Hercsel Adél
Hercsel Adél

A kívülállók nem hittek abban, hogy a cég szokatlan üzleti modellje sikeres lehet a netes ételrendelés telített piacán. Most bezzeg sokan veregetik a nyomorgatott civilek segítségére siető fiatal vállalkozók vállát.

Miért éppen jótékony alapokra húznak fel huszonéves, frissen végzett közgazdászok egy céget? Karrierjük kezdetén miért nem a gyors profitra hajtanak? A fairfoodos fiúk szerint nézzünk szét az országban: választásuk nem szorul különösebb magyarázatra. „Elképesztő szegénység és nyomor vesz körül bennünket. Az alapítványok pedig, amelyek szakértelemmel, erejükön felül teljesítve próbálnak ezen enyhíteni, döbbenetesen kevés pénzből gazdálkodnak, érdekérvényesítő képességgel alig rendelkeznek, üzenetük pedig elvétve jut el a nagyközönséghez. Most a kormány új civil törvénye is démonizálja őket – mondja Hermann Sebastian, a Fairfood egyik megálmodója.

Hermann Sebastian
©

A fairfoodos fiúk, akik a Corvinus egyik diákklubjában és az egyetemi teniszpályán barátkoztak össze, végül az egyik órájukon kaptak igazán lendületet. „Épp az ún. social venture vonalról tanultunk, amikor szóba kerültek a nonprofit és forprofit közt félúton lévő vállalkozások, melyek a közhasznú és az üzleti szektor határterületeit szintetizálják. Ilyenkor a cél nem a profitmaximalizálás, vagy pusztán a profitmaximalizálás, hanem egyfajta újraelosztás” – meséli Gergely.  Az általuk elindított Fairfood netes ételrendelési vállalkozás üzleti modellje sem más: a rendelések után befolyt jutalékok 20%-át, vagyis a teljes bevételük ötödét jótékony célokra fordítják.

A fiúk minden hónapban más civil szervezetet támogatnak: osztottak már ételt hajléktalanoknak, de támogattak már pénzadománnyal kórházban ápolt gyerekeknek nyelvórát és foglalkozást tartó alapítványt is. „Ilyenkor egy belső szűrőrendszer és az intuíciónk alapján választunk. Például igyekszünk kisebb szervezeteket támogatni, akikre előtte alaposan rákeresünk a neten, majd többször is meglátogatjuk, meginterjúvoljuk őket. Sokszor nem is a konkrét akcióval tudjuk a legnagyobb segítséget nyújtani nekik, hanem azzal, hogy Facebook-posztokat, videókat és blogbejegyzéseket készítünk a közös munkáról. Ezek eddig nagyon jól futottak a közösségi médiában, ami segített a nagyközönséggel megismertetni ezeket a szervezeteket” – mondja Gergely.

Az alacsony kezdő költségnek köszönhetően viszonylag könnyű volt a start, az elmúlt egy-másfél évben fejenként eddig pár százezer forintnyi spórolt pénzt tettek a projektbe. Ezen kívül kaptak 5000 euró támogatást a Climate-KIC inkubációs program keretében, amit itthon a Pannon Pro Innovations valósít meg. A Fairfood mellett jelenleg mindannyian 8 órában dolgozunk, kivéve a csapatunk negyedik tagját, a szintén alapító-ötletgazda Réti Bálintot, és közben próbáljuk a fizetésünk egy részét visszaforgatni” – mondja Sebastian.

Az Y generáció üzleti filozófiája

A 26 éves fiatalember szerint jelenleg nagyon szegényes a magyar adakozási kultúra, amin szerintük érdemben a folyamatosan beérő Y generáció fog változtatni. „A mai napig az él az emberek fejében, hogy gondjaikat az állam majd megoldja. Ez egyfelől jogos adófizetői felvetés, csakhogy mi hiszünk abban, hogy ennél többet is tehetünk a társadalomért." A csapat legfiatalabb tagja, a 24 éves Döbrentey Csaba szerint mindezt jól példázza, hogy az emberek fele még mindig nem ajánlja fel az adója 1%-át.

Ezen túl a legtöbb hazai cég életében a társadalmi felelősségvállalás, a CSR nagyjából a fontossági sorrend 98. pontja, és ha áldoznak is rá, többnyire arról szól, hogy az év egy adott pontján átnyújtanak X-millió forintot egy alapítványnak, azt is egy puccos gálán, és a dolog ezzel le is van tudva. Holott a fairfoodos fiúk úgy vélik, hogy a társadalmi felelősségvállalásnak, a tudatosságnak a cég komplett működését kellene áthatnia. „Mi azt mondjuk, hogy egy vállalat nem csak úgy válhat versenyképessé, ha azt állítja magáról, hogy jobb, mint a konkurencia, hanem azzal, ha rendszeresen adakozik, ha a mindennapi jócselekedetet beviszi, beépíti az emberek életébe – mondja a csapat 28 éves seniorja, Kórosi Gergely.

