szerző:
G. Tóth Ilda
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Kombinálni készül a kormány az Erzsébet-utalvány és a Szép-kártya rendszerét, miután azok elbuktak. A magyar piacról kiebrudalt régi szereplők busás kártérítésre számítanak. Ugyanakkor bár a cafeteria-üzlet többszereplőssé válhat, az állami kibocsátó jelentős helyzeti előnyből indul a versenyben.

     Nem vette be az Európai Bíróság a szociális célokról szóló mesét: a múlt héten elmeszelte az átalakított magyarországi cafeteria-rendszert, mert egyes elemei nem egyeztethetők össze az uniós joggal. Pedig az Erzsébet-utalványt a rászorulók üdültetésének első számú szolgálójaként igyekezett beállítani a kormány, s „a cél szentesíti az eszközt” jeligével 2011-ben az egyedüli kedvezményesen adózó étkezési utalványnak minősítette, kiszorítva a piacról a nagy francia forgalmazókat. A

 szabályozást most át kell alakítani; meglehet, ezt a kényszert előre látva hozott létre néhány hete közös vállalkozást az állami hátterű kibocsátó az ugyancsak kifogásolt Szép-kártya forgatásában rutinos, szintén állami MKB Bankkal.

Erzsébet-utalvány. Egyeduralkodó
©

„Üzleti titkot érint” – így válaszolt nemrég az MKB Bank a HVG kérdésére, hogy miért bútorozott össze az Erzsébet-utalványt forgalmazó céggel. Bár az üdülési csekk 2012 eleji megszüntetésekor előszeretettel hivatkozott arra a kormány, hogy lejárt a papíralapú béren kívüli juttatások kora, az Erzsébet-utalvány mind ez idáig szintén papírjegy formájában létezik, csak a tavalyi év végén jelentették be, hogy megszületett a kártyás verzió.

A HVG információi szerint korántsem a korral akart azonban haladni a kibocsátó Erzsébet Utalványforgalmazó Zrt., a szakszervezeti és állami hátterű Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány leánya. Sokkal inkább az étkezési utalványok monopolizálása ügyében folydogáló kötelezettségszegési eljárás finisében igyekeztek előkészíteni valamiféle menekülési útvonalat a várható negatív ítélet esetére. Pár héttel az után, hogy tavaly ősszel az Európai Bíróság döntés-előkészítőjének tekinthető főtanácsnoki véleménye már nem hagyott kétséget a magyar cafeteria-rendszer bukását illetően, új céget gründoltak Erzsébet-utalvány Plusz Kft. néven. Ebbe szállt be január elején az MKB Nyugdíjpénztárt és Egészségpénztárt Kiszolgáló Kft., mely a Szép-kártyákat is kibocsátja. (Ezt a jogot az MKB mellett az OTP és a K&H nyerte el 2011-ben.)

Az Európai Bíróság ítélete nyomán meg kell változtatni a Szép-kártya és az Erzsébet-utalvány kibocsátási feltételeit. „Ezt a parlament tavaszi ülésszakán illene meglépni” – figyelmeztet Fehér Tamás, a Jalsovszky Ügyvédi Iroda vezető ügyvédje. A forgalmazók persze most úton-útfélen igyekeznek megnyugtatni az utalvány és a kártya használóit, hogy nem vész el a pénzük, és annak elköltésére lesz elég idejük, mivel az idén még marad a rendszer.

A kampány mögött azonban az is meghúzódik, hogy az Erzsébet Utalványforgalmazó Zrt. kötelezettségállománya rendre 40 milliárd forint körüli, azaz egy adott pillanatban nagyjából ekkora összegű beváltatlan Erzsébet-utalvány van a lakosságnál. Ha netán kitör a pánik, és mindenki ezzel vásárol, ezt a summát azonnal át kellene utalnia a cégnek az elfogadóhelyek számlájára.

Kiszorító hatások

„A magyar kormány elszánt az Erzsébet-program megtartásában” – ragaszkodott az állam édesgyermekéhez az ítélet után Kovács Zoltán kormányszóvivő. Ami lényegében mellébeszélés, tekintve, hogy a kifogás az adóteherbeni különbséget érinti, nem magát a programot. Amikor 2012-ben monopolizálták a hazai cafeteriapiacot, a Szép-kártya mellett kizárólag az Erzsébet-utalványt minősítették kedvezményes – akkor 30,94 százalékos, idén 34,51 százalékos – adóterhű utalványnak, minden más étkezési jegyre 51,17 százalékos – 2016-ban 49,98 százalékos – sarc jutott. Ha most beengednek is más cégeket az alacsonyabb adókulcsú kategóriába, azoknak kevés esélyük lesz meghódítani a már telített cafeteriapiacot, amelyen becslések szerint fejenként évi 280 ezer forintot kapnak valamilyen béren kívüli juttatás formájában a munkavállalók.

Az Erzsébet-utalványt nagyjából 2 millióan használják rendszeresen, s csaknem 50 ezer munkáltató cég adja a dolgozóinak. A juttatások listáján a második helyen a Szép-kártya áll, vagyis a jogi hercehurcával eltöltött idő alatt tökéletesen bekebelezték a piacot. A potenciális belépők esélyeit legfeljebb az növeli, hogy a cafeteria még mindig népszerű – hiába csökkent a béreket terhelő szja-kulcs idén már 15 százalékra. Kutatások szerint 25 százalékkal motiváltabbak azok a dolgozók, akik béren kívüli juttatásban kapják fizetésük egy részét. De nem ez a fő oka, hogy a cégek szívesen választanak valamiféle cafeteriarendszert, hanem az, hogy az adókedvezmény nagy része a munkáltató által fizetendő járulékokban mutatkozik meg. Ez persze közvetetten a dolgozók jövedelmét is emeli. Hiszen aligha kapnának ugyanekkora összeget nettóban, miután egységnyi munkabér csaknem 45 százalékkal többe kerül a munkáltatónak, mint ha ugyanezt az összeget például Szép-kártyában vagy Erzsébet-utalványban adja meg. De még az egyéb, nem kedvezményes étkezési jegyek is uszkve 30 százalékkal olcsóbbak a cégek szempontjából, mint ha ugyanannyi bért fizetnének – azok járulékaival és adóival.

