szerző:
Irházi János
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Igazán jó üzlet Romániában ortodox parókiát működtetni, ezért még a központból kirótt pénzgyűjtő feladatok teljesítésével együtt is megéri hitelt felvenni a megszerzésükre.

Egy kis faluban pár ezer euró, járási központban 10 ezer, városban 20–30 ezer, Bukarestben pedig az 50 ezer eurót is eléri egy megüresedett ortodox parókia ára. De a HVG-nek a neve elhallgatását kérő egyik katolikus pap elmondta, hogy a magyar határ melletti megyében szolgáló egyik ortodox kollégája 40 ezer eurót perkált le azért, hogy a teológián frissen végzett fiát gazdag és sok faluval övezett járási központi parókiába nevezze ki a püspökség.

Évtizedek óta övezik legendák az ortodox parókiák beárazását, illetve adásvételét. A román tényfeltáró sajtó hosszú évek óta kongatja a vészharangot, és tálalja az eseteket, ám a parókiabiznisz többnyire homályban marad, s a pénzek állítólag egyházi adományok formájában vándorolnak. A Román Ortodox Egyház (BOR) kebelén belül folyó papi üzletelésre az idén felfigyelt a Laura Codruta Kövesi vezette Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) is, amelynek volt bátorsága nekimenni bihari és dobrudzsai püspökségeknek.

A legzajosabb médiavihar Sofronie nagyváradi ortodox püspököt tépázza. A DNA szeptemberben házkutatást tartott a püspökségen és Sofronie több lakásában, valamint a vád szerint vele szövetkező Mihail Tarau uralta vaskohaszódi (Izbuc) kolostorban. Sofronie úgynevezett törvényszéki felügyelet alatt áll – a lakását elhagyhatja, de korlátozzák a mozgásterét –, a két legfőbb vád ellene kenőpénz elfogadása és bűnszervezet létrehozása. A BOR a vizsgálatot nem kommentálta, igaz, akkor is hallgatásba burkolózott, amikor a DNA a dobrudzsai, Constanta környéki Tomis püspökség élén álló Teodisiét vádolta korrupcióval, s kutakodott az intézmény irodáiban és számítógépeiben.

Az idősebb és fiatalabb ortodox papok egyelőre inkább csak maguk között, de egyre hangosabban lázadnak a BOR ellen, mert az szerintük kufárokká zülleszti őket. Méregdrágán kell megvásárolni – lehetőleg előre fizetve – a püspökségek által leosztott és kiszállított gyertyákat, gyertyatartókat, könyveket, naptárakat, ikonokat, emléktárgyakat és bort. Emellett havi hozzájárulást kötelesek fizetni az egyháznak, illetve a tervezett bukaresti megatemplom építésére. Így aztán érthető, hogy a rendszer nyomásának engedelmeskedve az ortodox papok visszautasítják a hívek által a szupermarketből hozott gyertyát, és az egyházi szolgáltatást igénylőkre rátukmálják a kegytárgyakat és könyveket.

A feszített üzleti tempóba sokan belefáradnak, az adósságban fulladozók pedig néha szélsőséges módszereket választanak a túlélésre és pénzgyűjtésre. A Tomis püspökség például 19 papot rúgott ki az egyházból, amiért azok kábítószerrel kereskedtek, a családjuktól a barátnőjükhöz költöztek, fegyvert viseltek, vagy éppen orvosságoktól bódultan miséztek. De várhatóan nem kopik fel az álluk, legrosszabb esetben csatlakoznak valamelyik működő magángyülekezethez, vagy maguk alakítanak újat. Neamt megyében például kitaszított papok megalakították a BOR-tól függetlenül működő, szintén ortodox Moldovlahiai Érsekséget. A pénz legalább helyben marad.

Joggal merül fel a kérdés, hogy ha ennyire sanyarú a vidéki vagy fővárosi ortodox papok élete, miért fizetnek akár több tízezer eurót is egy-egy parókiáért. Ráadásul sokan bankhitelt vesznek fel vagy a család dobja össze a pénzt. Sőt a teológia elvégzését követően maga a pappá szentelés sem Isten ingyenes adománya az új nemzedéknek. Csakhogy a fáma szerint a felvett banki hitelt legfeljebb öt év alatt könnyedén törlesztik a bevételekből, és utána a parókia már hasznot is hoz.

A román ortodox hívek jelentős része, főként a keleti vagy déli megyékben, bigottabb, istenfélőbb, de főként babonásabb, mint a nyugati országrészben élők, s ezzel a papok általában visszaélnek. Egy vidéki parókia számára évi több millió forintnak megfelelő bevételt hoznak csupán a keresztelők, esküvők és halotti megemlékezések, a gyertyaárusítás és a januári házszentelések. Az ortodox pap a falvakban hívatlanul is bekopog szentelni, a tarifa átlagosan 10 ezer forintnak megfelelő lej. Így könnyen kiszámítható, mit kaszál a parókia – számla nélkül – az év első hónapjában egy csupán 500 portából álló faluban is. A piaci igényekhez igazodva pedig a papok újabban a személyautótól a nagy képernyős tévén át a mezőn legelésző állatokig bármit megszentelnek, persze nem ingyen. Falun pedig a szokás hamar elterjed, hiszen senki sem akar lemaradni a szomszédjától, netán kevésbé ájtatosnak mutatkozni.

Az egyház belső labirintusaiban jártasak szerint a pénz még soha nem kapott ilyen fontos szerepet, mint az utóbbi kilenc évben, amióta Daniel pátriárka lépett a moldvai érseki tisztségből a BOR élére. A pátriárka már Moldvában is a lelki szolgálattal egy polcra helyezte a bevételszerzést, és ezt a BOR élén kiterjesztette az egész országra. Nem véletlenül erőlteti az egyház a templomépítést sem, hiszen mindegyik újabb potenciális bevételszerző hely. Az 1989-es rendszerváltás óta Romániában 3200 új ortodox templomot szenteltek fel, és legalább kétezer építése folyik rövidebb-hosszabb ideje. A helyi és megyei tanácsok kénytelenek évente hatalmas összegekkel támogatni a templomépítéseket, illetve -javításokat, ellenkező esetben a dühös pap bosszúja miatt voksokat veszítenének a helyhatósági választásokon.

A pénzügyminisztérium honlapja szerint a BOR 2015-öt 16,9 millió lej (1 lej = 66 forint) profittal zárta. De jól teljesített a zarándokút-szervezési monopóliumra törekvő, szintén a BOR-hoz tartozó Basilica Travel is a maga 4,2 millió lejes nyereségével. Az érsekségek közül a moldvai az első, 2,9 millió lej profittal.