Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Szóljon hozzá
A hazai színházi világ a budapesti pénzelvonásoktól hangos, ám alig hallani arról, hogyan lehetne más, finanszírozható szerkezetet kialakítani. "Két év múlva fenntarthatatlan lesz a Trafó" - mondja Szabó György is, akár a többi igazgató, közben azonban jelzi: itt az ideje újragombolni a kabátot. Akárcsak a kórházügyhöz, a színházi struktúrához sem nyúlt hozzá senki évtizedek óta. A főváros egyik legizgalmasabb helyének vezetője azt állítja: tud egy gyakorlati megoldást.
Szabó György "Egyenlő távolságra mindenkitől" © Stiller Ákos |
hvg.hu: Úgy látszik, a fenntartó vállalja a népszerűtlen döntést: hozzányúl a színházfinanszírozáshoz. Egyszer azt írtad, ez az előfeltétele annak, hogy a struktúra megváltozzék. Most tehát adott a helyzet?
Szabó György: Helyzet van; ez biztos. De nem látom, hogy a politika tudná, mit akar. Azon kívül, hogy spórolni.
Ezt úgy értsük, hogy előkészítetlenül dobják be a három év alatt zajló, egymilliárdos elvonást?
Konkrétan spórolásról van szó, de nincs szó semmiféle reformról.
Akkor mitől menne át bármilyen szakmai változtatási javaslat?
Menekülési kényszer van, és a legjobban előre lehet menekülni. Azokban a szakmai anyagokban, amelyeket én láttam, azt szerepel, legyen most elvonás. Erre az évre 216, illetve 300 millió versenyez, de ott az is szerepel, hogy utána azonnal el kell indítani az elemző munkát, és új rendszer kidolgozása szükséges.
Az egyszeri színházba járó most azt hallja; ellehetetlenülnek a színházak. Az igazgatók – akiket húsz éve nem lehetett együtt látni – egyszer csak közösen lépnek fel a tévében és erről beszélnek. Meg együtt előszobáznak a miniszternél.
Erre szocializálódott a magyar. És azt látom, hogy a politikusok ezt ki is használják. A számok érdekesen változtak. A nagy intézmények, illetve a karizmatikus személyiségek vezette intézmények pozíciói javulnak. Nekik ugyanis magas a PR-értékük.
Mit lehet ezzel szembehelyezni? Te most egy stratégián dolgozol, amely a budapesti színházi struktúra átalakítását célozza. Ki kért fel erre, és mi van benne?
Közgazdasági egyetemet végeztem, outsiderként kerültem a színházi területre. Mindenkitől egyenlő távolságot igyekszem tartani. Befolyásol, hogy egy intézményt vezetek, de ezen megpróbálok felülemelkedni, amikor az egészről gondolkodom. Egy olyan anyagot teszek most le egy héten belül, amelyben rámutatok: miért kell változtatni, hogyan kell változtatni és ezt metodikailag hogy lehet végigvinni. Tisztázni szeretném, milyen elveket kellene érvényesíteni és foglalkozom az időhorizonttal is, mert nem mindegy, mennyi idő alatt zajlik le a változás. Szeretném leszögezni: ezt az egészet nem lehet csak a szakmára bízni. A politikusok szeretik ezt hangoztatni, de ez tévedés. Több szereplőnek kell együttműködni: fenntartók, azaz tulajdonosok, politikusok, azaz döntéshozók, a főváros kulturális emberei, illetve a színházi szakma. Továbbá azoknak is, akik most nem közvetlenül érintettek; tehát most épp nem dolgoznak színházaknál, de értenek hozzá; gazdasági emberek, vezetők. Ők azért fontosak, mert a többiek érzelmileg érintettek; ők pedig kívülről látnak rá az egészre.
Mi a javaslataid lényege? Először is szét kell választani a profilokat? Régóta írják a kritikusok, hogy a kommersz színházat ne támogassa az adófizető; éljen meg vállalkozási alapon…
Ha innen indítjuk el a dolgot, akkor nem jutunk megoldásra; ez zsákutca. Teljesen új helyzetet kell teremteni. Két-utas megközelítést javaslok. A valóságból és egy elméleti megközelítésből kell kiindulni. Egy közgazdasági kérdést kell legelőször tisztázni: a közpénz és a piac viszonyát. Amikor tiszta piaci helyzet van, akkor a verseny pozitív dolog. De közpénzen nem lehet versenyt finanszírozni. Én e percben nem tudom a választ, de azt látom, hogy Magyarországon a kultúrában most amerikai típusú, szabadpiaci versenyhelyzet van közpénzen. Ami pazarló.
Kinyomtatom
Elküldöm
Szóljon hozzá
