Három ügyben is sáros lehet F. P. A., ha igaz a Magyar Nemzet hétfői cikkének állítása, amely szerint uniós források illegális külföldre juttatásában vett részt. A 37 éves férfi, aki az Interpol körözési listáján is szerepel, az Egyesült Államokban egy 2010-2013 között elkövetett csalássorozat miatt került az ottani szövetségi nyomozók látókörébe, bár ellene vádat nem emeltek. A vádirat szerint több magyar (részben olyanok, akikkel F-nek közös cégei is voltak) interneten meghirdetett, ám valójában nem értékesített járművekből szerzett pénzt.

Az ügyben összesen 19 embert, köztük hat magyart állítottak bíróság elé az Egyesült Államokban, nincs azonban köztük F. , bár az Átlátszó tavaly nyáron megjelent cikke szerint az egyik vádlott, M. Attila a banda egyik irányító tagjaként nevezte meg a pénzmosás miatt körözött férfit.

Az amerikai hatóságok ugyanakkor pénzmosás miatt is bíróság elé állították a bűnszervezetet. Ennek tagjai ugyanis az engedélyezett 10 ezer dollárnál nagyobb értékű készpénzt igyekeztek tisztára mosni hamis iratok és strómanok segítségével. Ehhez az arab világban ismert, terroristák és bűnözők által is használt árnyékbankrendszer, a havala európai változatát használták a vádirat szerint.

AFP / Brendan Smialowski

A magyar nyomozás

A banda ellen Magyarországon is nyomoztak. Mint az ORFK és a Legfőbb Ügyészség közléséből kiderült, itt egy 2014-es csalássorozat miatt folyik eljárás. A gyanúsítottak módszere az volt, hogy több magyarországi bejegyzésű, tényleges üzleti tevékenységet nem folytató gazdasági társaság nevében bankszámlákat nyitottak. Ezeket további bűntársaik rendelkezésére bocsátották, hogy különböző nyugat-európai társaságok sérelmére elkövetett csalásokból származó összegeket utaljanak a számlákra, majd onnan tovább – írta a két szervezet.

A nyomozók el is jutottak F-ig, ám a házkutatás előtt mindössze néhány órával a férfi külföldre szökött. Ekkor adtak ki európai és nemzetközi elfogatóparancsot ellene, ez az Interpol oldalán most is látható. Az amerikai hatóságok az ügyben kérték is a magyar banda tagjainak kiadatását, ám a Legfőbb Ügyészség közleménye szerint ezt az igazságügy-miniszter megtagadta.

A Magyar Nemzet a két ügyhöz képest egy teljesen újat dob be: méghozzá azt, hogy F.P. A „kulcsfigura lehet a Magyarországon elsikkasztott uniós pénzek külföldre juttatásában”. A lap által leírt séma lényege, hogy a pénzt – a lap állítása szerint 3-4 milliárd eurót – bankokból vették ki, majd futárok – mint F.– készpénzben vagy gyémántban külföldre juttatták, aztán különböző áttéteken keresztül, például a már említett havalában offshore cégekhez menekítették ki. Onnan pedig beruházási forrásként kerültek vissza a magyar gazdaságba, vagy kormánypárti politikusokhoz.

A lap állításait azzal cáfolta a Legfőbb Ügyészség, hogy „tudomásuk szerint egyik eljárásban sem merült fel, hogy az elmúlt években uniós pályázatokból 3-4 milliárd eurót visszaosztottak volna jutalék gyanánt kormánypárti politikusok részére”.

A Magyar Nemzet azonban azt írta, ezt éppen az amerikai hatóságok vetették fel, az FBI vizsgálódik ilyen gyanú miatt.

De honnan jött a pénz?

Ahhoz, hogy egyáltalán legyen mit elsikkasztani az uniós forrásokból, arra van szükség, hogy túlárazzák a projektet, vagyis a valósnál magasabb költségeket tüntessenek fel. A túlárazásra a Transparency International is felhívta a figyelmet korábban, és a nemrég kirobbant Elios-botrány egyik központi eleme az, hogy a korábban Tiborcz Istvánhoz köthető cég a valós költségnél jóval drágábban végezte több magyarországi város közvilágításának korszerűsítését.

A csalási technikákról ebben a cikkben írtunk bővebben:

Így tapsolták el Orbánék az országnak szánt uniós ezermilliárdokat

2010 után életmentő segítség volt a magyar gazdaságnak a több ezermilliárd forint EU-forrás, ám a pénzből a magyar társadalom sokkal kevesebbet profitált, mint amennyit lehetett volna. A pénz elosztását a kapkodás és az intézményesített korrupció jellemezte.

Az összeg a mostani ügyben hasonló, mint amennyivel két héttel ezelőtt, szintén a Magyar Nemzet Kósa Lajost, a Fidesz vezető politikusát hírbe hozta. Más kérdés, hogy abban az ügyben még az sem valószínű, hogy létezett az említett, forintban 1300 milliárdos összeg.

Ha viszont igazak a Magyar Nemzet vádjai, akkor a mostani ügyben aligha egy ember vagy cég ügyletéről lehetett szó. A 3-4 milliárd euró ugyanis a mostani, 2014-2020 közötti támogatási ciklusban a teljes keret hetede, vagyis egyévi uniós támogatásnak felel meg.

