Ajánlók krimifalóknak

Önnek ki a kedvenc, magyar nyelven is olvasható, egynél több regényben megjelent nyomozóhőse? A vénkisasszony Miss Marple vagy Maigret felügyelő? A szicíliai Montalbano vagy a svéd Wallander? Esetleg Sherlock Holmes? Vagy a cinikus és melankolikus Philip Marlowe? 2005 októberében meghirdetett versenyünket már lezártuk, ám e lista továbbra is értékes segítség lehet azoknak, akik mélyebben szeretnének megismerkedni a magyar nyelven is olvasható krimiirodalommal.

Lew Archer (Ross Macdonald)

Ross Macdonald

Ross Macdonald bűnügyi történeteiben fontos detektív jelleme: állandó hőse, Lew Archer képességei azért lényegbevágóak, mert ezen múlik a bűn fölgöngyölítése. Archernek van méltósága és humora, stílusa ellenben kevésbé csiszolt, és kimértebb alkat Marlowe-nál.

Ross Macdonald, aki több mint két évtizede - hosszú és roppant termékeny detektívregény-írói gyakorlat után – halt meg, a műfaj remekműveit hagyta ránk, pedig nagy örökség nyomta vállát. Raymond Chandlerhez hasonlóan ő is Dashiell Hammett köpönyegéből bújt elő. Jól képzett tanuló volt egy olyan iskolapadban, amelyből kiszállva meglehetősen kilátástalannak látszott eredetit alkotni.

És mégis sikerült neki: a detektívregényről kialakult összkép árnyalásához annyiban járult hozzá, hogy történeteiben a valóság torz arca abban a formában jelenik meg, amelynek alapján szereplői mind elmondhatják: életük kész regény, mert egy ponton megbotlottak. Ezekre a frusztrációkra, rossz magatartásmintákra és a bűn mögöttük megbúvó tartományára rezonál Lew Archer magándetektív, aki talán éppen ezért korántsem hívja ki maga ellen annyiszor a kíberek, vagy a bűnözők haragját, mint elődei, viszont szívósságban mindegyikükkel fölveszi a versenyt. Éppannyira jóképű és tisztességes, mint ők. Lásd még Varga Bálint ajánlójában.

Ajánlat a magyar nyelven is megjelent művek közül:

A kék pöröly
A Wycherly-nő
A csontketrec
Búcsúpillantás
Csipkerózsika
A barbár part
Fulladásos halál
Eltűntnek nyilvánítva
Veszélyes ellenfél

Boruvka felügyelő (Skvorecky)

Skvorecky

Boruvka felügyelő nem magányos jelenség a cseh irodalomban, néhány vonása föllelhető Karel Čapek bűnügyi történeteinek kedélyes rendőrfiguráiban, akik életproblémaként élik át, hogy a bűn motívumai egyszerre banálisak és megfoghatatlanok. Öniróniába oldott, kesernyés humora, a világra való hétköznapi rácsodálkozásból táplálkozik. Boruvka tudja, hogy a bűnügy kiderítése nem azonos a valóság pontos másával, a bűneset ugyan az ő asztalára kerül, mégsem kerül ki abból a környezetből, amelyben létrejött, s amely jószerével kiismerhetetlen marad a bűn üldözője előtt. Hétköznapi közegéből kiemelkedik, stilizálódik, rendőrhatósági ügy lesz belőle, de ezzel veszít is „különösségéből”.

Ez tölti el szomorúsággal Boruvka felügyelőt Skvorecky ugyanezen című regényében; a cseh író detektívregény-olvasóként történeti esszét, tapasztalatait összegző naplót, merész, személyes hangvételű összefoglalót írt a műfajról, melyben a detektívregénynek és művelőinek állít lebilincselő elevenségű emléket. Jellemzője, hogy komolyan veszi tárgyát, ez pedig erényre vall. Ebben a gesztusában a tágabb kontextus szerepe nem elhanyagolható: azért állhatott közelebb a kezéhez a detektívtörténet, mert a műfaj nem szigetelődött el a cseh irodalmi hagyományban olyképpen, mint nálunk. Így a XX. század első évtizedeiben hasonló helyzetűnek tekinthető prágai irodalomban polgárjogot nyert műfaj nálunk lenézett jelenség maradt.

