szerző:
Hárs Géza

Az „Orion: a Visszatérés” című film magyarországi bemutatója körül szervezett Orion-napon még a tévésorozat elhíresült táncait is előadták. Azokat, amelyeket a hatvanas évek NSZK televíziós filmipara futurisztikusnak gondolt, ma már azonban inkább csak viccesek. Erre nem gondolhattak a sorozat egykori készítői, ám arra sem, hogy az avítt Orion azonban időközben kultikus lesz, akárcsak a monstre űr-eposz, a Star Trek.

A kultusz feléledt - bár nem éri el a Star Wars (Csillagok háborúja), vagy a Star Trek (Űrszekerek) körüli rajongást - vagy talán sosem múlt el, a balatonszéplaki Orion Bárral és a gyerekeknek szánt egykori Orion-társasjátékkal együtt. Ma, 2004-ben egy hazai reggeli, politikai rádióműsor minden nap leadja a főcímzenét, amelyre a sorozat gyerek nézői költöttek szöveget: „felszállt az Orion, benne McLane a parancsnok…” Egy kizárólag archív filmek, és műsorok vetítésére szakosodott magyar tévécsatorna ismét műsorára tűzte az egész szériát. Divatba jött az Orion űrhajó és ismét sztárrá vált az egykori személyzet, McLannel és Tamarával együtt.  S most landolt a mozikban a filmváltozat is, a régi-új Orion. Azért nem új, mert gyakorlatilag semmi sem mai benne, az egykori sorozatból összeollózott történetről van szó, nem forgattak hozzá újabb jeleneteket, lévén, hogy egyes szereplők már nem élnek.

 
Az igazság odakint van
© Bavaria Gmbh
„Akik nem látták annak idején, talán nevetni mennek most be a moziba, de akik látták, azok biztosan nosztalgiázni” – mondja az Orion talán legkomolyabb hazai ismerője, Hódi Gyula, aki rajongói weboldalt szerkeszt, és szinte kívülről tudja az egész sorozatot.  Ez majdnem szó szerint értendő, hiszen Hódi kézzel leírta mind a hét, hatvan perces epizód szövegét.

Márpedig szövegből sok volt. A sci-fi szappanopera-előfutár gyakorlatilag másból se állt, mint szűk kamarajelenetekből, amelyek egy belső térben játszódtak, így mindent, ami odakint történt, el kellett mesélni. De ez a műfaj már csak ilyen, elég, ha a rajongói által szinte fetisizált Star Trekre gondolunk.

Az 1968-as magyar tévés ősbemutató idején még nem, ám egy későbbi ismétléskor Hódi Gyula és édesapja magnetofonra rögzítették a sorozat szövegét, a kézirat később ebből született. Mint a hvg.hu-nak Hódi elmesélte, hangjátékként újra és újra meghallgatták a felvételt családi körben, mígnem aztán lejegyezte és később az egészet publikálta weben. Hogy ez a gesztus jogilag támadható-e, ne firtassuk, mindenestre a mostani mozi változat készítőit gyakorlatilag megmentette.

A film magyar szinkron-szövegkönyvét író Niklosz Krisztina ugyanis annak idején nem látta a tévésorozatot, a Magyar Televízióban pedig már nem volt meg az akkori magyar szövegkönyv. Bizonyos német kifejezések, a filmben kreált (ál)tudományos szóhasználat rekonstruálásához azonban nem ártott volna visszakeresni az eredetit, így – mint a hvg.hu-nak elmondta – Niklosz Krisztina a weben kezdett kutakodni. Itt bukkant rá a rajongói változatra, s ez segítette ki, valamint az Orion-rajongók fórumán is kapott segítséget a fordításhoz. Hódi Gyula amúgy precíz munkát végzett, s minthogy programozóként dolgozik, tökéletesen kezelhető formátumban helyezte el a szöveget a weben.

