Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
A keresztény húsvét Jézus Krisztus feltámadásának ünnepe. Vajon hogyan alakultak ki, több mint négy évszázad alatt, az ezzel kapcsolatos dogmák? S vajon kik és miért nem hisznek ma sem a feltámadásban?
|
|
Matthias Grünewald: Isenheimi oltár (1510 körül) |
A Pálnak tulajdonított levelekben Jézus szintén csupán ember, akit azonban az Isten magasra emelt. János evangéliuma Jézust az Isten és a világ között közvetítő Logosszal azonosítja, aki az Istennél kisebb, ám valamiképpen mégis részesül annak nagyságából (istenségéből).
A második és harmadik század hitvitázói Jézusnak hol emberi, hogy emberfölötti tulajdonságait, „természetét” hangsúlyozták, mely nézeteltérések a 4. évszázad első negyedében különösen kiéleződtek. A csupán a halálos ágyán megkeresztelkedett császár, Constantinus, aki 313-as milánói edictumában egyenjogúsította a kereszténységet, két évvel azután, hogy az egész Római Birodalom uralkodója lett, 325-ben az új birodalmi főváros, a még épülő Konstantinápoly közelébe, Niceába hívta össze a Jézus Krisztus természetéről vitatkozó püspököket.
Keresztelő Szt.János Krisztusa Salvador Dali;1951 |
A 380-as konstantinápolyi zsinat még magasabbra emelte Jézus Krisztus személyét, amennyiben először mondta ki, hogy a Fiú éppen úgy Isten, ahogyan az Atya és a Szentlélek is az, ám az úgynevezett millenarizmust, vagyis Krisztus ezeréves birodalmának a holtak feltámasztását is magával hozó gyors eljövetelét hirdető nézeteket e zsinat eretneknek mondta, s a Jelenések könyvét még nem vette fel a kánonba.
A 431-es efezusi egyetemes zsinat kiközösítette a Jézust embernek tekintő, és a Bibliát, s benne a feltámadást allegorikusan értelmező Nestoriust, s kimondta, hogy Jézus Krisztus emberi és isteni természete elválaszthatatlan egymástól. Végül a Chalcedóni zsinat 451-ben egyesítette Jézus két természetét egy személyben. Ekkorra, 451-re alakult ki a feltámadásnak, Jézus Istenségének és a szentháromságnak az a dogmatikája, amely ma is jellemzi a keresztény fősodor húsvéti nézeteit.
Mindez azonban korántsem jelenti azt, hogy ne volnának a keresztények között ma is olyanok – ariánusok, nesztoriánusok, unitáriusok, liberális keresztények –, akik továbbra is „embernek, csak embernek és igaz embernek” tartják Jézust. Akik szerint fontosabb, hogy mit tanított az Emberfia, mint az, hogy mit tanít az Egyház az Istenemberről. Ők elsősorban a feltámadás szó szerinti, fundamentalista értelmezésével helyezkednek szembe. Nem szó szerint, nem fundamentalista felfogásban ugyanis a feltámadás eszméjében nem találnak kivetni valót. Feltámadás volt a zsidók megszabadulása az egyiptomi fogságból – amelynek emlékére megülik a pészachot (az utolsó vacsora zsidó széder esti vacsora volt), de feltámadás az is, amikor egy beteg meggyógyul, egy bűnös megigazul.
A feltámadás dogmatikus értelmezése és Jézus istenségének állítása nemcsak a liberális keresztényeknek szúr szemet – hanem az ugyanabban az egy istenben hívő zsidósággal és az iszlámmal való vallásközi párbeszéd legfőbb akadálya is. Még akkor is, ha a holtak feltámadását az utolsó ítéletkor a zsidó Ezékiel és Dániel próféták is megjövendölték, s az iszlám is azt tartja, hogy a Végítéletkor a halottak feltámadnak – hogy aztán az igazhitű muszlimok a mennybe jussanak, a gyaurok pedig elkárhozzanak.
Gerlóczy Ferenc
Kinyomtatom
Elküldöm
