Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Egy kapitalista áramszolgáltató harca a legegyszerűbb célért: az ügyfelek fizessék ki a villanyszámlát. A Verzió emberjogi filmfesztiválon még Nagyfeszültség volt a címe, a most zárult Titanic-on már Amerikai áram címmel ment a Power Trip, az utóbbi idők legkülönösebb dokumentumfilmje a posztszovjet viszonyokról.
Áramlázadások Tbiliszi utcáin Az AES képviselője vitában a felhasználókkal © Paul Devlin: Power Trip |
A következő évek ugyanis rémálomszerű küzdelmeket hoztak, minthogy a posztszovjet köztársaságban katasztrofális a fizetési morál. Az áramért egyszerűen nem fizetnek a használók. Részben azért, mert nem tudnak; alacsonyak a fizetések (a film készülte idején havi 15 és 75 dollár közöttiek), a nyugdíjak pedig olykor meg sem érkeznek; az esetenként 20-25 dolláros lakossági számlák vállalhatatlan terhet jelentenek. Részben viszont azért, mert a kommunizmus utáni gazdasági fordulatot nehezen követte a mentális fordulat, sokak számára egyszerűen nem értelmezhető, miért kellene a villanyáramért fizetni. Grúzia (Georgia) maffiokratikus viszonyai, az állami vállalatok és a kormány közti alkuk pedig tovább rontottak a helyzeten, a nagy cégek mintha kifejezetten sportot űznének a nem fizetésből.
A fiatal Paul Devlin 2003-as dokumentum-mozija már-már kalandfilmbe illő izgalmakat hoz. Az AES egy idő után lekapcsolja a hálózatról a nem fizetőket, sötétségbe borul Tbiliszi, zavargások törnek ki, és persze megrohamozzák a cég irodáit. Az AES a nagyvállalatokkal is szembeszáll: egy ízben a tbiliszi légi irányítást is lekapcsolják, mert a légitársaság tetemes összeggel lóg. Épp egy gép leszállásakor borul sötétségbe a reptér; a cég azonnal törleszt. Házfoglalókkal küzdenek: a családok egy, a nyolcvanas években félbe maradt lakótelepet foglaltak el, ahol az illegális vezetékrendszer életveszélyes kuszaságú. A lakókkal olyan alapvető dolgok létét kell elfogadtatni, mint a biztosíték, a fogyasztásmérő, a plomba.
Illegális vezetékek egy foglalt házon Kaotikus állapotok © Paul Devlin: Power Trip |
A felszín mögött azonban ott a sokkal összetettebb posztszovjet társadalmi valóság. A film plasztikusan, különböző szereplők szemszögéből láttatja az egész bonyolult helyzetet; párhuzamos szálai pedig a grúz média világába visznek.
Az „áramlázadások” közepette a grúziai média a híradóktól egészen a parodisztikus rajzfilmekig mindenütt az üggyel foglalkozik; Michael Scholey, az AES-Telasi ottani feje elsőszámú közellenség lesz, mások szemében viszont a demokrácia, a piacgazdaság védelmezője.
Leeka Basilaia oknyomozó újságírónő a „rezonőr”, vagyis az ő szavai helyezik el az egész történetet a georgiai politika és társadalom kontextusában. S kiderül, az áram-sztoriban nem az áramról van szó. A nyomorról, az állami cégek és a kormányzat összefonódásairól, a kéz-kezet mos politikájáról, az ellenzék elhallgattatásáról, egy fiatal televíziós újságíró meggyilkolásáról, aki éppen a hatalmi erőszak szervezetek és a csecsen terroristák kapcsolatait kutatja.
Aki végigvezet minket a pokoli történeten, a film narrátora, egy Piers Lewis nevű fiatalember. Afféle világutazóként éppen ezen a zűrös tájon, ennél az áramszolgáltatónál vállalt munkát. Mintha valamiféle szociológiai érdeklődésből csinálná végig az egészet. Része az eseményeknek - hiszen ő áll ki az utcára a tüntetők elé vitatkozni, ő kapcsoltatja le a hálózatról a fogyasztókat, ő megy és tárgyal a kormánnyal az állami cégek adósságairól - másrészt viszont folyamatosan véleményezi, kommentálja is a történteket.
Kinyomtatom
Elküldöm
