak örül, hogy nem osztották szét a földet, ugyanis a férfi rendszeresen címerezi a kukoricát idénymunkában, a magángazdák kezére kerülő földeken nem biztos, hogy szükség lett volna rá. „Jól jön a pluszpénz, a nyugdíjamból kenyérre sem futná.”

Petrecz Imre
©

Gyászos hangulatban voltak még tavaly is a mezőhegyesiek, miután nyáron kiderült, hogy hiába ostromolták Orbán Viktort és Lázár Jánost, mégis szétosztották a két évszázados birtokot, amely a város lakóinak megélhetését nagyrészt biztosította. Ráadásul tavaly ősszel az egyébként pályázaton bérleményként szétdarabolt földrészletek egy részét árverésre is bocsátották. Hiába tüntettek, hiába perel a terület még 2017-ig érvényes bérleti joggal rendelkező bérlője, a Ménesbirtok Zrt, úgy tűnt, hogy a kormány elkötelezett a birtok gazdák közötti szétosztása mellett.

Az rejtély, hogy mitől fordult a kocka, de az biztos, hogy már decemberben pedzegette Lázár János, hogy állami mintagazdaság lesz a birtokból, igaz, az eredeti 8000 hektár helyett csak fele akkora területen, és azt is bejelentette, hogy Farkas Sándort megbízzák a mintagazdaság teljesen új alapokon való megszervezésével. Aztán váratlanul február végén kiderült, hogy minden kötöttség alól felszabadítják a 8000 hektárt, az árverés nyerteseivel nem kötnek szerződést, és a tavalyi bérletpályázatokon nyertesek szerződéseit is felbontják majd.

Az egyik magángazdálkodó, aki a földpályázaton és a liciten is nyertes volt, most kórházban fekszik. A sajtóban többször emlegetett postás állítása szerint szívesen gazdálkodott volna szintén a postán dolgozó feleségével, jól jött volna a négy gyermekük eltartásához az 50 hektár. „46 tehenet kellett volna beállítanunk, elboldogultunk volna.” Bár a bérleti szerződések felbontásáról még nincs hivatalos értesítés, Bere János bízik abban, hogy a költségeit megtéríti az állam. Az elmúlt két hétben Lázár János és Farkas Sándor is fűt-fát ígér: vetőmagtermesztés folytatását, a tehenészet megtartását, a lótenyésztés profiltisztítását, képzést, emlékműmentést, turisztikát, de még a kender-és cukorgyártás felélesztését is kilátásba helyezték.

Megy, mint a karikacsapás?

A majori lakókhoz is bedobott helyi ingyenes újság fejléce alatt az áll, hogy

Lázár a garancia.

Ebben a polgármester ismerteti azt a kormányhatározatot, amelyben a miniszterelnök elrendeli azoknak a földárverési eredményeknek a megsemmisítését, amelyeket az ősszel nyertek meg néhányan. Ezen túl a januárban kinevezett kormánybiztost utasítja Orbán egy gazdasági koncepció kidolgozására, amelyhez a nemzetgazdasági miniszternek kell előteremtenie a pénzt április 30-ig, tehát másfél hónap múlva. A majd’ 80 éves Petrecz Imre is sejti, hogy rengeteg pénz kell ehhez: „Nézze, hogy milyen ratyára mentek ezek az istállók, az biztos százmilliókba kerül majd.”

©
Kánaánt ígér a kormánybiztos
Az is kérdés még, hogy a 2017 januárjáig ezekre a területekre még érvényes szerződéssel rendelkező Ménesbirtok Zrt.-nek a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Kollégiumában zajló pere milyen döntéssel zárul, ugyanis abban a zrt. tulajdonosai vitatják, hogy törvényesen írta-e ki az állam a területeket, illetve azt, hogy az állam jogosan hagyja-e figyelmen kívül a cég szerződésbe foglalt elő-haszonbérleti jogát. Az már csak az egész történet random jellegét támasztja alá, hogy a bíróságon éppen a legutóbbi tárgyaláson vonták be a perbe az új bérlőket mint az ügyben vétlen, ám érintett feleket, miközben a kormány már bejelentette, hogy az új bérlőkkel szerződést fog bontani. Tehát az egész hercehurca nem olyan egyszerű, mint amennyire biztatóan és világosan ígérte meg a Kánaánt a városnak Farkas Sándor hétfőn, Mezőhegyesen tartott sajtótájékoztatóján.

