Online kalózkodás I.: hogyan dőlt saját kardjába a lemezipar?

Állóháború zajlik a stockholmi bíróságon a The Pirate Bay torrentoldal üzemeltetői és a szerzői jogokat védő lemezipari cégek képviselői között, akik perbe szálltak a fájlcserélő gazdáival. A jogvédett tartalmak forrása számos esetben az a titkos szövetség, a "warez scene", aminek tagjai igazából nem is támogatják, hogy az általuk szűk körben cserélgetett tartalmak kikerüljenek a hálóra. Az online kalózkodással kapcsolatos cikksorozatunk első részében a kalózok oldalával foglalkozunk.

A tervek szerint március 4-én zárul le a Spectrialként elhíresült svéd torrentper, amelyben a The Pirate Bay (TPB) gazdái - Fredrik "TiAMO" Neij, Gottfrid "anakata" Svartholm, Peter "brokep" Sunde - és az oldalt pénnzel támogató svéd üzletember, Carl Lundström kerültek a vádlottak padjára a hanglemezipar nemzetközi szövetségével, az IFPI-vel szemben. A vádiratban harmincnégyrendbeli szerzői jogsértés (ebből huszonegy köthető zenéhez, kilenc filmhez és további négy játékokhoz) szerepel, amelyért a vádlottak 188 ezer dollárnyi pénzbüntetést és két év szabadságvesztést kaphatnak, az alpereseket pedig mindezek mellett 13 millió dollárnyi kárterítésre is kötelezhetik. A pert a svéd televízió és rádió is közvetíti, a televíziós adást pedig az interneten is követhetjük, mégsincs különbség a három adás között - képeket ugyanis nem szabad sugározni a tárgyalóteremből.

Mégsem maradnak le egy pillanatra sem azok, akik valós időben és angolul szeretnék követni a tárgyalóteremben zajló eseményeket. A Twitter közösségi és valós idejű hírközlő oldalon ugyanis nem csak Peter Sunde kommentálja élőben az eseményeket, hanem a tárgyalóteremmel szomszédos helységből a svéd bloggerek is, valamint mindazok, akik svédről angolra fordítják az SVT televízió hanganyagát -  elég a #spectrial kulcsszóra keresni a Twitteren, ha mindezeket nyomon szeretnénk követni.

A felperesnek már a per második napján el kellett ejtenie mindazon vádakat, amelyek a szerzői jogsértésben való bűnrészességgel kapcsolatosak, mivel nem tudta bizonyítani, hogy a letölthető tartalmakra mutató .torrent fájlok tényleg a TPB trackereit használták - így az oldal adminisztrátorait már csak az anyagok elérhetővé tételében lehet bűnösnek találni. A per harmadik napján elhangzottak szintén rámutatnak: a szerzői jog nincsen felkészülve arra, hogy büntethessen egy olyan mechanizmust, mint a BitTorrent. A vádlottak ugyanis hangsúlyozzák: a TPB szerverén található .torrent fájlok egyfelől nem tekinthetőek önmagukban jogsértőnek, másfelől egy letöltött .torrent nem jelent semmit, hiszen ha a hozzá kapcsolódó tartalmat a felhasználók nem osztják meg, akkor letölteni sem lehet azt.

Aznap hangzott el Per E. Samuelsson alperesi védőügyvéd elhíresült "King Kong védelme" is, amely az EU egy 2000-es direktívájára hivatkozva azt mondja ki, az információs szolgáltatások üzemeltetői csak akkor vonhatóak felelősségre a rendszerükön át továbbított adatokért, ha maguk az üzemeltetők küldik el az adatokat. Az ilyen adatküldéseket csak a felhasználók követték el, ellenük pedig csak akkor lehet vádat emelni, ha egyértelmű kapcsolatot bizonyítanak be elkövető (a felhasználó) és bűnsegéd (a TPB adminisztrátorai) között, a felperesnek pedig minden egyes esetben bizonyítékot kellene szereznie az ilyen kapcsolatra - mi van akkor, ha a King Kong nevű felhasználó éppen az adott időben a kambodzsai dzsungelből internetezik? A negyedik és ötödik napon Håkan Roswall ügyész és Monique Wadsted szerzői jogi ügyvéd tette fel kérdéseit a vádlottaknak - ezekről részletes összefoglalók olvashatóak a TorrentFreak hírportálon.