A szövegben amúgy az egykori sorozat német írói számos új szót kreáltak. Ilyen például a magyar változatban varangyként szereplő „exoterrist”, amely a „földön kívüli” futurisztikus olvasata és ilyen például bizonyos szerkezetek, gépek neve is, mint a „montor”, amely az űrharcokban kap szerepet. Ami a kitalációkat illeti, a magyar változat egykori munkatársainak is élénk fantáziája volt. Tartja magát a legenda, hogy Tamara Jagellowsk nevét nem pusztán a könnyebb kiejtés miatt változtatták Jagellóra. Nem akartak szláv hangzású nevet, főként, hogy Tamara hadnagy az, aki az űrhajó személyzetének viselt dolgairól időnként jelentget a földi bázisnak. Ezeket a (finom) besúgásra utaló részeket ki is emelték annak idején a magyar sorozatból.

A jövő elmúlt? (Oldaltörés)

Az Orion kultusza a retro-divattal jött vissza nálunk is, még ha nehezen is érthető, hogy egy elavult jövővízióért miért rajongunk, a vasalóra és porszívócsőre emlékeztető (s talán eredetileg is ironikusan értelmezett)  kellékekkel, vagy a papír animációval modellezett közelgő katasztrófákkal.  Ha például összevetjük Stanley Kubrick 1969-ben készült 2001 Űrodüsszeia című filmjével, látványvilágában igencsak korszerűtlen – még a maga korában is. H. Nagy Péter irodalomtörténész, a sci-fi műfaj kutatója szerint az Orion kultusza talán éppen ezekkel az olcsó megoldásokkal függ össze. Itt a szöveg rajzolja ki azt az univerzumot, ahol a történet játszódik, a látvány másodlagos ebben a filmben, s ez is kelthet szimpátiát.

„A jövővíziók szempontjából három alapvető válasz létezik a science-fictionban” – magyarázza H. Nagy Péter a hvg.hu-nak. A klasszikus sci-fi tudománycentrikus

 
Tudománytalan fantasztikum
© Bavaria Gmbh
jövővízióval dolgozik (pl.: Stanislaw Lem, Isaac Asimov, Arthur C. Clarke), a jövendő valamiképp a kor tudományos eredményeinek előre vetítése; mindig eldönthető, mi igaz és mi hamis ebben a világban. A sci-fi új hulláma (pl.:Philip K.Dick) már összezavarja ezeket a fogalmakat, a kérdés máshova helyeződik, a tér és a valóság sokszorozódnak, s nem mindig dönthető el, mi, hol történik. A cyberpunk válasz pedig (pl.: William Gibson, Bruce Sterling) a számítógép és a kibertér fogalmának megjelenésével áll elő: a kérdés az, a számítógép terében vagyunk-e (pl. Blade Runner, Matrix, XistenZ), vagy a "hagyományos" térben.  A cyberpunk kevésbé a jelen-jövő kérdésével foglalkozik, inkább a különböző valóságokkal. Az Orion keveri az első és második kategória szempontjait, sok olyasmit feltételez, ami a kor tudományos szintjén nem igazolható, viszont sosem lép ki a „rendes” valóságból.  

H. Nagy szerint  a kultusz igazi kialakítását egyébként nem segíti, hogy az Orionban kevesebb a kulturális hivatkozás, sci-fi referencia, mint a Star Trekben. Annak kliséi nagyon jól beilleszthetők a sci-fi hagyományokba, az Orionéi kevésbé, vagy ha valamihez köze van, hát az ős-sci-fihez, maga a küldetés-mítosz is arra mutat. A séma egyszerű: kívülről a civilizációnkat veszélyeztető erők érkeznek, s egy maroknyi csapat hivatott megvédeni  bolygónkat. A Star Trek az ember-lét, a felsőbbrendűség, az idegenség fogalmait is érinti, kliséi bonyolultabbak, példaként hozható az az epizód, amelyben valakik „lemásolják” az űrhajót, a legénységével együtt. Az „eredeti” visszafordul, hogy szembesüljön a másolattal, de útközben felrobban az egyik - nem tudni melyik. S nem dönthető el, onnantól melyik űrhajó és melyik legénység folytatja útját az űrben és a sorozatban.