Múzeumi brandépítés kül- és belföldön

A múzeumok a kulturális turizmus fontos célpontjai, a legnagyobbak több millió látogatót fogadnak évente. A nemzetközi trendek között figyelmet érdemel az az egyre nagyobb szabású terjeszkedés, amelynek példái közé tartozik a belföldön már három fíliával is gazdagodott Tate vagy a legnagyobb transznacionális múzeumként számon tartott Guggenheim.

A Boldogság szigete: www.saadiyat.ae Lesz rajta Louvre is

Egy újonnan alapított névtelen múzeum esetében - bármilyen gazdag és értékes legyen is a gyűjteménye - évtizedekbe kerül, mire a potenciális közönség megismeri és komoly forgalomra tehet szert. A fíliára ezzel szemben átszármazik az anyaintézmény teljes presztízse. Ha a látogató maga nem is tudja feltétlenül megítélni, remekműveket lát-e vagy csak másod-, harmadvonalbeli alkotásokat, esetlegesen hiányzó szakértelmét pótló biztosítékként ott a múzeum nemzetközi neve. (Hasonló jelenség ez ahhoz, ahogyan a divatmárkák garantálják a ruhadarabok viselőinek kifinomult ízlését.) A múzeum neve is brand, ezt mindenekelőtt a kulturális területen befektetni kívánó vállalkozók tudatosítják a nagyközönséggel.

A nemzetközi múzeumi brandépítés eddigi legnagyobb húzása, az egymilliárd eurót hozó Louvre-Abu-Dzabi-projekt számos ellenzőre talált a francia szakemberek, illetve a kultúrafogyasztó közönség körében. Tavaly december óta sorra jelentek meg a tiltakozó cikkek, több szakszervezet adott ki közleményt, és március végére több mint 5000 aláírást tartalmazott a projekt ellen indított petíció. A múzeumok nem eladók - hirdették a tiltakozók, Françoise Cachin, Jean Clair és Roland Recht közös cikkének címét idézve. A Louvre - amely évi 8,35 millió látogatójával a legnagyobb forgalmú ilyen intézmény a világon - ugyanis nem magánalapítvány, hanem elidegeníthetetlen közgyűjtemény, akárcsak a projektben rajta kívül részt vevő Centre Pompidou, a Musée du quai Branly, a Musée d’Orsay, a versailles-i kastély, a Musée Guimet, valamint a Réunion des musées nationaux nevű szervezet tagintézményei. A tiltakozás hosszan tartó vitát generált ugyan, de nem vezetett eredményre. A Louvre expanziója egyébként nem most indult: 2005-ben született a hivatalos döntés arról, hogy belföldi fíliája 2009-től fogadja majd a látogatókat Lens városában, egy nemzetközi hosszú távú együttműködés keretében pedig tavaly október 14-én nyílt meg a Louvre-Atlanta-projekt első kiállítása.

Tavaly ősszel nyitotta meg kapuit Abu-Dzabiban a Sorbonne fíliája, s a 2007. március 6-án aláírt kormányközi egyezmény értelmében a kulturális intézmények sorát 2012-ben gazdagítja majd - a Guggenheim mellett - a Louvre nevét 30 évig viselő „egyetemes múzeum”, amely a régészet, valamint a képző- és iparművészet valamennyi korszakát fogja bemutatni. Szakmai irányítását, saját szakembereinek képzését és saját gyűjteményezését a Louvre munkatársai vállalják a megállapodásban szereplő feltételek szerint és időtartamra. A Jean Nouvel tervezte múzeumépület teljes alapterülete 24 ezer négyzetméter lesz, ebből 6 ezret foglalnak el az állandó, 2 ezret pedig az időszaki kiállítások helyiségei, a többit raktárak, restaurátorműhelyek, előadótermek, valamint egy pedagógiai, tudományos és kutatási központ tölti meg; a látogatók kényelmét étterem és kávézó is szolgálja majd. Az épület Saadiyat, azaz a Boldogság mesterséges szigetén áll majd, ahol a luxushotelek, -rezidenciák és élménycentrumok mellett önálló kulturális negyed is épül, több múzeummal. Saadiyat forgalma a befektetők várakozásai szerint 2015-re elérheti az évi 3 milliót.

Néhány részlet a megállapodásból: csupán a Louvre név használata 150 millió eurót hoz már a megállapodás aláírása után 30 nappal, további 62,5 milliót nyitáskor, és még háromszor ugyanennyit 5-5 évenként a projekt tartama idején. A múzeum működésének kezdetét követő 10 éven át a francia gyűjtemények az állandó kiállítási anyagukkal azonos színvonalú műalkotásokat kölcsönöznek, azokat folyamatosan váltogatva. A kölcsönzött darabok száma a múzeum megnyitásakor 300, 4 évvel később 250, újabb 7 év múlva pedig 200, s ezek közt jelentős arányban kell szerepelniük a Louvre műtárgyainak.

A projekt mellett szóló érvek többségét a múzeumi szakemberek sorra cáfolták. Igaz ugyan, hogy számos műalkotás van még a raktárakban, de ezek vagy másodvonalbeli művek, vagy hiányosak; a színvonalas anyag nagy részét a műtárgyvédelmi okokból legfeljebb 3 hónapig kiállítható grafikák teszik ki. A Louvre-ban jelenleg látható 6 ezer festményen kívül a gyűjteményhez tartozó további 6 ezer jelentős alkotás francia vidéki múzeumok kiállításain tekinthető meg. A szállítás korántsem teljesen veszélytelen a műtárgyak állapotára nézve, mivel a ki- és becsomagolás kockázatain túl a repülőút magas frekvenciájú rezgései is ártalmasak lehetnek. A francia kurátorok szakmai kompetenciáját használó gyarapítási politika is ellenmondásokat szül, hiszen a szerződésben előírt legmagasabb minőséget képviselő műalkotásoknak - a francia kulturális örökség részeként - az ország határain belül kellene maradniuk. Ezenkívül a projekt által nyújtott anyagi ellenszolgáltatás ellentmond a múzeumok nemzetközi etikájának. A francia múzeumi szakembereket elfogultsággal vádolók felvetették, hogy számos műtárgy jogtalanul, hadizsákmányként került Franciaországba - ezt az érintettek az adományozásokat és vásárlásokat, illetve a nemzetközi egyezmények keretében zajló ásatásokat dokumentáló iratokra hivatkozva cáfolták. Utaltak arra is, hogy sem Olasz-, sem Görögország, sem Egyiptom, de semmilyen közel-keleti állam sem követel vissza tárgyakat a Louvre-ból.