A három pernapból álló második héten a felperesek szólaltak fel - a hetedik napon Magnus Mårtensson, az IFPI ügyvédje semmilyen hálózati eszközzel nem gyűjtött bizonyítékot arra, hogy a letöltések kifejezetten a The Pirate Bay trackerét használták volna. A svéd kalózkodáselleni Antipiratbyrån szervezet munkatársa, Anders Nilsson kénytelen volt a védelem ügyvédeinek azt mondani, hogy mégsem tudja bizonyítani korábbi állítását, miszerint a TPB-n található anyagok többségét szerzői jog védi, ugyanis az bizonyítékok hiányában csupán véleménynek minősül, emellett kénytelen beismerni, hogy az illegális letöltések gyakorlatilag a Pirate Bayen kívül zajlanak.

A nyocadik napon az IFPI ügyvezető igazgatója, John Kennedy szólalt fel: elmondása szerint a netezők nem tudnak ellenállni az ingyen zene ígéretének, az üzleti modellek pedig emiatt nem tudnak nyereséget felmutatni. Állítása szerint a zeneiparban nem csupán a zenészeket, hanem a producereket, zeneszerzőket, kiadókat, stúdiósokat, illetve a marketinggel és promócióval kapcsolatos dolgozókat is ki kell fizetni. Emellett kutatás-fejlesztési szempontból a zeneipar a legdrágább a szórakoztatóiparban, ugyanis a bevétel 20 százalékát fordítják új tehetségek keresésére, azoknak pedig nincsen igazuk, akik szerint az internet korában erre nincs szükség. Kennedy szerint a zeneipari marketing az albumeladások első hetére koncentrál, a Pirate Bayen azonnal megjelenő torrentek pedig ezt a hatást semmisítik meg.

A kérdésekre, miszerint mit gondol arról, hogy az illegális letöltések jó hatással vannak az eladásokra, illetve az eladott koncertjegyekre, azt válaszolta: az eladásösztönzés régimódi gondolkodásra utal, valamint minden jó jegyeladás hátterében korábbi sikeres lemezeladás áll. Kennedy és más iparági szereplők véleményét a második hét utolsó pernapján több vélemény is megkísérelte ellenpontozni, majd a technikai félreértéseket tisztázandó Peter Sunde kérte a bírót, hadd mutasson be egy olyan nyolc perces videót (ld. fent), amelyben megmutatja, miként lehet .torrent fájlt létrehozni - a példában megoszott anyag a TPB által írt rövid kiáltvány, a " POwr, Broccoli and Kopimi".

Érdekes, ugyanakkor szubjektív fényben tünteti fel a lemezipar állítólagos válságát Jens Roland médiakutató vendégposztja a TorrentFreak oldalon. A huszonegyedik században nyolc olyan tényezőt említ, amely illegális letöltésektől függetlenül gyengíti a zeneeladások számát. A számítógépes játékipar megjelenése, a határokon keresztüli CD- és DVD-rendelés lehetősége, a kazetták és CD-k újramegvásárlását szükségtelenné tevő MP3, valamint az otthoni stúdiók, kis kiadók felépítésének és megalapításának lehetősége új korszak eljövetelét ígéri. Legalább annyira, mint a hagyományos logisztikai láncokat összezavaró világháló, a streaming zeneforrások, a szabadidős zenehallgatás marginalizálódása, valamint az a tény, hogy a lemezipar saját kardjába dőlt és hagyta, hogy a zeneipari mértékegység a szám legyen, ne pedig a lemez, amelyeken a slágerszámok mellett számos "felejthető" vagy "kitöltő" track szerepelt.