Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Hozzászólások (#8)
Színházi vitánkban több hónapon át szakemberek fejtették ki véleményüket a budapesti pénzelvonások után kialakult helyzetben. A körülmények kikényszerítenék a változást, mégsem történt túl sok. Egyelőre pánikbeszéd van ("ledózerolják a színházakat"), vagy a fiskális szigor kommunikál. Gáspár Máté, a nemzetközileg e percben talán legismeretebb magyar színház, a Krétakör ügyvezetője. A hvg.hu a cikksorozat végéhez közeledve, most őt szólaltatja meg. Abban mindenki egyetért a színházi szakmában, hogy a Krétakör másképp látja a dolgokat. Mégis, hogyan?
hvg.hu.: A Krétakör részben peremhelyzetben van, részben középponti helyzetben. A hazai kőszínházi struktúrán kívül dolgozik, közben a működése és létezése rámutat a struktúra fenntarthatatlanságára is. Kikérik a véleményeteket, aztán pedig mégse kerülnek be a javaslataitok az átfogó koncepciókba. Néha pedig ti magatok kiabáljátok a véleményeteket, elég vehemensen.
Válságtünetek, mint az egészségügyben
Gáspár Máté: A működésünk megértésére eddig még senki nem vette igazán a fáradságot. Azt sose mondtuk, hogy a mi példánkat kéne normává tenni. Csak annyit, hogy „egyféle” színházból túl sok van minálunk, míg „másféléből” túl kevés. És ha értelmes vita folyna a színházi struktúráról, akkor az arányokról vitatkoznánk. Azon keresztül pedig a közpénzekhez való hozzájutás módozatairól.
A médiában kétféle beszéd hallatszik a színházfinanszírozással kapcsolatban. A pánikbeszéd, illetve a fiskális beszéd. Az egyik a színházak ledózerolását vizionálja, a másik a megszorítást kommunikálja.
Pár hete hosszan beszélgettem egy európai tapasztalatokkal bíró holland szakemberrel, aki sok éve követi a magyar helyzetet, és azt mondta, hogy – miközben elképesztő mértékű kommercializálódást lát nálunk – az átalakulásról szóló mindenfajta értelmes szakmai vitának azonnal elejét veszi az a tény, hogy tele vannak a színházak. Ez egy olyan érv, amelyet nem lehet überelni, ugyanakkor a két jelenség közötti összefüggés is világos. És éppen ebből következnek a pánikreakciók, hogy nehogy hozzányúljunk a rendszerhez, mert akkor csak rosszabb lehet a kihasználtság. Amennyiben 65 százalékos házak előtt játszanánk, ahogy Hollandiában, akkor fogékonyabbak lennénk az új javaslatokra is.
Mi áll szemben ezzel a végső érvvel?
Blokkolt viták
Csak a jövőről való felelős gondolkodás. Most már Bálint András is leírta: valamit elrontott az elmúlt 15 évben a színházvezetői kar és kulturális politika. A trendek azt mutatják, hogy az imponáló kihasználtság nem marad így sokáig. A közönség fogy: 2005-ről 2006-ra Budapesten tíz százalékkal csökkent, az elérés koránt sem olyan hatékony, amilyennek tűnik. A fiatalság széles kulturális kínálatból válogathat, nem automatikus immár, hogy a színházat preferálja. Ha pedig bemegy, sokszor unatkozik, s én ezt a fajta unalmat, vagy udvariasabban, ingerszegénységet az intézményi működés számlájára írom.
A ti víziótok mi lenne? 2004-ben a Kritikában egy igen radikális, intézmények bezárására is javaslatot tevő szövegetek volt még…
Egy dolog változatlan ahhoz képest, amit 2004-ben leírtunk. Még mindig nagyon sok a pénz ebben a rendszerben. Ötször, vagy hatszor annyi, mint amennyit például a magyar filmművészet kap. Nem osztom azt a nézetet, ami a pánikbeszéd alapja, hogy itt végállapot van. Akkor kell lehúzni a rolót, ha egy eddig 90 százalékos állami támogatással működő intézmény egyszer csak nulla forintot kap. Addig nem. De ha 10, 30, 40 százalékkal kevesebbet kap, az még mindig pénz, amiből lehet dolgozni. Valószínűleg nem ugyanúgy, ugyanazt és ugyanazokkal, mint eddig. Nem azt állítom, hogy túl sok a rendelkezésre álló forrás, hanem hogy rosszul van elosztva. A torta másféle felosztásáról beszélünk. Pár éve még csak ösztönösen éreztük, hogy nem akarunk intézményesülni, ma már tudatosan valljuk: kell, hogy legyen az érvényesülésnek másféle módja is. Ez mi lehet? Valamiféle verseny, azaz a normatíva helyett a pályázati alapú pénzosztás. Ott van előttünk a filmes minta: a közalapítványi forma. Ha Hiller István a filmtörvényre szeret hivatkozni, ezt a vonatkozását vegye figyelembe! Ma a költségvetési törvény hetes számú mellékletébe van belevésve a színház-finanszírozás. Az évről-évre automatikusan, báziselven osztott összegek semmilyen módon nem tükrözik az adott színház értékét, törekvéseit, helyzetét, igényeit. Kizárólag a szokásjogról, s az igazgatók egyéni érdekérvényesítő képességeiről tudósítanak. Ma nagyjából a pénzek 95 százaléka normatív, 5 százaléka pályázati úton kerül szétosztásra. Ezen az egészségtelen arányon mindenképpen változtatni kell. S ki is lehet dolgozni rá a modellt. Színház kapcsán ugyanis három rétegről kell beszélünk: ingatlanállományról, a bennük dolgozó személyekről és a művészi programról. Ezeket külön lehet választani a finanszírozás szempontjából is.
Kinyomtatom
Elküldöm
Hozzászólások (#8)
Google tags: Zalai Hírlap, Powered by HVG Online
Lali
ua.
sira
http://zalaihirlap.hu/cimlapon/20091217_sms
" * POWERED BY HVG ONLINE |
* 2010 12 24 |
* 19:29
Epilógus:
Karácsonykor habzik a szám.
Lúgkövet ittam, mint Attila anno.
Lipótmező volt a hazám.
De az bezárt annyira nagyon.
* POWERED BY HVG ONLINE |
* 2010 12 24 |
* 19:16
Imádom a cenzúrázott Zalai Hírlapot!
Karácsonykor még inkább így vagyok.
Ilyenkor a rút cenzor is a faszát veri.
Vagy kancáját éppen otthon tekeri.
Kerkai, Hári Sanyi, Győrffy Pista.
Retvás évtizedek, sok kommunista.
Ma nem ül a betűknél egy sem.
De ha mégis: Nyald ki a seggem!
* POWERED BY HVG ONLINE |
* 2010 12 24 |
* 19:04
Itt van a karácsony este, hurrá!
Ki van a barátom festve, úrrá.
De ne tévesszen ez meg senkit.
Buzi az szegény, tartja a seggit!
* POWERED BY HVG ONLINE |
* 2010 12 24 |
* 18:49
Karácsonykor ím eljöve a faszodra egy véres hólyag.
Barátom akkor eljön-e az orvos, mert ez tényleg jó nagy?!
* POWERED BY HVG ONLINE |
* 2010 12 24 |
* 18:43
Szopd le faszom, itt van a Karácsony.
Nyald ki likam, hisz pina a parázson! "