Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Szóljon hozzá
Ünneprontás a színházi világnapon gazdasági kérdésekről beszélni? Lehet. De mikor beszéljünk, ha nem most? Budapest első körben több mint 200 milliót vonna ki a színháztámogatásból, és úgy tűnik, az intézményi struktúra -ahogy eddig ismertük- fenntarthatatlan. S meglehet, nemcsak Budapesten. Elismert színházi-gazdasági vezetőkhöz intéztük körkérdéseinket.
Széksor egy színházban Fizetnénk háromszoros jegyárat? © sxc.hu |
A három szakember helyzete nem azonos. Talán a kis nézőterű művészszínház, a Radnóti (2007-ben 264,2 milliós támogatás) illik bele leginkább a fővárosi fenntartású színházak profiljába. A Thália (181,2) nem társulati színház, hanem befogadó, ekként azonban az egyetlen a fővárosi fenntartásúak között. A Madách (az Örkény Színházzal együtt 628) is kilóg a sorból, hiszen radikális zenés-színházi profilváltása már jól látszik a műsoron; s éppen vele kapcsolatban vetik fel sokan, hogy ha már alkalmazkodott a piaci igényekhez, ugyan miért kellene Lloyd Webber musicaleket adóforintokkal támogatni.
Talán elkelne egy gazdasági vezetői kerekasztal ezekben a hónapokban, amikor úgy tűnik, a kórházreform mellé fel kellene sorakoznia a színházreformnak is. A struktúrák egyre kevésbé fenntarthatók. S úgy hírlik, a főváros és a kulturális minisztérium is érzi, változás kell az intézményrendszerben; talán nyitottak az új javaslatokra.
| A verejték luxusa |
A színházi világnap alkalmából kedden, az előadások előtt Magyarországon is felolvassák az ünnep ez évi üzenetét. A Nemzetközi Színházi Intézet Magyar Központja Parti Nagy Lajos írót, költőt kérte fel, hogy a magyarországi színházak számára írjon köszöntőt a világnapra. "Abban, hogy felnőtt emberek estéről estére mások bőrébe bújva mutatják meg önmagukat, méghozzá életre-halálra, s mindezt más emberek egymás alatt, mellett, fölött üldögélve szenvedélyesen bámulják, önmagukat ismerve fel a játszó személyekben estéről estére, nos, abban van valami gyönyörű képtelenség. A színházban." Parti Nagy Lajos köszöntője itt! |
Most villámkérdéseket intéztünk három gazdasági szakemberhez az utóbbi időben felmerült szempontok alapján.
A ködoszlatás szándékával tettük fel kérdéseinket; hiszen a "struktúraváltás" kifejezés lassanként varázsige lett. Alternatívok és kultúrpolitikusok is szívesen emlegetik, mindenki mást ért rajta, s közben nem tudjuk, a varázsige működik-e.
A válaszok érdekes azonosságokat mutatnak. Mindegyik vezető szkeptikus abban a tekintetben, hogy Magyarországon fenntartható-e egy színház pusztán a saját bevételeiből. Mindegyikük szavaiból az rajzolódik ki: a jelenlegi fővárosi színházi térképet nem nagyon rajzolnák át, azt hosszú idő alatt kialakult, inkább megőrzendő, mint megváltoztatandó értékként tételezik. Végezetül: mindegyiküknél ott az utalás arra, hogy a kulturális politika végre mondjon komolyan vehető mondatokat arról, mit szeretne. Azaz, milyen kulturális igényekhez milyen intézményi stuktúrát képzel el s ehhez milyen támogatási rendszert rendelne. Addig is, amíg ez megtörténik, mi folytatjuk az eszmecserét!
Kinyomtatom
Elküldöm
Szóljon hozzá
