Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Kemény állítások hangzottak el a Műcsarnokban egy konferencián. A profitorientált szféra egyre nagyobb területet hasít ki magának a kultúrában, méghozzá közpénzen, a nonprofit színtér rovására - állította Bencsik Barnabás kurátor, a Kortárs Képzőművészeti Exportiroda vezetője (nkki.hu). Szerinte ékes példa erre a Művészetek Palotája, amelynek semmi köze a kultúra valós igényeihez, s amelynek megvalósítását az ÁSZ is vizsgálta. A következő maga a Műcsarnok lehet?
Never close enough to things Benczúr Emese munkája egy Műcsarnok-beli kiállításon © mucsarnok.hu |
A szóban forgó, május 25-én zajlott konferencián több hozzászóló is érintette ezt a kérdéses átalakulást. Egyikük, Bencsik Barnabás, a kortárs művészeti színteret jól ismerő szakember szélesebb összefüggésbe is ágyazta (Zsugorodó szcéna, bővülő piac - a letölthető hanganyag itt).
Bencsik szerint a hazai átgondolatlan kulturális közpolitika eredményeként a kultúrára költhető adóforintok felé startolt a profitorientált vállalkozói szféra egy része. Közfeladatnak álcázott magánprojektek egyre nagyobb szeletet hasítanak ki maguknak a szcéna rovására, annak érdekeivel szemben, állami forrásokat csatornázva át a maguk számára.
hvg.hu: Előadásában a Művészetek Palotáját tekintette állatorvosi lónak. Nem kicsit késő ez most? Áll az épület és működik.
Bencsik Barnabás: A Művészetek Palotáját hoztam fel példának, mert nemrég vizsgálta az ÁSZ (Állami Számvevőszék), így nyilvánosságra kerültek adatok és következtetések, amelyek korábban nem voltak hozzáférhetők. És egyébként is, a PPP konstrukciókról most elég sok szó esik. A művészeti területen mozogva látszik, hogyan zsugorodik a non-profit szcéna, és a profitorientált szféra miként nyer teret. A részletekkel kapcsolatban azonban – elismerem – már több a feltételezés és a spekuláció. A mélyben zajló folyamatok nem mindig láthatók.
hvg.hu: Mi volna a baj a MÜPA-val? A fogyasztó annyit érzékel, hogy ez a szép, nagy épület tele van pazar programokkal.
B. B.: A MÜPA már a fogantatásakor problematikus volt. Az egész beruházás nem a közérdeket képviselve, nem a kortárs művészeti színtér által generálva született meg, hanem telek-és ingatlanspekulációk eredményeként. Leginkább egyes nagyvállalkozók üzleti érdekeit figyelembe véve. A földterület tulajdonosa és az azon építkezést végzők profitot akartak termelni. Megfordult a sorrend: nem a szakmai igényből eredő nyomás lobbizta ki a beruházást, hanem a beruházói érdekek. Ez volt az a pillanat, amikor elkezdődött a kulturális szféra ilyen jellegű meghódítása.
hvg.hu: Vannak közcélok, amelyek megvalósítására, ha az államnak nincs elég pénze, bevonja a magánszférát.
B. B.: Csakhogy itt senki nem hangolta össze ezeket az érdekeket. A köz érdekét nem képviselte senki, az állam a szakma megkérdezése nélkül asszisztált a saját maga pénzköltéséhez. Biztos, hogy Budapestnek szüksége volt egy új, világszínvonalú hangversenyteremre, ám ez egy teljesen más történet. Ahogy az is biztos, hogy a kortárs képzőművészetnek szüksége lett volna egy új intézményre, egy aktív és mértékadó közgyűjteményre. Ez a probléma a MÜPA-ban nem nyert megoldást. A Fesztivál Színházról pedig valószínűleg még azok sem tudják, hogy mire is való, akiknek szánták. A kultúra és az egyes művészeti területek immanens érdekei más megoldásokat kívántak volna. Az ÁSZ-jelentésből látszik, hogy úgy kezdett építkezni a beruházó, hogy fogalma sem volt az épület majdani használatáról – a hangversenytermen kívül. A folyamat során leginkább az az érdek érvényesült, hogy a befektető a pénzét jó helyen tudja, az állam pedig garantálja a beruházás megtérülését. Az épület fenntartása és részbeni működtetése a következő évtizedekben indokolatlan mértékben terheli meg és torzítja a kulturális költségvetés arányait. 2007-ben ez több mint 11 milliárd, ami a kulturális jellegű összkiadások kb. egy ötödét viszi el. Alig marad tehát fedezet a kulturális élet működésének támogatására, ezt a pénzt ugyanis korábban a kulturális színtér számtalan különböző szereplőjére költötték, mostantól meg erre az egy gigantikus épületre.
hvg.hu: Egyetlen példából miért rajzol fel tendeciát?
B. B.: Én csak annyit állítok, hogy a for-profit szféra a kulturális terület felé mozdul, és közpénzeket csatornáz át. Nem is csoda: érzékeli ugyanis, hogy az erőviszonyok itt neki kedvezőbbek. Sokkal hatékonyabban tudja képviselni a saját érdekeit, mint mondjuk az üzleti-piaci terepen, mert a közegellenállás itt kisebb. A közpénz vonatkozásában meg még annál is kisebb. Az állam vagy nem képes, vagy nem akarja hatékonyan képviselni a saját érdekeit – legalábbis az ÁSZ jelentésből ez derül ki.
Kinyomtatom
Elküldöm