Kórosi Gergely
©
Mezítlábasan

Észak-Amerikában csaknem egy évtizede, sorra jönnek létre az „üzletszerűen” adakozó cégek. A „One for One" névre is hallgató, vagy egész költőien lélektől lélekig típusú modellt a magát ízig-vérig Y generációs vállalkozónak valló (bár szigorúan a korát tekintve a generációból kilógó, most 40 éves) Blake Mycoskie hozta létre. A kaliforniai fiatalember 2006-ban egy argentin faluban sokkot kapott, amikor meglátta, hogy a gyerekeknek egyáltalán nincs cipője, ezért úgy döntött, hogy valahogy lábbelihez juttatja őket. A divatos férfi és női cipőket áruló, Magyarországon is elérhető Toms ma minden egyes eladott cipő után egy másik pár lábbelit ajándékoz a fejlődő országokban élő gyerekeknek, az általa gyártott és forgalmazott szemüvegek eladásából pedig látásjavító kezeléseket finanszíroz a fejlődő országokban, például Argentínában, Mexikóban, Dél-Amerikában és Afrika legszegényebb országaiban.

Bár Csaba, Sebastian és Gergely bevallja, komoly inspirációt jelentett számukra a főként Észak-Amerikában népszerű Toms példája, a modellt nem lehetett egy az egyben átültetni, a motívumokat közép-kelet-európaira kellett csiszolni. Mint mondják, nálunk más az Y generáció dinamikája, a mi régiónk sokkal árérzékenyebb: itt jellemzően előbb nézzük az árat, és csak másodsorban a hozzáadott értéket. A gyökeresen eltérő anyagi helyzetből és szocializációból kifolyólag a fairfoodosok azzal vívják a legnagyobb csatákat, hogy megértessék a vásárlókkal: nem kell többet fizetniük a szolgáltatásért, ha nálunk rendelnek, a jótékonykodás nekik nem kerül semmibe.

Döbrentey Csaba
©

Bár tűpontos adat nem áll rendelkezésre, de a legóvatosabb becslés szerint is naponta legalább 10-12 ezer online ételrendelés történhet országszerte, ami éves szinten13 milliárd forintos piacot jelent. A közvetítők jutalék formájában ennek többnyire a 10%-át teszik zsebre. A piac legnagyobb szereplői bevételeik jelentős részét marketingre, törzsvásárlói programokra, pontgyűjtésre és kuponakciókra építik, ami a mai napig meglepően jól működik – meséli Csaba és Sebastian, akik mindezt egy gerillaakcióval derítették ki.

„Kézenfekvő volt, hogy az online ételrendelő piac és a Fairfood üzleti modellje lesz a szakdolgozatom témája, így a piackutatás sok gondot nem okozott: fogtuk a fiúkkal a jegyzettömböt, feltettük a szemüveget, és „szakdolgozati adatgyűjtés” címen jártuk az éttermeket, és jól kifaggattuk őket” – meséli Sebastian, aki végül négyest kapott a munkájára, ám ez különösebben nem hatja meg, mert a Fairfood ötlete már az egyetemen is inkább a diákok, mint a tanárok felől kapott támogatást.

A Fairfood csapata
©

„Ma már rengetegen hátba veregetnek bennünket, de eleinte a saját barátaink és csoporttársaink is hülyének néztek, mert eddig rengetegen próbáltak sikertelenül betörni a piacra. Mi alternatívaként szeretnénk jelen lenni a nagyok között. Már akkor boldogok vagyunk, ha a piac 1%-át megcsípjük, a Fairfood már attól is rentábilis lenne. Most napi 5-10 rendelésünk van, jelenleg azon dolgozunk, hogy ezt a számot 30, vagy 100 fölé tornázzuk” – mondja Csaba, aki most az éttermekkel vívja a legnagyobb csatákat.

„Egyelőre nagyon gyér a kínálatunk, mert nem nyitottak az éttermek. Magyarországon még mindig a kapcsolatok működnek, ha van valahova ismerősöd, az a legjobb ugródeszka. Ettől függetlenül nem adjuk fel, próbálkozunk. A szavak már megvannak, a tettek még kevésbé. Azt mondják, hogy nagyon menő, gyerünk, csináljátok, hajrá srácok, nagyon tetszik, de az oldal használatáig már nem jutnak el.

"Szomorúak leszünk, ha majd le kell húznunk a rolót, mert a projekt nem működik, bár azt gondolom, hogy már az eddigi élmények és jótékonykodások és a közben kapott mosolyok és köszönömök miatt megérte. Már több mint ezer emberen segítettünk. Ez annyira motiváló, hogy nem lehet leállni."

A hvg.hu az Európai Parlamenttel együttműködve számol be ebben a fél évben az uniós intézmények tevékenységéről, a közösséget érintő döntésekről, és ezek hatásairól. Az EP a tartalomért nem vállal felelősséget.