szerző:
HVG
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Ez a szolgáltatás azonban inkább helyi keretek közt marad, mert például egy nyaralni készülő pesti kutyatulajdonos nemigen keres szállást kedvencének Barcelonában.

Amit a Zimmer frei internetes változata, az Airbnb nyújt az embereknek, azt immár kutyáknak is kitalálták. A hasonlóság abban is megnyilvánul, hogy a nagyra nőtt amerikai vállalkozások, elsősorban a Rover és a DogVacay, árban és szolgáltatásban ugyanúgy komoly konkurenciái lettek a kutyahoteleknek, kutyapanzióknak, mint az Airbnb a hagyományos szállodáknak. Az Egyesült Államokban a házi kutyaelszállásolás komoly üzletág. Mint a fizetővendég-, azaz fizetőkutya-szolgáltatásról beszámolva nemrég a londoni The Economist írta, olyan nagyvárosokban, mint San Francisco vagy Seattle, többen élnek kutyával, mint ahányan gyerekkel.

Vonzerő természetesen az ár is. Éjszakánként 30-40 dollár nagyjából a fele annak, amit az ebszállodák kérnek – igaz, ez inkább az átlag, mert akadnak extra szolgáltatások is, magasabb áron. Legalább ennyire fontos, hogy a négylábúak családias környezetbe kerülnek. A személytelen ketrecek és udvarok helyett igazi lakásokban, házakban fogadják őket, optimális esetben az ott lakó kutyák társaságát is kínálva. A DogVacay alapítója, Aaron Hirschhorn éppen attól kapta az indíttatást, hogy a saját kutyája napokig az asztal alá bújt, miután egy utazása után hazavitte őt egy nagyüzemi jellegű kennelből. Ráadásul többet számláztak a kutya után, mint amennyibe Hirschhorn saját vakációja került.

A korszerű technika áldásait kihasználva a Rover többletszolgáltatása, hogy a házigazda okostelefonjának – pontosabban az abban rejlő navigációnak – a felhasználásával közvetítik a gazdinak, hogy éppen merrefelé sétáltatják a kutyáját. A lelkiismeretes vendéglátók pedig fotókkal és üzenetekkel tájékoztatják a tulajdonost az eb hogylétéről. Akadnak szobáztatók, akik már főállásban fogadnak kutyákat, bár meggazdagodni nem lehet ebből. A dolog ráadásul törvényes: bizonyos bevételi határ elérése után a DogVacay jelenti a kutyabefogadók jövedelmét az adóhivatalnak.

Az internetes közvetítők megválogatják, kiknek a vendéglátói szolgálatait közvetítik ki. Bajok ennek ellenére történhetnek. Bejárta például az internetet annak a nőnek az esete, akinek a kutyája tavaly egy erőszakos családhoz került, nyomban meg is szökött, és csak hetek elteltével találtak rá. Mondhatnánk, hogy ebben is megvan a hasonlóság az Airbnb-vel és társaival: ott is megesik, hogy a turista nem a megfelelő szállást kapja. Viszont a hasonlóság folytatódik azzal, hogy a Rover és a DogVacay biztosítást kötött az efféle incidensek kezelésére. Némi biztosíték az is, hogy az emberszállást kínáló portálok többségéhez hasonlóan az érdeklődők az interneten megtekinthetik az ebfogadókról szóló értékeléseket is.

A két nagy amerikai kutyaközvetítő cégbe már 140 millió dollárnyi kockázati tőke folyt be (mások mellett a Benchmarktól, az Uber utasközvetítő egyik támogatójától is). A majdnem öt éve működő és 15 százalékos jutalékkal dolgozó DogVacay arra számít, hogy 2017-ben már nyereségessé válik. Az Egyesült Államokban és Kanadában a cég több mint 30 ezer szállásadóval működik együtt, egyébként nemcsak kutyák, hanem macskák vagy csincsillák befogadásában is.

Az üzleti ötlet már más országokban is hódít. A magyarázat hasonló, mint a többi internetes közvetítőszolgálat esetében: igaz, hogy kutyákat és más háziállatokat internet nélkül is rá lehetne bízni ismerősökre vagy pénzért vállalkozó idegenekre, de interneten jóval könnyebb összehozni az egymás közelében mutatkozó kínálatot és keresletet, és így kevésbé valószínű, hogy rossz kezekbe kerül az eb. Éppen a gazdik és a vendéglátók közelsége miatt azonban ez a szolgáltatás aligha válik világméretűvé, valószínűbb, hogy mindenhol helyi keretek között marad. Ez nem turizmus, a pesti kutyatulajdonos nem fog Barcelonában lakást keresni a kedvencének.