Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Hozzászólások (#3)
Június 26-án kelt a Kovács Gábor bankár fémjelezte művészeti alapítvány, a KOGART bejelentése, amely szerint elindul az úgynevezett Nemzeti Kortárs Gyűjtemény létrehozása. Különös fejlemény ez: eleddig nem fordult elő, hogy a kultúrában egy magánkezdeményezés a „nemzeti” jelzővel látta volna el saját magát. A KOGART nemzeti nagyintézményi funkcióra tör, vagy csak nem tudja, mit csinál?
Megnyitó a KOGART házban. A művészet arca - A művészek arca kiállítás a Magyar Nemzeti Galériával együttműködve készült © kogart.hu |
Mit, miből?
A gyűjtés szempontjából alapkérdés, kik, milyen koncepció alapján tervezik meg a vásárlásokat. E percben semmit nem tudni arról, mely szakemberek határozzák majd meg a Nemzeti Kortárs Gyűjtemény arculatát. Ugyanakkor szinte minden megszólaló, aki a KOGART részéről beszél, azt hangsúlyozza, hogy az elmúlt évtizedek magyar művészeti feldolgozásának valamiféle hiátusait töltené be az alapítvány és most a gyűjtemény. Ezt Kovács Gábor és Fertőszögi Péter, a KOGART szakmai testületének elnöke is több helyütt elmondták már. Eszerint a művészeti kánon elhajlításáról, azaz az elfogadott, konszenzusos, szakmai alapú művészettörténet átírásáról van itt szó? Kovács, mint nyilatkozta, az "összes nagynevű, nagy klasszikusunkat" látni szeretné ebben a gyűjteményben.
Túl azon, hogy definíciószerűen kizárja egymást a kortárs és a klasszikus fogalma, s azon is, hogy ismeretlen a szakmai testület névsora, sok egyéb bizonytalanság is van a projekt körül.
Olybá tűnik, mintha a jótékonyság jelmezében cégek biztosítanák a KOGART számára a gyűjteménygyarapodást. Műveket venni ugyanis nem jótékony tevékenység, hanem adás-vétel. Ám ha cégek úgy gondolják, több éven át pénzt adnak egy gyűjteménybe, amely nem is az övék, s nem is közgyűjtemény: lelkük rajta. Persze támogathatnák a vásárlásokat egy komoly, szakmai megalapozottságú közintézményben is. Magyarországon több közintézmény foglalkozik a modern és kortárs művészet gyűjtésével, s noha nincs hézag nélküli kollekció, igen nagy szerepük van a KOGART által most átírandó kánon létrejöttében. S – mondanunk sem kell – ezek az intézmények Pécstől Budapestig, Szombathelytől Dunaújvárosig olykor áldatlan körülmények közt dolgoznak.
A hatvanas évek eleje óta az egyik legfontosabb (bizonyos időszakokban „a” legfontosabb) modern, illetve kortárs közgyűjtemény a székesfehérvári Szent István Király Múzeumé. Izinger Katalin, a kiállítási osztály vezetője a hvg.hu-nak vázolja helyzetüket. "A képző- és iparművészeti gyűjtemény 6000 darabból áll. Az elmúlt évben a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával négyszázezer forintot fordíthatott gyűjteménygyarapításra. Ebből az összegből egy művész egy alkotását tudtuk megvásárolni" – mondja a művészettörténész.
Fehérvár nem a szegényebb hazai városok közé tartozik, de, mint mondja, "a vállalkozói réteg nem mutatott érdeklődést az iránt, hogy egy megyei múzeum gyűjteménygyarapodásával kapcsolja össze a nevét. Ha mégis megváltozna a magánszféra adakozási kedve, és a múzeum évi több milliót tudna vásárlásra költeni, alapelv lenne, hogy egy szakemberekből álló kuratórium nyílt, átlátható elvek szerint, világos döntési szempontok alapján válassza ki, hogy kitől, mit vásárol."
A mit és mennyiből kérdését boncolgatja a hvg.hu-nak Szipőcs Krisztina is, az anyagilag kedvezőbb helyzetben levő budapesti Ludwig Múzeum-Kortárs Művészeti Múzeum gyűjteményi osztályának vezetője. "Saját forrásból évi 10 millió forintunk van műtárgyvásárlásra, ehhez jön körülbelül 10 millió pályázati forrásból. Problematikusnak érzem a KOGART azon kitételét, hogy 'főműveket' vásárolna. Vannak jó és fontos művek, de olyasmi, hogy főmű, nem létezik, ez kontextusfüggő, gyűjteményfüggő.”
Budapesten a Fővárosi Képtár-Kiscelli Múzeumnak is van modern gyűjteménye. Programokra és gyűjteménygyarapításra a fővárosi fentartású intézmény költségvetésében alaphelyzetben nulla forint szerepel. Sasvári Edit igazgatóhelyettes szarkasztikusan így kommentálja a KOGART kezdeményezését: "A magam nevében üdvözlöm ezt a szép, szocialista szellemű kezdeményezést, amely széles körben enyhíthet a magyar képzőművészek anyagi gondjain. Kétlem, hogy jelentős gyűjteményt így lehet létrehozni. Ha viszont a képzőművészet magántőke általi támogatása ezzel a példával jó időre lekerülne a napirendről, azért nagy kár lenne. Pedig ez, sajnos, félő. Javasolnám egyébként, hogy a Kovács Gábor féle kezdeményezés képkölcsönző rendszert szervezzen a felhalmozódó nagyszámú műalkotás forgalmazásával.”
Kinyomtatom
Elküldöm
Hozzászólások (#3)
oddnerd
El Grecco
Magyar igazgató a párizsi Jazzcolors élén »
Meghalt Balázs Gábor, a Stúdió 11 tagja »
Osztrák film vitte el az Arany Pálmát »
Megint arattak a románok Cannes-ban »
Tisztelt El Grecco!<br><br>Néhány tévedést szeretnék tisztázni.<br>A KOGART képkölcsönzéseinek az a célja, hogy a KOGART Baráti Körének tagjai( aki bárki lehet)megkedveljék a kortárs művészetet. Hiszen más egy képpel egy darabig otthon együtt élni, mint egy-egy múzeumban rá-rápillantani.<br>A képkölcsönzés célja tehát, ahogy ez a honlapon is szerepel az ingyenes kölcsönzés. Ezt maguk a művészek is tudják, hiszen ők szerződéssel adják át a képeiket.<br>A Baráti Kör tagjai nem álgyűjtők, hanem művészet kedvelő emberek, akik többnyire nem tudnának, néha pedig nem akarnak újabb képet venni, de szívesen élnek együtt egy-egy műtárggyal, hogy azután azt egy másikra cseréljék. <br>Fontos, hogy a 3-4 hónapos kölcsönzési idő lejártával, a szerződésben foglalt időpontban a képeket a KOGART Baráti Köre visszaadja a művésznek. Egy kivétellel, ez pedig az, ha a képkölcsönző beleszeret a műbe és meg szeretné tartani. Ekkor a képkölcsönző megveszi a képet a művésztől.<br>A rendszer talán meglepő, de minden pontján tisztességes. Nincs benne semmi titok, ez egy igazi kultúrmisszió. Népszerűsíti a művészt, boldoggá teszi a kölcsönzőt. Tessék kipróbálni!<br>