szerző:
hvg.hu

Százhatvanezer autó hajtott naponta a hatsávos, zsúfolt úton, amely egy valahai folyó fölött húzódott. Az utat azonban visszaalakították folyóvá. A Dél-Korea fővárosában, Szöulban húzódó zsúfolt autóút eltűntetése valami olyasmit üzen: a megapoliszok lehetnek emberibb élőhelyek is.

..ilyen lett.
A folyó és a városlakók egymásra találása
© Wikipedia
A brit The Guardian szemlézte cikkében annak a különösnek tűnő, de nagyon is tudatos urbanisztikai húzásnak a történetét, amely dél-koreai várostervezési szakemberek nevéhez fűződik. Szöul a világ hetedik legnagyobb városa. Zsúfolt, zajos, mint bármely ázsiai megapolisz. Az idősek még emlékeznek arra, hogy az 5,8 kilométeres Cheon Ggye Cheon folyó a város déli szegényebb  és északi jómódúbb  negyedeit választotta el. Ötven éve még ruhákat mostak a vizében és gyerekek hancúroztak benne, ahogy azonban a városban átvette az uralmat az autóforgalom, úgy egyre inkább "útban lett" ez a meder, amelyben amúgy csak az év bizonyos szakaiban folydogált a víz. 1958-tól kezdve hatsávos út alakult ki a helyén, amely felett egy felüljáró is húzódik. Most azonban megfordult a trend: 2003-tól kezdve egy hatalmas projekt keretében "visszaállították" a folyót az út helyébe, valamint óriás parkot létesítettek partján.

A városlakók között végzett kutatás kimutatta, a levegőt és a vizet tartják legfontosabbnak és leginkább megőrzendő értéknek a szöuliak. Meglepő volna, ha bárhol másutt a világon egyéb eredmény jönne ki, ám itt, a dél-koreai fővárosban komolyan is vették mindezt a városvezetők.

Pedig a "rekultiváció" elsőre a megváltozott életforma és kultúra lehetőségeibe ütközőnek tűnhetett: a folyó helyén futó út naponta 160 ezer autónak jelentett közlekedési lehetőséget. Egyben szimbóluma is volt a földművesországból ipari nagyhatalommá vált Koreának. 1999-ben merült el az ötlet, hogy ezt a szimbólumot lerombolják.

A The Guardian Ki Jeon Hvang professzort, urbanisztikai szakembert idézi.  "Különös dolgot tapasztaltunk. Úgy adódott, hogy a város három nagy közlekedési alagútjából egyet le kellett zárni. Az autóforgalom nem duzzadt fel, hanem ellenkezőleg, lecsökkent. Úgy találtuk, hogy az úgynevezett Braess paradoxonba ütköztünk. Azaz, ha elveszel területeket a közlekedés elől, azzal adott esetben segíteni tudod a forgalom folyamatosságát, ha azonban hozzáadsz újabb területeket  a már meglevőkhöz, akkor gyakorta rosszabb lesz a közlekedés állapota."

Való igaz -tesszük hozzá mi -  a várostervezők egy ideje már szerte a világon arról beszélnek, hogy a városi utak szélesítése nem csökkenti, hanem ellenkezőleg, generálja a járműforgalmat. Azonban 1999-ben, Szöülban ezt belátni talán nem volt egyszerű. Hat hónapig csak az elképzelt rekultiváció lehetséges hatásait vizsgtálták a koreai szakemberek. Az jött ki, ha csak enyhén is, de javíthat a közlekedés állapotán. A főváros jóváhagyta a tervet, nem utolsó sorban azért, mert Li Mjung-bak főpolgármester hitt benne. 

A munka 2003-ban kezdődött. Az út kialakítása húszéves folyamat volt, a folyóvá való visszalakítás és a környezet radikális megváltoztatása két évig tartott.  Összesen 380 millió dollárba került, 620 ezer tonna betont és aszfaltot kellett hozzá megmozgatni, 22 új hidacskát építeni a meder fölé, amelyben föld alatti vizekből pótolták vissza a vizet. Hvang professzor így összegez:"Különféle hatásai voltak az autóút megszüntetésének. Például eltűntek az autók, azaz nem nőtt zsúfoltság. Sokan egyszerűen feladták az autóval való közlekedést és az ezzel párhuzamosan bővített tömegközlekedést kezdték itt használni."

Mellékhatásként a  folyó hűteni kezdte a levegőt, segítette a levegőmozgást, ami tisztította is a várost. A szöuli példára több helyen is felfigyeltek. Sanghaj és Tokió hasonló környezeti átalakításokon gondolkodik, a "lakosságbarát" városi folyók használatával. A kritikusok azonban azt mondják, mindez csak a valós urbanisztikai problémák elkendőzése, illetve a profit-szempontok térhódítása. Hiszen több tízezer embert kényszerített arra, hogy máshova költözzön, a megváltozott környékre pedig a gazdagabbak jönnek, akik szívesebben költöznek olyan helyre, ahol szép a panoráma.  

Nemzetközi szakemberek szerint azonban - összegez a brit lap -  felelős és igencsak kreatív várospolitikai döntés született Szöulban, amikor a piszkos többsávos utat folyóvá alakították vissza, és ismét meghódították a területet a gyalogosok számára. Naponta harmincezren sétálnak ma a folyóparton. Li Mjung-bak, az egykori főpolgármester pedig indul az államelnöki pozíció megszerzéséért.