Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
"Kevesen tudják, hogy a nagy sikerek előtt, a Nirvana Budapesten járt és fellépett a PeCsában. Történetesen én hozhattam be őket, én voltam a helyi promoter. Fogalmam sem lehetett, hogy egy év múlva megírják a Smells Like Teen Spirit-et és húszmillió fogy el a lemezükből. Ezek csodálatos dolgok. De hatalmas munka van mögöttük." - A hvg.hu a magyar zeneipar jelenlegi helyzetéről a független színtérről indult György Pétert, az EMI zeneműkiadó hazai vezetőjét kérdezte.
|
|
|
|
Beszélgetésünk apropója egy nyílt levél, amelyet a Rémember zenekar tett közzé nemrég. A magyar együttes hosszabb ideje már Londonban dolgozik és ott próbál betörni a nemzetközi színtérre. Levelükben azt nehezményezik, hogy az EMI-jal szerződést kötött csapatként, a nemzetközi áttöréshez kevés segítséget kapnak, nem reprezentálja tisztességesen műveiket, s más magyar műveket sem a cég ("diszkriminál" az EMI - írják). Haragban a világgal? Olyasminek tűnhet a gesztus. György Péter azonban érti az indulatot - ha a zenekar módszereivel nem is ért egyet.
A hazai zenekarok, előadók alapélménye, hogy "nem működik" a dolog; a kiadók, terjesztők, médiumok Bermuda-háromszögében eltűnik a produkció. Nemzetközi szinten befutni pedig szinte lehetetlen.
György Péter a nyolcvanas években kezdte; a budapesti underground színtéren. Menedzser volt, kiadó-alapító. Az ő nevéhez fűződik később a Sexepil zenekar nemzetközi sikere a kilencvenes évek elején. Ma a világ legnagyobb zeneműkiadójának apró, magyar részlegében dolgozik, s szerzeményeket, szerzőket képvisel többfelé. Azaz megpróbálja eladni a magyar zenét. Közben elnököl a Magyar Zeneműákiadók Szövetségében.
A hazai zeneiparról faggattuk, amely - talán nem túlzás állítani - haldoklik. Vagy csak radiálisan átrendeződik?
György Péter: Számomra ez az egész nyílt levél-dolog a jelenlegi közgondolkodásra is utal: hogy tehát a saját üzleti ügyeiben nyílt levelet ír valaki. Szerződéses viszonyokról van szó, két fél között. Ha kötök egy szerződést egy ingatlan közvetítővel, és ők nem adják el a lakásomat, akkor írok egy nyílt levelet? Nonszensz. Ez nem társadalmi ügy. Ha rövidre akarom zárni: nekik zeneműkiadói szerződésük van velünk; de nem magát a Rémember zenekart, hanem a Szabó testvéreket, mint szerzőket képviseli a cégünk. 2002-esnél újabb dalaik nincsenek nálunk, és 2005-ben megszüntették a szerződésüket. Ezt mi el is fogadtuk. Nem tudom, hogy most tulajdonképpen mit is szeretnének. Mintha nem tudnának eligazodni a szereplők között: mi a menedzsment, a hanglemezkiadó, a zeneműkiadó, a koncertszervező, a promoter közti különbség…
A zeneipar átléphetné saját árnyékát?
hvg.hu: Nem azért, mert a magyar piacon nem is válnak el pontosan ezek a szerepek? Nem áll fenn ez a többszereplős, iparági struktúra?
Az elemei, úgy ahogy megvannak. Az elején – 1989 után – nagyon nem voltak meg. Aztán kialakultak pontok, amelyek azonban nem álltak össze struktúrává. A jelenlegi helyzet pedig az, hogy nincs olyanfajta egészséges rendszer, mint a fejlett zeneiparral bíró piacokon. Amely hatékony, átlátható, érthető és olyan, amelyhez viszonyulni lehet; csatlakozni hozzá bármely ponton.
Vegyük sorra. Miből áll a zeneipari alap-struktúra?
Hangfelvétel- illetve zeneműkiadás. Koncertszervezés, tehát úgynevezett booking agent-ek, illetve promoterek. És menedzsment, azaz az előadóval közvetlenül dolgozó szakemberek. Az alapvető szereplőknek meg kellene lenniük és együtt kéne tudni működniük. Ezekhez csatlakozik aztán az egész kiszolgáló-iparág: a technológia, a marketing, a PR, a jogi szakemberek. Nagyjából ennyi.
Nálunk a legnagyobb hiány épp a menedzsmentekből van. Olyan elkötelezett emberekből, cégekből, akik, illetve amelyek értenek a zeneiparhoz és ismerik a zenei színteret is. Képviselik az előadót, tudják, hogy mit akar, összekötik a többi piaci szereplővel. Ne a zenész konfrontálódjon, mert az lesz a vége, ami a Rémemberrel történik.
Kezdetben Erdős Péter nyomán a „szupermenedzser” képe vésődött be. Az a mítosz terjedt, hogy Michael Jacksont, vagy Madonnát „valaki kitalálta”, „kreálta”. Nem! Autonóm személyiségek, akik járják az útjukat. Nálunk meg számos kreatúra született. De az igazi dolgok nem így jönnek létre. Van például egy csomó véletlen. Kevesen tudják, hogy a nagy sikerek előtt, a Nirvana zenekar Budapesten járt és a PeCsában játszott. Történetesen én hozhattam be őket, tehát én voltam a helyi promoter. Fogalmam sem lehetett, hogy egy év múlva megírják a Smells Like Teen Spirit-et és húszmillió fogy el a lemezükből. Ezek csodálatos dolgok. De hatalmas munka van mögöttük. Nem úgy, hogy valaki kitalálja, hanem úgy, hogy az alkotóval, az előadóval együtt dolgozik, segíti, a magáénak érzi a produkciót.
A mi mostani struktúránk véletlenszerű és össze-vissza működik. A média, meg a terjesztés diktál visszafelé. Nem az van, hogy te, a saját termékedről eldöntheted, hogy mit akarsz vele kezdeni, hanem ők kitalálják, hogy tudnak-e vele valamit kezdeni. Ez nem egészséges folyamat. Ott van például a Kistehén együttes Szájbergyerek című száma. Mindenki ismerte, mindenki hallani akarta. Úgy, hogy a legnagyobb hazai kereskedelmi rádió talán egyetlen alkalommal sem játszotta le. Mert nem fért bele a műsor-stratégiájukba, vagy micsodába.
Kinyomtatom
Elküldöm
