Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Szép, méltóságteljes, de nem több történelmi tablónál - így összegezhetők az első kritikák Koltai Lajos filmjéről, amelyet a Szemle zárónapján mutattak be. Az Index és a Népszabadság keményebb, a Népszava megengedőbb a filmmel és alkotójával. Összeállításunk az eddigi reakciókból válogat.
"Koltai Lajos elfogadta a meglevő, a rég létező, a másoktól használt filmnyelvet." - írja kritikájában Bikácsy Gergely a Népszabadságban (Pokol nélkül; NSZ, február 10.). Véleménye szerint a film épp abba a hibába esik, amelyet Kertész Imre precízen fogalmaz meg esszéjében. "Auschwitz előtti nyelven, az Auschwitz előtti fogalmakkal akarják rekonstruálni Auschwitzot - írja megvetően Kertész Imre A száműzött nyelv című esszéjében." - idézi Bikácsy a Nobel díjas írót.
Hősies vállalkozás Jelenet a filmből © Intercom |
A kritikus "hősies vállalkozásnak" nevezi Koltai filmjét. Szerinte "az eleve lehetetlent - fikciós film Auschwitzról - ő sem bírta legyűrni, de minden tehetségével kísérletet tett rá."
Sztankóczy András a Magyar Hírlap február 8.-i számában keményebben fogalmaz: "Koltai Lajos első rendezése mérhetetlen tisztelettel követi Kertész Imre Nobel-díjas regényének a cselekményét, a könyv minden fontos jelenete benne van a filmben. Csak éppen a lényeg sikkad el: a stílus, a szemlélet, amely a regényt naggyá tette." Sztankóczy is kiemeli, mennyire nehéz - és problematikus - a regény nyelvét, majdhogynem a nyelvi dekonstrukció felé haladó mondatait képi eszközökkel megjeleníteni.
A kritikus összevetésre is vállalkozik: "(...) a filmben elcsigázott foglyok nehéz cementeszsákokat cipelnek, Köves Gyuri összeesik a teher alatt, a náci felügyelő talpra rángatja, megfenyegeti, és ő botorkálva, könnyezve tovább dolgozik. Kegyetlenség és szenvedés. De miként van ez a könyvben? '…a cementhordást minden kommandó, s szerintem teljes okkal (…), még magunk közt is alig-alig bevallható örvendéssel fogadhatja. Az ember lehajtja fejét, valaki nyakára helyez egy zsákot, azzal elballag a teherautóig, itt másvalaki leveszi róla, aztán egy szép nagy kerülővel (…) viszszabandukol, s szerencsés esetben még sorakoznak is előtte. (…) Már-már szinte biztatást, hogy ne mondjam, büszkeségfélét láttam a (német tiszt) arcán, s bizonyos szemszögből el kellett ismernem, végre is joggal: (…) kitartottam (…) mégpedig anélkül, hogy egyetlen újabb zsákot is elejtettem volna, s végső soron ez – be kellett látnom – végtére őt igazolta.' Ebből nem ad vissza semmit a film, helyette végigvezet azokon a tragikus paneleken, amelyek – remélhetőleg – már a tudatunkba égtek."
Sztankóczy, cikke végén így összegez: "A film alapján senki sem fogja érteni, miért kapott a könyv joggal Nobel-díjat."
Kinyomtatom
Elküldöm