Ajánlat a magyar nyelven is megjelent művek közül:

Boruvka felügyelő szomorúsága

Brown atya (G. K. Chesterton)

Brown atya...

A jó Brown atya bár essexi illetőségű, nyomozásai az elvadult, szélsőségesen liberális, mohó és mondén Londonhoz kötik. Segítőtársával, az egykori bűnöző, ám jó útra tért Flambeau-val, reverendában és óriási esernyőjével csetlik-botlik az Istentől elrugaszkodott világban. Páter Brown bár jámbor paphoz illően istenfélő, hisz a természetfelettiben, alaposan ismeri a világi gondolkodást. Nyomozási módszere alapjában tér el a hagyományos detektívekétől, nem apró nyomokból rekonstruálja a cselekményt, hanem tökéletesen azonosul a tettessel, és a metamorfózis juttatja el a bűntény megoldásához. A bűnöst a történet végén maga Brown oldozza fel.

... és atyja

Megalkotója, G. K. Chesterton – a XX. század angol irodalmának dugongja – szakított a krimiírás Knox-féle tízparancsolatának azzal a tételével, hogy a bűnregényekben nem játszhatnak meghatározó szerepet az irracionális és intuitív elemeknek. Brown atya igenis számít a megérzéseire, még ha utólag azokat precízen okadatolja is. Ma leginkább Németországban maradt meg a kultusza – legutóbb két éve mutattak be róla tévésorozatot, de az angol páter figurája az amerikai Dowling atya nyomoz szériában is felsejlik. Chesterton – akárcsak hőse – világszerte népszerű volt, könyveit magyarra is lefordították, Kosztolányi méltatta, Szerb Antal tanulmányt írt róla – bár inkább esszéírói munkásságát értékelték. Borges a metafizikus krimi mesterének tartotta, és még Poe-nál is többre értékelte. Chesterton talán legjobb „krimije” nem egy Brown-történet, hanem Az ember, aki Csütörtök volt (1908). Annak, aki illúziókat táplál a terroristák iránt, különösen javallott.

Ajánlat a magyar nyelven is megjelent művek közül:

A jámbor Brown atya
Brown atya botránya
Páter Brown bölcsessége
Páter Brown leleplez

Steve Carella (Ed McBain)

Ed McBain

A McBain-krimik teamben dolgozó detektívjei – Meyer Meyer, Kling, Brown – mind jól kitalált karakterek, mégis mindenkinek Steve Carella neve ugrik be elsőként. Pedig Carella nem zseni, nem sebezhetetlen és nem is túl művelt, nem kedvtelésből nyomoz, és ő is fásult már, mint a többiek. Olasz bevándorlók gyermeke, aki gyönyörű, süketnéma feleségébe regényeken keresztül a legmagasabb hőfokon szerelmes. Persze legény ő a gáton, hidegvérrel verekszik, és pontosan céloz, ha kell, mert egy krimiben adódhatnak ilyen helyzetek. Rámenősen szórja meg kérdéseivel a kemény krimik jellegzetes figuráit: kurvákat, dílereket ugyanúgy, mint a luxuslakások lakóit. És két kihallgatás között még arra is jut idő, hogy a holokausztról vitatkozzon Meyer Meyerrel.

Salvatore Lombino (1925-2005) számos írói álnevének csak egyike volt az Ed McBain név, mely alatt 1956-tól 2004-ig több mint ötven bűnügyi regény jelent meg. Lombino számos műfajban tevékenykedett, kerültek ki kezei közül televíziós- és filmforgatókönyvek, színpadi darabok, regények, de gyermekkönyvek is; Evan Hunter néven például Hitchcock Madarakjának forgatókönyvét is ő írta.

Ajánlat a magyar nyelven is megjelent művek közül:

A heccelődő 
Fehér por
Tíz plusz egy