Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Október 23-án felavatták az 1956-os forradalom és szabadságharc központi emlékművét. Az ünnepséget senki sem úgy képzelte, ahogy végül is lezajlott. A rendbontó csoport fütyült, kiabált, még akkor is, amikor a tekintélyes akadémikus, Kosáry Domokos mondott hosszú élettapasztalatából fakadó, bölcs szavakat. Ebben a kontextusban leplezték le a művet, ami persze semmi esetre sem a mű hibája. De mit kezd a mű ezzel a helyzettel?
Gyurcsány Ferenc az avatáskor. A politikának kell egy hely, amit koszorúzni lehet © AP |
A 2006 darab vasoszlopból, illetve rozsdamentes acélból készült mű egy emlékműpályázat első díját 2005 júniusában megnyerve készült el. A művet már a pályáztatás végén viták kísérték. Igaz, már az is sajátos, hogy csak a végén, hiszen ez arra enged következtetni, nem volt igazi társadalmi vita.
Ötvenhatos veteránok és jobboldali sajtóorgánumok kérték ki maguknak, hogy nonfiguratív mű készüljön 1956-ról, no meg azt is, hogy vasoszlopok szimbolizálják az embereket. Még olyan - eléggé üldözési mániás - érvelés is olvasható volt, hogy ez bizony politikai provokáció: az ék alakzatba rendeződő oszlopok jobban emlékeztetnek egy elnyomó haderő offenzívájára, mintsem az egységbe forrt nemzet megmozdulására.
Avatási ceremónia 23-án. A párbeszéd tere lehet © AP |
"A történet egyikünknek, az eseményekben személyesen résztvevő tanárától származik: 1956. október 23-án a Műegyetemtől a Bem szoborhoz tartó egyetemisták úgy haladtak együtt, hogy a provokátorokat kizárják maguk közül, ezért mindenki csak olyan valakibe karolhatott, akit ismert, akiben megbízott.
A közösség iránt érzett felelősség, az egymásba - és önmagunkba - vetett bizalom gondolata az, ami az általunk tervezett emlékművet inspirálta. Az egymásba karoló embereket, a zárt alakzatban haladó tömeget jelképezi az oszlopok által megjelenített forma" - fogalmaz az i-ypszilon csoport.
Kinyomtatom
Elküldöm
