Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Mielőtt megpróbáljuk elhelyezni a kortárs művészetet a magyarországi aukciós piacon, érdemes magát a műkereskedelmi értelemben vett kortárs művészetet is pozicionálni, hiszen nem mindegy, mely alkotókat vehetjük egyáltalán számba egy ilyen összesítés során. A Műértő piaci körképe!
Bak Imre: Sávok, 1968, akril, vászon, 140x240 cm. Kit nevez kortársnak a piac? © Műértő |
Ha mi is megengedjük magunknak, hogy a világháború utáni művészetet tekintsük szélesen vett értelemben kortársnak, akkor az Európai Iskolától kellene elindulnunk, és a kínálatot elnézve nekünk is - szinte - meg kellene állnunk a vaskos monográfiákkal, életmű-kiállításokkal már megünnepelt művészek (akár) friss alkotásainál. Azért szinte, mert nem lehetetlen például Hajdú Kinga vagy Káldi Katalin műveinek felbukkanása az aukciós termekben, noha erre gyakorlatilag csak a Galeria White árverésén van esély.
Attól még messze van a hazai piac, hogy a legmagasabb árak listáján Bálint Endre vagy Korniss Dezső maga mögé utasítsa Csontváryt, Gulácsyt és Munkácsyt, ahogy ezt tette tavaly év végén - árverésen kívül, de ma már hivatalossá vált áron - Jackson Pollock és Willem De Kooning Picassóval, Klimttel és Van Goghgal (Pollock 1948-as No. 5 című festménye 140 millió, De Kooningtól az 1952-es Woman III. pedig 137 millió dollárért cserélt gazdát, ezek ma a világ legdrágább festményei). A közelmúltban azonban mindkét magyar művésztől került kép 15 millió forint fölé, ami korábban elképzelhetetlen lett volna: Bálinttól a Petróleumlámpás csendélet 18 milliót ért a Mű-Terem Galéria árverésén, Korniss Fuvolázójáért ennél egymillióval többet adtak Kieselbachnál. Az Európai Iskola köréből két igen drága (Bálint, Korniss) és több dráguló (Anna Margit, Vajda Júlia) művész után most számos, a műkereskedelemben eddig nem nagyon szereplő vagy perifériára szorult alkotó (Fekete Nagy Bélától Szántó Piroskáig) kezdi közelíteni, sőt átlépni a milliós határt.
Kondor Béla 30 millió forint fölötti árai lassan megszokottá válnak, jelenleg őt tekinthetjük a világháború utáni művészet legmagasabb árakon forgalmazott képviselőjének. Tavalyelőtt az 1968-as Építőket 36 millióért ütötték le, tavaly A forradalom kis angyala 1959-ből ért 30 millió forintot - ez az egyetlen „kortárs” (világháború után készült) festmény a tavalyi top 15-ben.
Ezt követi a derékhad, Ország Lilitől Gedő Ilkán át Vajda Júliáig, akiknek művei olykor felmerészkednek 5 millió forint fölé. Az Európai Iskolával induló, később rendkívüli gazdagságú életművet produkáló Gyarmathy Tihamér és Lossonczy Tamás esetében piaci szempontból gyakorlatilag mindegy, hogy korai vagy késői művét indítja az aukciósház, mert a licitálók nem a dokumentumértéket, hanem a reprezentativitást fizetik meg.
Ugyanez vonatkozik a tárgyalt kategória (vagyis a piacilag meghatározott kortárs művészet) következő nemzedékére, akiket elsősorban Iparterv-generáció gyűjtőnéven szokás emlegetni. Pedig hosszú távon nem mindegy, hogy a társadalomtörténeti szempontból izgalmasabb, illegális vagy féllegális hatvanas évekbeli műveikről van szó, vagy az egy-két évvel ezelőtt keletkezett „érett” alkotásokról. Ma már nincs kiemelt festményárverés Bak Imre, Hencze Tamás, Keserü Ilona és Nádler István képei nélkül, és ezzel semmilyen kockázatot nem vállal a galéria, mert az elkelt tételek aránya az általuk indított élő művészeknél éppen akkora, mint Szőnyinél, Czóbelnél vagy Márffynál szokott lenni.
Kinyomtatom
Elküldöm
Magyar zeneszerzők is döntősök egy nemzetközi versenyben »
Meghalt Balázs Gábor, a Stúdió 11 tagja »
Osztrák film vitte el az Arany Pálmát »
Megint arattak a románok Cannes-ban »
