Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Magyarországon hetente legalább egy nő meghal élettársa, vagy férje erőszakos magatartása következtében, élete során pedig minden ötödik nő kerül olyan párkapcsolatba, ahol rendszeresen megütik vagy megverik. Az agressziónak azonban nem csak fizikai formái léteznek. Szil Péter (54) pszichoterapeuta most publikált könyvében részletezi mindezt (Családon belüli erőszak: a férfiak felelőssége). S közben nem kevesebbet, mint társadalmi szembenézést sürget. Szil Pétert a hvg.hu kérdezte.
|
|
A férfiak felelőssége Szil Péter © hvg.hu |
Szil Péter: Azok a fogalmak, amelyek jelenleg közszájon forognak, gyakran nem felelnek meg annak, amelyek az európai gyakorlatban elfogadottak. A könyv az EU Daphne programja támogatásával jött létre, a projekt két fő részből áll, az egyik ismeretterjesztő, kiadványok megjelentetése, a másik egy olyan pszichológiai, illetve jogi képzés beindítása, amely a társadalmi nemek szemléletének alapján foglalkozna a családon belüli erőszakkal, illetve a bántalmazó férfiakkal. Olyan tömegméretű és a társadalmi lét minőségét befolyásoló jelenségeket, mint például a nők elleni erőszak, Magyarországon nem a társadalmi nemek – angolul gender – vizsgálatának szempontjából néznek. Ez abból indul ki, hogy létezik egy patriarchális társadalom, aminek a szexizmus, a nemi alapú megkülönböztetés alapvető vonása. Az erőszak pedig szisztematikus tevékenység, amely arra irányul, hogy a valaki más fölött gyakorolt kontrollt és uralmat megteremtse, biztosítsa és fenntartsa.
- Ön azt írja: „A nők elleni erőszak elsősorban abban különbözik az erőszaktól általában, hogy úgynevezett strukturális erőszak, vagyis egybecseng a közfelfogás alapjául szolgáló társadalmi és kulturális normákkal és értékrenddel.” Amikor elér ide az olvasó, kénytelen azonnal a saját életére gondolni. Mit jelent, hogy strukturális erőszak? Ennyire kódolva van az életünkbe?
- Kódolt, amennyiben a társadalmi lét kódjaitól függ, mit tartunk elfogadhatónak és mit elítélendőnek. Radikális példát mondok: száz éve az amerikai délen egy fekete megverése, vagy megölése nem számított erőszaknak ugyanolyan mértékben, mint hogyha egy fehérrel történik ugyanez. Egy szexista társadalomban a társadalom kódjai közé tarozik a nők alacsonyabb rendűsége. Ezért aztán amikor nők elleni erőszak történik, az egybecseng nemcsak az intézményekben rejlő elnyomással és megkülönböztetéssel, hanem a társadalom kimondott kódjaival is. Ismerjük: pénz számolva, asszony verve jó. Amíg Magyarországon a nők kevesebb bért kapnak ugyanazért a munkáért, beleütköznek az úgynevezett „üvegplafonba”, a láthatatlan de nagyon is létező akadályokba az előmenetelük során - például az önkormányzatokban dolgozók 85 százaléka nő, de az önkormányzatok vezetésében még 15 százalékban sincsenek jelen –, amíg álláspont lehet a közszolgálati televízióban az, hogy a középkorú férfiak hitelesebbek a hírek átadásában, szóval amíg mindez létezik, addig mindenképpen beszélhetünk strukturális erőszakról.
- Ön verbális és gazdasági erőszakról is beszél. Ami ez utóbbit illeti; nálunk a fiúgyermekek úgy nőnek fel, hogy nekik kell pénzt keresniük, akkor teszik jól, ha eltartják a családot, ha körülöttük másoknak nem kell dolgozniuk. Ez máris azt eredményezi, hogy hatalmi helyzetben lesznek a feleségük fölött?
- Ebben a mondatban máris ott rejlik egy társadalmi kód, nevezetesen, hogy a házimunka nem munka. Tehát aki ebben nő fel, nem számol azzal, hogy ha úgymond ő hozza a pénzt a házhoz, annak az a feltétele, hogy otthon valaki ellássa a háztartást, a gyerekeket. Ilyen módon anyagi javakat is termel, hiszen ha nem tenné, az illető férfi csak félállásban dolgozhatna, vagy valakit fizetnie kellene, hogy ellássa ezeket a feladatokat. A gyerekkortól kezdődik a belenevelődés ezekbe a szerepekbe. Hogy tehát a világ úgy van felosztva, hogy bizonyos munkákat a patriarchátus nem tekint munkának, azért tehát nem jár fizetés. A férfiak teremtenek és rombolnak, a nőknek az van kiosztva, hogy gondoskodjanak mindarról, ami a kettő között van. A férfiakat a produkció, a nőket a reprodukció alapján ítéli meg a társadalom.
Kinyomtatom
Elküldöm
