Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
„Egy kocsmáros mondatából indult az egész. Odajött és azt mondta: nagyon jó, de nem lehetne halkabban? És nem tudnánk-e eljátszani a Happy Birthday-t a Kis Pistának? Húsz év után elegem lett” – mondja Szabó Tamás blues zenész, aki Obsession (Megszállottság) című új lemezén saját kollégáinak állít emléket. Közben a cédé mellé illesztett szöveg tényfeltárást végez; a budapesti éjszakában mozgó zenészek helyzetéről beszél. Mi ez? Szórakoztató zene, vagy zenébe ágyazott publicisztika?
Szabó Tamás Jazz és blues harmonikán |
Nincs olyan klub idehaza, amelyben ne játszott volna már, talán nincs olyan zenész sem, aki ne ismerné a nevét. Új projektje egyszerre zenei és szociológiai vállalkozás is. Pillanatfelvételt készített kollegáiról, összegyűjtve őket egy lemezen. Harminc zenész (köztük Kiss Tibor, Pribojszki Mátyás, Gál Csaba 'Boogie', Fekete Jenő) , több száz közösen végigjátszott éjszaka, tucatnyi blues és boogie. Közben pedig a mai zenészlét problématérképével találkozunk. A lemez kísérőszövegét Varga Líviusz (Quimby) írta, a mottó Csokonaitól való: „Az is bolond, aki poétává lesz Magyarországon”.
hvg.hu: Alaposan megtervezett tárgy ez a lemez; tok, benne a szöveg, rajta egy egyedi festmény. Gondos kézimunka az egész. De miért kellett, hogy saját magad ragasztgasd a több száz lemezborítót?
Szabó Tamás: A borítóba egyfolytában belekötöttem és megpróbáltam a készítés fázisait személyesen végigkísérni, a tervezéstől a dombornyomáson át a ragasztásig. Valamikor nyomdászként végeztem. Gyerekes gondolat, tudom, s ráadásul tizenhét éve nem vagyok már nyomdász, de azért ott álltam a nyomdagép mellett. Amikor az egész projektet kitaláltam, határozott kép élt a fejemben arról, hogy hogyan kell kinéznie. Hangsúlyt fektettem arra, hogy ez a cédé egyedi tárgy legyen. Mint vásárló is csak olyan termékre figyelek fel, amely valamiért szebb. Talán egoista hozzáállás, de szeretnék szép dolgokat látni magam körül. Egy olyan hentesboltba sem megyek be, ahová rondán van felírva, hogy hentesbolt.
Akkor neked nehéz lehet itt élni. Az a vizuális csatamező, ami Budapest, közben mégis szerethető; vannak, akiket a káosz inspirál. Téged viszont idegesít?
A nagyapám, amikor visszajött a Don-kanyarból, azt mondta, nem mert kimenni a hullák közé. Az, amilyen állapotban van most ez a város, kinézetre totálisan olyan, mint a Balkán, miközben a nyugati fogyasztói kultúrára áhítozik. Szépségideálok ebben a közegben: ez maga az irrealitás. Az irrealitásba lettünk szerelmesek.
Ez benne a szép.
Nekem ez nem szép. Kőbányán, amikor bemegyek abba a boltba, amely egyszerre fehérnemű és drogéria, akkor egyszerűen nem tudom, hogy hol vagyok. Lassanként már nem tudod, hova mész. Ismerek hentesüzletet, amelynek a másik fele papírbolt.
Te kétségbeesve rendet keresel a rendetlenségben. Miért jó ez neked?
Van egy barátom, történetesen mindkettőnknek elég rosszul sikerült a karácsonyunk. Elhatároztuk, hogy eltoljuk az egészet fél évvel. Úgyhogy most ment le a karácsony. Áprilisban volt Mikulás, két hét múlva karácsony, aztán szilveszter. Megvettem a fát, elfogyasztottuk a karácsonyi vacsorát. Ha a környezetem mindezt idiotizmusnak tartja, akkor miért nem néz körül, és miért nem akad ki a maga idiotizmusán?
Ez jó végszó: kanyarodjunk rá a legutóbbi zenei projektedre. Egy lemezen gyűjtötted össze azokat a zenészeket, akikkel a budapesti klub-színtéren, az éjszaka világában találkoztál, vagy dolgoztál. Miért törekszel a dokumentálásra? Olyan az egész, mint egy csoportkép. Nekik állítasz emléket, vagy a saját elmúlt húsz évednek?
Egy kocsmáros mondatából indult az egész. Odajött egy klubban a tulaj és azt mondta: nagyon jó, de nem lehetne halkabban? És nem tudnánk-e eljátszani a Happy Birthday-t a Kis Pistának? Húsz év után elegem lett, és azt gondoltam: a francba, miről beszélünk? Elhatároztam, összegyűjtöm azokat az embereket, akik ebben a közegben léteznek, vagy inkább vergődnek. A lemez címe Obsession; a megszállottság (obsession) és a közös zenélés (session) kifejezéseket kevertem össze. A megszállottságnak szeretnék emléket állítani.
A muzsikusok mellett képzőművészek is közreműködtek, a festményeik díszitik a borítót. Az ő helyzetük sem különb amúgy. A szabad létezésünk tere lassan beszűkült.
Kinyomtatom
Elküldöm
