Egy budapesti bevásárlóközpont egyik mozitermében hetente kétszer tartanak drogprevenciós tanórát középiskolásoknak.

Ez már a harmadik tanév azóta, hogy elindították a Háló-Mozi programot, az úgynevezett drogprevenciós tanórát. A moziteremben kedden és csütörtökön fogadják a középiskolásokat.
Egykori drogosok szólalnak meg, filmről és élőben.Történeteik hasonlók: a drogtól megváltozott az egész személyiségük, komoly fájdalmaik voltak, és évekig tartó kínlódások után tudtak csak lejönni az anyagról. A filmben véres trikóban mutatkozó fiatalember imádta szurkálni magát, olyannyira, hogy a testén már nem volt olyan rész, ahová ne szúrt volna. "A lakásom egyre inkább mészárszékre kezdett hasonlítani" - mondja, miközben a képek a véres falakat mutatják. A diákok a riportfilm szereplőjében a foglalkozáson jelenlevő volt drogosra ismernek. "Érettségi után kezdtem el füvezni - magyarázza a volt heroinista –, majd egyre inkább a keményebb drogokhoz nyúltam, a heroinhoz és a kokainhoz." "Felköltöztem Pestre, és sehol nem találtam a helyem. Azt hittem, a drog megoldás lesz minden bajomra" - mondja egy másik szereplő. Csak akkor jött rá, hogy ez csapda, amikor már függő lett. A drog teljesen megváltoztatta az életét, kiégett. Lopott, csalt, hazudott, végül teljesen elvesztette az önkontrollját.
A film után Bajzáth Sándor, a filmben szereplő volt kábítószeres és Gelsei Bernadett, a szenvedélybetegekkel foglalkozó animátor a diákok véleményét kérdezik a látottakról. Legtöbben Sándor élettörténetére kíváncsiak. A fiatalember tizennyolc évesen kezdett el drogozni, s tizenöt évet veszített el így. Olyan ez, mintha kivágták volna az életéből ezt az időszakot – érzékelteti. Öt évvel ezelőtt vonult be egy rehabilitációs otthonba, ahol több mint két évet töltött. Jelenleg dolgozik, s részt vesz a Háló-Mozi programban. Amellett, hogy a sok hiányosságot – dolgozni, főiskolára járni, barátnőt találni, nyelvtudást bővíteni, sportolni – most kell bepótolnia, legfontosabb számára, hogy segítsen azokon, akik hozzá hasonlóan a drogban keresik a megoldást. „Azért vállalom anyagos múltamat, mert élő példa vagyok rá, hogyan lehet lesüllyedni, s megtalálni a kivezető utat.” Sándor szerint óriási tévedésben élnek azok a kezdő drogosok, akik úgy vélik, akkor hagyják abba az anyagot, amikor csak akarják. „Ez zsákutca. Amikor már függő vagy, attól kezdve nem te irányítod az életed, hanem az anyag.” Felmérések szerint azok közül, akik függőségben élnek, jó, ha százból egynek sikerül kiszabadulnia. Ha egyáltalán sikerül, mert a nehéz drogok fogyasztóival legtöbbször a túladagolás végez.
Okoz-e függőséget a fű? Milyen hatással van a drog a személyiségre? Havi egy füves cigi elszívása függőségnek számít-e? – ostromolták kérdéseikkel a 16-17 éves diákok a foglalkozás két irányítóját. Egy lány Bajzáthnak szegezi a kérdést: miért hagytad abba? „Miután tizenöt évig csak a drogról szólt az életem, úgy gondoltam, ez több is, mint elég. Teljesen tönkrementem, egyszerűen már nem volt hová szúrni" – válaszolt a volt heroinista. "Ha nem hagytam volna abba, egyetlen lehetőség marad: a halál.” Sándor napi adagja elérte a 3-4 grammot; egy nem drogos szervezetének működése már 0,2 milligrammtól felborul. Egy másik diák arra kíváncsi, hogyan bírta ezt anyagilag. „Pénzem mindig volt az olcsónak nem nevezhető szenvedélyre, mert nem csak fogyasztottam, árultam is az anyagot.” Nála csak a heroin és a kokain jöhetett szóba, ezek pedig a legdrágább drogok. Ma Magyarországon egy gramm heroin 6000-15000 forint, míg a kokain grammját 14000-20000 forintért kínálják.
