Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Cikkünkben a krimiirodalom hazai kedvelőit - Keresztesi Józsefet, a Jelenkor szerkesztőjét, H. Nagy Péter irodalomtörténészt, Varga Bálint könyvkiadót, Ligeti Nagy Tamás főszerkesztőt, Szélesi Sándor krimiszerzőt -, valamint egy magyar származású magándetektívet, Augustine Papayt és Jeremiah Healyt, a Krimiírók Nemzetközi Szövetségének elnökét kértük arra, mondják el, ki a kedvencük, és miért.
|
|
|
|
Keresztesi József: Ellery Queen, egy úrifiú a bűnügyek birodalmában
Mint a műfaj minden olvasója általában, magam is a jól megrajzolt detektíveket kedvelem a leginkább: Raymond Chandler Philip Marlowe-ját, Henning Mankell Kurt Wallanderét vagy persze a nagy Sherlock Holmes-t. Ezek a hősök nyilvánvalóan a legkülönfélébb típusú krimikben szerepelnek. A kedvenc bűnügyi regényeim mindemellett a rejtvényfejtő típusú regények, ahol a pengeéles logika remek megfigyelőképességgel párosul, és ezért a nyomozó gondolatmenete meglepő (és utólag persze nyilvánvaló) fordulatokat képes venni.
Egyszóval Ellery Queenre esik a választásom. Úgy értem, a nyomozóra, nem a szerzőre.
| Voks |
| Megyek, és szavazok kedvenc detektívemre. |
Kicsit ártatlan, kicsit gyermeki nyomozó az ilyen, ugyanakkor az az utánozhatatlan eleganciájú gesztus, amikor a Queen-regények a záró fejezet előtt közvetlenül hozzám fordulnak: kedves olvasó, birtokodban van az összes információ, úgyhogy most ne lapozz tovább, tedd le a könyvet, és légy szíves, próbálj meg gondolkodni egy kicsit – nos, ez a gesztus újra és újra levesz a lábamról. Az éles elméjére büszke zsúrfiú gesztusa, amin ugyanakkor átüt a logikai játék elemi öröme. Vannak nála izgalmasabb, korszerűbb és felkavaróbb karakterek, ám az én választásom e miatt a műfaj gyermeki gyökereihez visszanyúló, örömteli izgalom miatt esik a kiváló Ellery Queenre.
Keresztesi József, a Jelenkor szerkesztője
Kinyomtatom
Elküldöm
Linkek detektívvadászathoz »
Kern András még mindig nem állhat színpadra »
Maratoni táncpróbát tartanak hétfőn a Vígszínházban »
Miniszteri részvétellel nyílt meg a 62. Berlinale »