Ráadásul hiába szerzi meg az állam a több ezer hektáros területet, nem lehet lesöpörni az asztalról a Ménesbirtok Zrt.-t, mivel a gazdálkodáshoz szükséges eszközök, elsősorban a majd száz kilométeres öntözőrendszer, de a sok embert foglalkoztató tehenészet is a magáncégé. Ám eddig nem jött létre a találkozó a kormánybiztos és a cég vezetője között, így bajos lesz a megegyezés.

Mindemellett ha nem változik a kormány terve, és kitart egy teljesen új állami cég alapítása mellett, akkor a 230 éves cég megszűnik, ugyanis – bár az elmúlt évtizedek alatt több átalakuláson ment keresztül – a Ménesbirtok Zrt. az 1784. december 20-án alapított birtoknak a jogutódaként működik. Eddig ugyan nem jegyezték be a cégbíróságon a beharangozott Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaságot, de amennyiben ez megtörténik, és a Ménesbirtok Zrt jogutód nélkül megszűnik, akkor a II. József alapította ősi birtoknak – legalábbis jogilag – vége, aztán akár a címer használatáról is vitatkoznia kell.

A másik lehetőség, hogy „visszaállamosítják” a 2004-ben privatizált gazdaságot, ez esetben az államnak meg kellene vásárolnia cég részvényeit, ehhez azonban tárgyalóasztalhoz kellene ülni. A Ménesbirtok Zrt. jegyzett tőkéje 1,2 milliárd, törzstőkéje 4 milliárd forint. Arról Farkas Sándor a koncepcióját vázoló sajtótájékoztatón nem beszélt, hogy mennyi pénzt szán a kormány az einstandra.

©

Az utolsó szalmaszál

Mezőhegyesen nem foglalkoznak az ügy üzleti oldalával, mindenki terveket szövöget. Mitykó Zsolt polgármester is izgatottan veszi elő a papírját, ahova vázlatszerűen már rajzolta is az elképzeléseket, amelyekkel Farkas koncepciójához simulnának:

A kenderhez kapcsolódna a közfoglalkoztatás, a helyi iskolában gépészetet és növénytermesztést tanulnak. A turisztikai koncepciónkat éppen most kérte a kormánybiztos úr, mi már azt rég kidolgoztuk, ebben még a központban levő magraktár felújítása is szerepel.

A Monarchia hangulatát idéző városháza előtt beszélgető asszonyok kevésbé optimisták: „Jaj, velünk mindig csak rossz történik, adja az ég, hogy most mindez igaz is legyen. De ha lesznek munkahelyek, akkor ki megy oda dolgozni, már minden fiatalunk elment. Bár az is igaz, hogy az üresen maradt lakásokat nem adták el, hátha visszaköltöznek még.”

Kovács István egy-két éve az Együtt képviselője, ő kezdett aláírásokat gyűjteni még 2010-ben azért, hogy újraindítsák a cukorgyárat, amelynek 1997-es bezárása ütötte az első léket a városon: „Hiába fideszes Lázár, azért ő legalább felfogta, hogy mit jelent az ittenieknek a szétpályáztatás, neki köszönhetünk mindent. Ha igaz, még cukorgyárunk is lesz újra.” Azt már kevésbé hallja szívesen Lázártól, hogy a Ménesbirtok Zrt munkáját ócsárolja: „Nemzetközileg is elismerték, jó adót fizet az önkormányzatnak. Évfolyamtársak voltunk Kun Mihállyal, hasonlóan szerény körülmények között nevelkedtünk, sokat tanult, kiemelkedett, de mindig fontos volt neki, hogyan élnek itt az emberek. Nekünk, az itt élőknek végeredményben mindegy, hogy ki csinálja, csak ne darabolják szét a birtokot, mert akkor nekünk végünk. Arról persze fogalmunk sincs, hogy mi változott a két év alatt, most azt halljuk, a földet a gazdák helyett a mintagazdaság kapja. Csak ne ámítsanak bennünket!”

Cikk megosztása
Címkék