Kisebb vita alakul ki, a fű alkalmas-e arra, hogy valaki kemény drogossá váljon, a „csak kipróbálom” magatartástól el lehet-e jutni a függőségig? A vélemények megoszlanak: van, aki szerint a fű is veszélyes, más határozottan állítja, nincs baj abból, ha valaki néha elszív egy-egy füves cigit. Kiből lehet függő? – firtatják. A szakember szerint a heroinisták többsége marihuánával kezdte a kábítószerezést, ám a marihuánás cigarettát szívók 80 százaléka soha nem nyúl más szerhez. Ugyanakkor a fű is alkalmas arra, hogy „beálljon” valaki, hogy az élete csak e körül forogjon - véli Gelsei. Végül a résztvevők abban maradnak: füvezés esetében az számít függőségnek, ha valaki már kényszeresen ragaszkodik hozzá.
„Meg tudnád-e mondani, hogy közülünk ki próbálta már ki a drogot?” – hangzik a merész kérdés. Sándor elhárítja, mondván, ilyen játékba nem megy bele. Legutóbb, ugyancsak egy prevenciós foglalkozáson, csaknem hajszálpontosan tippelt, hiszen sok árulkodó jele van a dolognak, ami egy ilyen foglalkozáson ki is szokott derülni. „Miért fontos, hogy kiderüljön, ha valaki drogozik?” - teszi fel a kérdést az animátor. Egyszerre többen is reagálnak a kérdésre, néhányan úgy vélik, csak így kaphat segítséget az, aki rászorul. A többség azt bizonygatja, semmiképp nem mondanák el, hogy drogoznak-e vagy sem. Szerintük senkinek semmi köze hozzá, az egyik lány mégis nyíltan vállalja, hogy ő már drogozott. „Azért hagytam abba, mert három alkalomból kétszer estem mély depresszióba. Ezek után semmiképpen nem fogom folytatni.”
Az iskolákat a program indulásáról és tartalmáról levélben értesítették, s előzetesen egyeztetett időpontban fogadják a csoportokat. A tanárok csak a moziterem ajtajáig követik a tanulókat, ők maguk külön helyszínen, egy televízión nézik meg ugyanazt a filmet, mint a diákok, majd elbeszélgetnek az animátorral a kábítószer-fogyasztás veszélyéről és kockázatáról. Horváth Dániel, a program szervezője szerint ez azért fontos, mert a tanárok többsége teljesen tájékozatlan drogügyben, többnyire még a 14 éves gyerekek is többet tudnak náluk. Ezért van az, hogy a pedagógusok sokszor hibás döntéseket hoznak. S talán ezért nem is szívesen avatkoznak bele a diákok ilyen jellegű gondjaiba. Szóba kerül a tanárok törvényben előírt titoktartási kötelezettsége is, amely csak szeptember elsejétől lépett hatályba, így nincs sok tapasztalatuk az új helyzetről. Sokuknak nem világos, mit kell tenniük. Miért is ne jelezné a tanár a szülőnek, ha a gyereknél kábítószergyanús viselkedést észlel? – tűnődnek, az új törvény szerint ugyanis ezt csak a gyerek beleegyezésével tehetik meg.
Egy nemrég végzett felmérés szerint – amelynek célja az volt, hogy képet kapjanak a diákok prevenciós programokkal szembeni igényeiről, konkrétan a Háló-Mozi programról - a tanulók 89,7 százaléka szerint van értelme a prevenciós tevékenységnek, s túlnyomó részük egyetértett azzal, hogy a megelőzés fontos és szükséges a számukra. A helyszínt külön díjazzák: nem az iskolában kerül sor minderre, hanem olyan helyen, amelyhez kellemes élmények fűződnek.
A foglalkozás után négy-öt lány a volt heroinistát közrefogva számtalan további kérdéssel ostromolta, arra hivatkozva, hogy a teremben túl sokan voltak. A lány, aki a foglalkozáson még azt ecsetelte, soha senkinek nem mondaná el, drogozik-e vagy sem, odakinn Sándortól várta, hogy meggyőzze őt arról, a havi egy-két alkalommal használt anyag még nem jelent függőséget.