Deák Dániel egyetemi tanár, nemzetközi jogi szakértő szerint nem véletlen, hogy éppen az uniós támogatások körül merült fel a pénzmosás gyanúja. Emlékeztetett: azt, hogy ezeknél a pénzeknél gyakoriak a visszaélések, egyáltalán nem Magyarországgal kapcsolatosan ismerték fel az uniós döntéshozók. Elég a görögökre gondolni, ahol ma is mindennapos például a jövedelmek eltüntetése.

Ez magyarázza szerinte, hogy az EU támogatási politikája óriási kudarc. Egyfelől azért, mert – ezt Magyarországon is kimutatták – nem a megfelelő helyre jutnak a támogatások, tehát nem érik el kitűzött céljukat, vagyis a fejletlenebb területek felzárkózását. A másik ok pedig az, hogy az uniós hatóságok nem tudnak mit kezdeni a korrupcióval – tette hozzá a szakértő.

Kifürkészhetetlen utakon

A Magyar Nemzet cikkéből nem derül ki, hogy milyen időszakra vonatkozik az említett pénzmosás. (Az annál is inkább fontos lehet, mivel az előző, 2015 végére kifutó támogatási ciklus egyik legnagyobb nyertese éppen a lap tulajdonosa, Simicska Lajos volt.) Azt mindenesetre tudni, hogy F.  2016 óta nem vesz részt a cégek vezetésében, a lap viszont az MKB-tól az elmúlt három év átutalásairól szeretett volna érdeklődni. Az sem bizonyítható, hogy – mint a lap fogalmaz – „a kormány által ellenőrzött bankokból” vették fel azt a pénzt, amelyet készpénzben vagy az abból vásárolt gyémánt formájában juttattak külföldre.

Túry Gergely

Ez azt feltételezné, hogy a részben elsikkasztott támogatások ezekben a bankokban landoltak – vagyis a támogatások kedvezményezettjei itt vezetett számlákra fizették ki a megbízási díjat. Az is lehet azonban, hogy ezek a számlák már nem is a megbízást elvégző cégek számlái, hanem fiktív közvetítő cégeké, amelyekre már átutalták, netán készpénzben betették a „pluszpénzt”.

Az MKB hétfőn tiltakozott, kedden pedig már feljelentést is tett a cikk állításai miatt. A bankfelügyeletként működő Magyar Nemzeti Bank hétfő esti közleményében pedig már azt is elutasította, hogy a magyar bankrendszeren keresztül ekkora összeget illegálisan átfolyattak volna. Az MNB azzal vádolta meg a sajtót, hogy a magyar bankrendszer stabilitását igyekszik aláásni ezekkel a hírekkel – amelyek egyébként nem lennének példa nélküliek az EU-ban. Nemrég egy lettországi bankról derült ki, hogy rajta keresztül embargó alatt álló országokhoz (például Észak-Korea vagy Oroszország) köthető számlákra utaltak pénzt, az ügyben jelenleg büntetőeljárás folyik az ország jegybankjának elnöke, Ilmars Rimsevics ellen.

A cikk ugyanakkor azt is feltételezi, hogy a bank szó nélkül hagyja a gyanús pénzmozgást – ezt utasította vissza közleményben az MKB Bank. A bankoknak ugyanis bejelentési kötelezettségük van, ha gyanús eseteket észlelnek.

A NAV adatai szerint 2013-ban még csaknem 13 ezer ilyen gyanús esetet észleltek, ezek száma az elmúlt években (2016-os a legfrissebb adat) 9 ezer alá csökkent. Ezeknek csaknem 80 százaléka érkezett a bankoktól, 261 pedig takarékszövetkezettől. Ehhez képest összesen 259 alkalommal függesztették fel az ügyletet.

AFP / Iliya Pitalev

A NAV egy „kisokost” is közölt arról, mely esetek tekinthetők pénzmosásgyanúsnak. Ilyen például

• a társaság számláján jóváírt összegeket nagyon rövid időn belül továbbutalják;
• folyamatos a készpénzfelvétel és a készpénzbefizetés;
• nincsenek racionális tevékenységre utaló kifizetések (bérkifizetés, rezsi stb.);
• egy természetes személy rendszeresen jelentős összegeket vesz fel a számláról;
• pénzváltónál gyakorta vált valaki jelentős összeget;
• a számlát vezető társaság jelentős árbevétellel, de kicsi elszámolható költséghányaddal működik, és sokszor az ügyletek bonyolítására köztes cégeket/számlákat is beiktatnak. A NAV szerint ez a következő területeken jellemző: média-, reklám-marketingszolgáltatás, üzletviteli tanácsadás, informatikai szolgáltatás, őrző-védő szolgáltatás, építőipari tevékenység, épület-üzemeltető, takarító szolgáltatás.

Deák Dániel szerint éppen az a legaggasztóbb eleme a mostani ügynek, hogy a mai napig mód van ekkora összegek készpénzben való mozgatására. „Ma már leginkább két réteg használ készpénzt: a legelesettebbek és a bűnözők” – emelte ki az egyetemi tanár, aki szerint „irracionális ennyi készpénzt befektetési célra felhasználni”.