Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Közeledik 2006 márciusa, amikor a bolognai gyerekkönyvvásáron Magyarország kiemelt vendég lesz. Úgy gondoltuk, érdemes közelképet adni a magyar könyv nemzetközi reprezentációjáról.
Erős irodalom-gyenge reprezentáció? Hiányzó intézmények © sxc.hu |
Budai Katalin, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának (NKÖM) irodalmi referense először is néhány dolgot kiigazított a hvg.hu beszámolójában.
"Az esztétikai jellegű megjegyzéseket el tudom fogadni, a jövőben lesz is mód mindezeken javítani. Ugyanakkor a cikkíró járatlanságára utal néhány kifogása. Azért láthatott például annyiféle tarkabarka, vegyes tartalmú kiadványt, mert az Alföldi Nyomda bérelt stand-részét szemlélte, amely referencia-munkákat mutatott be. Ezt Frankfurtban több száz cég teszi. Csak el kellett volna olvasnia a cégtáblát." Budai Katalin arra is rámutatott, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése (MKKE) által felállított "Books from Hungary" stand mellett magyar kiadók önállóan is képviseltették magukat, s ott a kritikusunk által hiányolt szerzők könyvei is jelen voltak. Ahhoz az állításhoz pedig, hogy a német nyelvterületen legismertebb magyar szerző, Kertész Imre könyveit nem vehette meg az érdeklődő a magyar standon, az NKÖM irodalmi referense azt a kommentárt fűzte, hogy az ok nyilvánvaló: a Frankfurti Könyvvásáron tilos a közvetlen árusítás.
További kérdésünkre azt válaszolta, nincs semmi kirívó abban, hogy a kvázi nemzeti reprezentációt a legtekintélyesebb könyvszakmai egyesülés - az MKKE - szervezi. Bár nem ritka, hogy más országokban ugyanezt kulturális exportra, a nemzeti irodalom- és könyvkultúra megismertetésére szakosodott alapítványok végzik. A magyar írói programok, felolvasások amúgy hagyományosan színvonalasak; néhány éve a berlini Collegium Hungaricum segítségével alakítják ki a lipcsei és a frankfurti kísérőrendezvényeket.
Természetesen az MKKE-t is megkerestük. Zentai Péter László, a szervezet elnöke azonban idegesen lecsapta a telefont: „Ez annyira ostoba cikk, hogy nem vagyok hajlandó kommentálni.” Megkérdeztük volna pedig, miért nincs hozzáférhető írásos koncepció a magyar jelenlétről, ha már a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) pénze is benne van a megvalósításban? S hogy tulajdonképpen miért is nem válik el világosabban, mit és kiket képvisel az MKKE Frankfurtban: néhány magyarországi kiadót és nyomdát, vagy pedig a magyar könyvet, mint kulturális fogalmat? Megkérdeztük volna, igaz-e, hogy a frankfurti standon jelen levők közül senki nem beszélt németül? Valamint azt is, mi indokolta, hogy magát az installációt a Sämmling Kft.-vel készíttessék el? A cégnek nem a kiállítási design a fő tevékenysége s a magyar könyv karakteresebb megjelenést érdemelt volna.
De vissza az intézményi kérdésekhez. Mi, magyarok szeretjük azt gondolni, hogy a világ kultúránkról ismer minket, hogy a magyar kultúra jó exportcikk. Eközben azonban kevés olyan intézményünk van, amely ezt az exportot, kulturális ország-marketinget jelentős pénzzel gazdálkodva, hatékonyan végezhetné. A könyves területen például egyetlen egy sincs. Pedig formálódóban egy magyar „könyvközpont” koncepciója; ezt a szerepet a jelenleg kiadási és fordítástámogatást végző Magyar Könyv Alapítvány (MKA) vállalná.
Kinyomtatom
Elküldöm
