iwiw
Delicious
Digg
Facebook
GReader
URLGuru
StumbleUpon
Tumblr
Twitter
Kinyomtatom
Továbbküldöm
MegosztomCikkünkben a krimiirodalom hazai kedvelőit - Keresztesi Józsefet, a Jelenkor szerkesztőjét, H. Nagy Péter irodalomtörténészt, Varga Bálint könyvkiadót, Ligeti Nagy Tamás főszerkesztőt, Szélesi Sándor krimiszerzőt -, valamint egy magyar származású magándetektívet, Augustine Papayt és Jeremiah Healyt, a Krimiírók Nemzetközi Szövetségének elnökét kértük arra, mondják el, ki a kedvencük, és miért.
|
|
|
Hercule Poirot a világirodalom legirritálóbb nyomozója lehetne. Beszéde, mozdulatai, arcszeszének illata és saját felsőbbrendűségének tudata minden bizonnyal a leggyűlöltebb karakterré tenné személyét, ha nem lenne ugyanakkor átkozottul éles eszű és pártatlan, akinél az intellektuális rejtvényfejtés áll a középpontban. Emellett a szavaiból és tetteiből egy felelősségteljes és emberszerető alak kerekedik ki, és így ki ne tudná hát megbocsátani neki mindazt, ami benne irritáló?
Agatha Christie mesterien szőtte a gyilkosságok és összeesküvések szálait, ezért már korán a kedvencemmé vált Erle Stanley Gardner és Ellery Queen mellett. De volt valami, amihez jobban értett az uraknál, talán éppen azért, mert nő volt: a nyomozó alakjának személyes közelségbe hozásához. Hercule Poirot az a nyomozó, akit úgy szeretünk, hogy egyszerre bosszankodunk miatta és nevetünk rajta. Mindig kimért, sosem erőszakos, és néha öntörvényűen az erkölcsének megfelelően dönt a bűnről és a bűnösről.
Az első Poirot-regény a Poirot karácsonya volt, amit egy veszprémi antikváriumban – ahol gimnazista koromban a könyvgyűjteményem alapjául szolgáló köteteket összevásároltam – az ajánlása alapján vettem meg. „Kedves Jamesem, (…) azt kifogásolod, hogy a gyilkosságaim kezdenek túlságosan kifinomultakká – hogy azt ne mondd –, vérszegényekké válni. Egy jó kiadós gyilkosságot szeretnél már, lehetőleg rengeteg vérrel.” De ami aztán Poirot a legkedveltebb nyomozóvá tette a szememben, mert annyira emberi volt, az a két stylesi nyomozása volt. Az első esete és a legutolsó.
Rájöttem, hogy Poirot életével együtt Agatha Christie életét is nyomon követjük. A titokzatos stylesi eset 1920-ban jelent meg, Christie első könyve és Poirot első nyomozása volt. A Függöny pedig, amely a rokkant és szívbeteg Poirot utolsó esete, 1975-ben látott napvilágot az írónő utolsó, életében megjelent regényeként. Az első regényt a hetedikként felkeresett kiadó vette meg egy ismeretlen, harmincéves ápolónőtől 25 fontért, az utolsót pedig már a krimi királynője adta át a kiadónak.
Poirot élete ugyanilyen nyomon követhető volt: az írónővel együtt járta be Anglia és a Közel-Kelet tájait. Ötvenöt éven keresztül kutatta a gyilkosok nyomát kastélyokban, hajón, vonaton, s közben öregedett maga is. A New York Times a címlapján hozta a briliáns logikájú, kackiás bajuszú belga detektív haláláról szóló gyászjelentést. Ez a halál is olyan hétköznapiasan volt hősies, ahogyan a detektív és Christie élete.
Szélesi Sándor, alias Anthony Sheenard, krimiszerző
