Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Az egykori Szovjet-Magyar Barátság Sporttelep gondozott gyepén a tűző déli napban zajlanak a Fair Play Kupa kispályás labdarúgó torna küzdelmei. Odébb falunapi hangulat: pörköltfőzés, felfújható gumivárban hancúrozó gyerekek, a lányokat szirénával riogató rendőrök. Nem sok jele annak, hogy Battonyán, a hatezer lakosú határszéli városkában kulturális fordulat volna készülőben. Szent Iván napján, harminckét fok melegben. Pedig a levegőben nem csak az alföldi délibáb rezeg.
A volt Alkotmány mozi nézőtere Battonyán Megáll az idő © Anja Tessman |
Odébb a gimnázium, ahol még József Attila is megfordult, az 1922-23-as tanévben itt tett vizsgát görögkeleti vallástanból. Az oktatási intézmények háromszögét az általános iskola és az 1981-ben a végzős diákok által afféle dacos lázadásból felgyújtott – amúgy szintén monarchikus, nemesen szép - kollégium zárja be. Nem tudjuk hol tartózkodik, de ma este nagy szükség volna a diákságra, újra kinyit ugyanis a több mint tíz éve zárva tartó mozi.
De mintha a mozi nem volna nagy ügy. Persze, hol nagy ügy az ilyesmi? A multiplexek szezonja is lecsengett már, ez a DVD kora. Még itt is, ahol amúgy szinte kiváltságosnak számít az, aki a létminimum fölött él. Se munka, se perspektíva. Kulturális élet pedig csak nyomokban: néha felolvasások a könyvtárban, rendezvények a művházban. Könyvesbolt volt, de az előző rendszerrel együtt eltűnt az is. A magyar-román-szerb nemzetiségű település pedig kulturális gócpont lehetne. Nem csak kultúrák, akár szubkultúrák helye is: a nyolcvanas években még progresszív rock is beáramlott ide, jöttek délről a jugorock lemezek, több zenekar gyakorolt a ma üres egykori KISZ-ház pincéjében.
Nem a szabadidős aktivitás jellemző a településre; még ha van is valamicske élet a Hullám vendéglőben, a cukrászdában és a valaha még térzenét is megélt főutcán. Az energiákat jobbára elviszi a megélhetés; az újratermelődő zsellérsors. Akinek földje van, nagy úr – leginkább volt funkcionáriusoknak van -, ők adnak munkát, napszámban. Vannak, akik eljárnak dolgozni más településre (Orosháza, Mezőhegyes), de itt a legnagyobb munkáltató az önkormányzat. Némely utcában azt, akit közmunkára hívnak, szerencsésnek mondják, mert legalább minimálbért kap. Más bevétel nincs. Legfeljebb segély, de az 24 ezer forint fejenkénti jövedelem fölött nem jár. Itt csak a vámosoknak megy jól; ott van szép ház és autó; másik kaszt az övék.
Tapintható a mozdulatlan, időtlen alföldi szomorúság. A helyi politika se igen vidámít meg senkit, szinte megkövülten stabil MSZP-s vidék ez, de talán a szavazók se tudják, miért is. Talán a bizalom és a megszokás? Talán a pletykákban szereplő kötözött sonka, amit szavazatért lehetett kapni? A kedélyes szombati mulatság feledteti mindezt: szünetel a reménytelenség.
Rejtély, hogy a bezárt mozit újraindító Esther Kinskynek milyenek az esélyei. Ő mindenesetre bízik. A német születésű, hosszú ideig Londonban élt író-fordító két éve szeretett bele Battonyába s itt telepedett le, ahonnan inkább elvándorolni szoktak. Szerethető, árnyas utca, barátságos délután ide, a közeli strandról hallatszó vidámság oda, Battonyáról leginkább Tar Sándor novelláskötetének címe jut eszünkbe: Minden messze van. Még Orosháza is, a legközelebbi mozival. Szeged, Budapest a maga kulturális érhálózatával pláne.
Kinyomtatom
Elküldöm