„A Szép-kártya esetében lényegében minimális módosítással eleget lehet tenni az Európai Bíróság elvárásainak: ki kell venni azokat a passzusokat a jogszabályból, amelyek szerint csak meghatározott jogi formában működő, például magyar leánnyal rendelkező külföldi cégek lehetnek a kibocsátók” – mondja Fehér Tamás. A három nagybanknak vélhetően meg kell majd küzdenie a belépő konkurenciával, ám 1,3 millió kártyájukkal jókora lépéselőnyük van. Ráadásul ez a mezőny most erősödik az MKB és az Erzsébet Utalványforgalmazó közös gyermekével, amelyet stílusosan Szép Erzsébetnek is nevezhetnek majd.

A kormány ragaszkodása saját cafeteria-rendszeréhez a maga szempontjából teljességgel érthető. Egyrészt kiváló propagandaeszköz, másrészt a pénzzel nem kell elszámolnia. Márpedig busás bevételt hozott a monopolhelyzet az Erzsébet-cégcsoportnak, az pedig ferdítés, hogy a cél csupán a jótékonykodás volna. A legfrissebb nyilvános, 2014-es beszámolóból az derül ki, hogy 140 milliárd forintnyi utalvány került a piacra, a munkáltatók 2,5 százalék kezelési költséget, az elfogadók átlagosan 5 százalékos jutalékot fizetnek, a be nem váltott utalványok aránya pedig 10-20 százalék. Vagyis több tízmilliárd forint pluszt kellene hoznia a kibocsátásnak, ezzel szemben az alapítvány mindössze évi 3-4 milliárd forint körüli összeget költ szociális üdültetésre, amit 3 milliárd forint állami forrással egészítenek ki. A pontos számok nem nyilvánosak.

A francia Edenred utalványa. Kiszórva
©

Nem is lesznek. Bár az Átlátszó.hu keresetére a bíróság nemrég kimondta, hogy egy állami hátterű társaság nem bújhat ki a közérdekű adatszolgáltatás alól, az Országgyűlés sebtében elfogadott egy apró módosítást az Erzsébet-programról: miután a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány nemcsak a tulajdonában álló társaságokkal, hanem más cégekkel is együttműködik, ezeket a szerződéseket már nem kell nyilvánosságra hozni. Ezért nem derült ki például a HVG többszöri kérdése ellenére sem, hogy mekkora összegből küldtek szét az országban tavaly novemberben puccos, önfényező reklámbrosúrákat, amelyekről csak annyit tudni, hogy darabjuk ára meghaladta a 10 ezer forintot. Az MSZP most azt az írásbeli kérdést tette fel Trócsányi László igazságügyi miniszternek: „Közpénznek minősül-e az Erzsébet-utalvány kibocsátása és forgalmazása során keletkezett eredmény?”

A legtöbb pénzt minden bizonnyal az ingatlanügyletekre költötte a program tótumfaktuma, Guller Zoltán és csapata. Guller nemcsak az MNÜA kuratóriumának elnöke, hanem az Erzsébet-programért felelős miniszteri biztos is, akinek megbízatását tavaly októberi lejárta után meghosszabbították, s immár a Nemzeti Táboroztatási Koncepcióért felel. Az MNÜA ernyője alatt működő cégcsoporthoz került többek között az egykori zánkai úttörőtábor, sőt az Erzsébet téri Gödör is, bár ezek felújítását állítólag nem az utalvány hasznából, hanem a korábbi ingatlanvagyon eladásából maradt pénzből finanszírozták. Az MNÜA résztulajdonosai, a szakszervezetek mindenesetre szó nélkül asszisztálnak az ingatlanügyletekhez, miután – egy korábbi egyezség alapján – az MNÜA résztulajdonában lévő Hunguest Hotels Zrt. minden évben legalább 350 millió forint osztalékot fizet nekik.

Miközben az ingatlanbizniszt az utóbbi években felfuttatták, az esetleges kártérítési perekből származó majdani költségek nyilvánvalóan nem az Erzsébet-cégcsoport kasszáját terhelik majd, hanem az adófizetőkét. Márpedig az utalványforgalmazásból kisemmizett francia cégek – az Edenred, a Sodexo és a Le Chéque Déjenuer – kétszeresen is lehúzhatják a magyar államot.

Mindhárom társaság a Világbankhoz tartozó Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központja (ICSID) nevű választottbírósághoz fordult még 2013-ban, illetve 2014-ben, magyarországi tulajdonuk elvonása miatt. „Washingtonban a francia anyacégek a francia–magyar befektetésvédelmi egyezményre hivatkozva pereskednek, ettől függetlenül magyar leánycégeik, mint eltérő jogi entitások, még Magyarországon is indíthatnak kártérítési pert az elmaradt hasznukért” – mutat rá Fehér Tamás, aki szerint a luxemburgi bíróság jogi és szakmai értelemben aligha hozhatott volna más ítéletet. A kötelezettségszegési eljárást is kezdeményező egykori étkezésijegy-forgalmazók ebbéli szándékára utal, hogy bár tevékenységüket 2012–2013-ban befejezték a magyar piacon, itteni leánycégeiket nem szüntették meg.