Az Almássy téri kultúrcentrum végnapjai

Az Almássy téri Szabadidőközpont húsz éve az ország egyik legfontosabb kulturális helyszíne volt. Tíz éve „csak” egy kiváló koncerthely. Ma közösségi ház, amelybe újra visszatért az élet. Holnap pedig más áll majd a helyén. Interjúnk az ismét kultuszhellyé válni akaró ház programszervezőjével különös pillanatban készült. Szinte mialatt beszélgettünk, zárta le az Erzsébetvárosi Önkormányzat a ház értékesítésére kiírt pályázatot. Eladják az épületet. A nagy tervekről szóló beszélgetés így egészen más értelmet nyert.

Morcz Fruzsina, programszervező Bizonytalan látóhatár © Stiller Ákos

A Club 2000, majd a Club MM mágikus szavak voltak a pesti éjszakában és az alternatív kulturális színtéren - a nyolcvanas évek közepén. Akkoriban még igen távolinak tűntek a kétezres évek és senki sem gondolta volna, hogy előfordulnak majd még Trabantok az utcán; igaz, azt sem, hogy egy másik politikai rendszerben fogunk élni. Az Almássy Téri Szabadidőközpont nyugatias és befogadó hely volt akkoriban, építészetileg pedig kifejezetten korszerűnek tűnt. Mára nem az. El is adják. A 25. évfordulót nem éri meg az Almássy.

Egy, a nyolcvanas évektől jelen levő kulturális gócpont tűnik el a térképről. Érthető az Erzsébetváros szempontja, a házat a mai energiaárak mellett képtelenség fenntartani. Nem is akarja a VII kerület. Poétikus egybeesés: éppen interjúnk készítésének időpontjában dönthettek az Önkormányzatnál; az épület értékesítésére kiírt pályázat eredményes, 650 millió forintért az Omnipotent Építészeti Kft lesz a vevő. Mint Gergely József alpolgármester a hvg.hu-nak elmondta, két jelentkező volt csupán. A jobb ajánlat győzött, s a vevő maga dönti el, mit kezd az épülettel. Az alpolgármester kifejezte, tisztában van azzal, hogy egy fontos intézmény tűnik el, de mint mondta, a kerület a maga közművelődési tevékenységét két éve áttelepítette az Erzsébetvárosi Közösségi Házba. A Nyitott Tér Kulturális Szolgáltató Kht.  tíz évre szerződött még 2005-ben a ház működtetésére, azt a nem kis feladatot vállalva, hogy bevételeiből fenntartja az épületet. Annak finanszírozásába pedig, ami az Almássyn történt – hiába volt a kultúra szempontjából fontos – nem akart senki más beszállni.

A Straub Éva és Jakab Zoltán tervei alapján készült épületet 1983-ban adták át. Amellett, hogy a környék közművelődési feladatait átvállalta (a tanuszodától a nyugdíjasklubig), nyugatiasnak tűnt a kor hazai sztenderdjeihez képest, és igen hamar progresszív arculata alakult ki.

A külvárosokba (pl.: Ikarus művház) száműzött punk és új hullám zenekarai és közönsége lassan beljebb húzódhattak a belváros felé; a Ráday klub, a Lágymányosi Közösségi Ház (ma MU Színház) mellett az Almássyn találtak otthont. Ennek nyomán hamar az akkori alternatív kultúra befogadóhelyévé vált. Mozikban nem látható filmeket, rockzenei tárgyú dokumentum-alkotásokat mutatott be. Képzőművészeti eseményeket rendezett. A táncházában a legjobb folkzenekarok léptek fel, vendégül látva – ez akkoriban nem volt sima ügy – erdélyi, székelyföldi muzsikusokat is.

Az egymás követő, nyitott szervezőgárdák folyamatosan teret adtak a budapesti - és később országos - underground zenének, filmnek, színháznak, performance-művészetnek. 1984-ben itt rendezték a progresszív kultúra seregszemléjét, a Plánum Fesztivált, itt adott színházszerű esteket a Balkán FuTourist zenekar, itt adott punkhangulatú botrányshowkat a Neurotic, itt léptek fel rendszeresen az underground akkori lepnépszerűbb zenekarai, a Sex-E-Pil, a 2. Műsor, a Kézi Chopin, s olykor az Európa Kiadó. Innen indult az alternatívok második vonala, a Millenniumi Földalatti Vasútvonaltól a Nyugati Pályaudvarig, s a Poptojás nevű tehetségkutató-hálózatból feltörő fiatal bandákig.

Később, az évtized végén itt ostromolta a teltházas nézőcsúcsokat a Pál Utcai Fiúk, de még a Kispál és a Borz is; hogy aztán a kilencvenes évek közepére igazi rocknagyüzemmé váljék a hely. Minden hétvégén koncertek voltak, látta és átélte a hely a hazai blues-revivalt, a korszak népszerű bandáinak bulijait, miközben teátrális hangulatú eseményeket fogadott be, néha több mint ezren zsúfolódtak nagytermébe, és folyamatosan üzemeltette a generációkat kiszolgáló táncházakat. Az évtized második felében lassan eltűnt a szubkulturális térképről az Almássy.

A kétezres évek, annak a bizonyos MM-nek a beköszönte pedig a szórakozási formák átalakulását, a helyek és szubkulturális terepek teljes átrendeződését hozta. A romkocsmák, a szabadtári megapartyk, a foglaltház-szerű kultúrkávézók, valamint a művészeti presztízshelyek, a Trafó, az A38 korában szerepvesztésbe kerültek a pesti művházak, köztük az Almássy is. Két éve működteti a kht, amely a kezdeti bukdácsolás után arra készült, ismét visszaállítsa jogaiba az Almássyt.

Ehhez azonban újra ki kellett találnia, mi is akar lenni ez hatezer négyzetméteres ingatlan.

A hvg.hu Morcz Fruzsinát, a kht egyik programszervezőjét interjúvolta. Különös helyzetben; a házat a tulajdonos önkormányzat eladja, pár hónap, de maximum egy szezon lehet még hátra az Almássyn. Ezt beszélgetésünk idején még nem tudtattuk biztosan. Morcz Fruzsina mégis úgy döntött, változatlanul hagyja az elkészült szöveget. Íme.