2007. október 08., hétfő, 15:28
• Utolsó frissítés: 2007. október 08., hétfő, 15:34
Egy japán óriáscég, amelynek fő profilja a bor, a whisky, a sör, az üdítőitalok és élelmiszerek gyártása, forgalmazása. És van egy múzeuma is. A Suntory Museum of Art igen jelentős gyűjtemény hozott létre. CSR a művészeti területen, avagy hogyan csinálják a Suntorynál?
 A múzeum épülete
Tudatos stratégia © suntory.com |
Az 1899-ben létrehozott japán vállalkozás, a Suntory mára cégóriássá növekedett. Fő profilja a bor, a whisky, a sör, az üdítőitalok és élelmiszerek gyártása, valamint forgalmazása, de számos más területen is érdekelt, és Ázsiában, az Egyesült Államokban, továbbá Európában is vannak leányvállalatai, kirendeltségei, vagy éppen beszállítói. A vállalat 1961-ben megnyitott múzeuma, a
Suntory Museum of Art az évek során igen jelentős gyűjteményt hozott létre, amelyben számos nemzeti kincsként vagy kiemelten fontos műtárgyként számon tartott alkotás is megtalálható.
A céget Sindzsiro Torii alapította 1899-ben, első üzlete Oszakában működött. Japánban úttörő vállalkozásként jelentette meg a piacon 1907-ben a cég első, saját termékét, az Akadama Port Wine nevű édes vörösbort. Az első japán whiskyt, a fehér címkés Suntoryt 1929-ben kezdték el forgalmazni. 1930-tól már sört is készítenek, majd 1955-től sorban nyílnak meg országszerte a Suntory-bárok. Fennállásának 60. évfordulóját a cég a Suntory Royal Whisky bemutatásával ünnepli, a következő esztendőben nyitják meg Tokióban a Suntory Múzeumot, majd a vállalat további terjeszkedését követően 1979-ben pedig létrehozzák a Suntory Whisky Múzeumot.
A cég marketingstratégiája hangsúlyozza az emberek és a természet kapcsolatának jelentőségét: egyrészt környezetbarát, újrafelhasználható csomagolóanyagokat gyárt, másfelől számos természetvédelmi programot finanszíroz. Különösen a természetes vizek tisztaságának megóvását tartják fontosnak, hiszen a cég söreinek, üdítőitalainak jó minőségét a felhasznált forrásvizek garantálják, ezt fejezi ki a „Víz az életért, Suntory” szlogen is. Nota bene, a whisky szó a XVII. századi ír uisce beatha kifejezésből ered, melynek jelentése: az élet vize. A cégalapító Sindzsiro Torii egyik alapelve a profit háromfelé osztása volt: egyharmadot a vásárlók felé kell visszaforgatni, a másik harmadot pedig a társadalom hasznára, jótékony célokra kell felhasználni. A cég ennek jegyében finanszíroz természetvédelmi kezdeményezéseket, idősgondozási programokat, gyermekgondozást, valamint zenei alapítványán keresztül, illetve a Suntory Múzeum gyűjteményének gyarapításával, kiállítások szervezésével támogatja a japán művészet hazai bemutatását. Az alkohol forgalmazása természetesen számos társadalmi problémát vet fel; a cég azon túl, hogy alkoholbetegségeket kezelő programokat finanszíroz, a társadalmi haszon hangsúlyozásával igyekszik kiegyensúlyozni tevékenységének megítélését. A túlórák után fáradtan hazafelé tartó japán alkalmazottak a napi gondokat egy pohár Suntory sörrel vagy whiskyvel leöblítvén arra is koccinthatnak akár, hogy a gyarapodó profitból a Suntory Group újabb műalkotást vásárol majd múzeuma számára.
 Múzeumbelső
Levezet a metróig © suntory.com |
A Suntory Múzeum 2004 végén bezárta kapuit, hogy ez év márciusától egy modern épületben, megújult kiállítótérben Tokió egyik - különösen a fiatalok körében kedvelt - szórakozónegyedében, Roppongiban fogadhassa ismét látogatóit. A Tokyo Midtown elnevezésű épületkomplexum (Minato kerület) minden lehetséges funkciót egyesít: alsó szintjei egybeépültek a metró- és vonatmegállókkal, találhatók benne éttermek, kávéházak, a legdivatosabb tervezők szalonjai, exkluzív lakberendezési üzletek, nyugati élelmiszereket forgalmazó boltok, vagy éppen ötcsillagos luxushotel, a Ritz-Carlton. A „minivárost” zöldövezet veszi körül. Ebben a komplexumban kapott helyet a múzeum új épülete is, melynek tervezője, Kengo Kuma a japán modernizmust képviselő építészek közé sorolható. A hatszintes épület összalapterülete 4700 négyzetméter, ebből a kiállítótér 1000 négyzetmétert foglal el. A fennmaradó területen kaptak helyet a raktárak, irodák, kiszolgálóhelyiségek, az egyben működtetett museum shop és kávéház, a japán teaszoba, a fogadócsarnok, a „members-only” szalon. A harmadik és negyedik szinten kialakított két kiállítóteret egy tíz méter hosszú lépcső köti össze, mely faburkolattal borított tágas térben fut, így hatalmas belmagasságával önálló tárlatok fogadására is alkalmas. A lépcső felől a bambuszfüggönyt idéző falapok rálátást engednek a kertre, a külső környezet mintegy része az épületnek, ugyanakkor, ha szükséges, teljesen kizárható a napfény. A múzeum belső tereinek kialakítása a japán hagyományokat a legmodernebb technológiák alkalmazásával ötvözi, a kiállítótérben -- a tradicionális japán építészet elemeit idézve -- faanyagokat, bambuszt és japán papírt használt a tervező. A klímaberendezések és a világítótestek a látogató számára szinte láthatatlanok, a sötét kiállítótér egyszerű vonalvezetésű vitrinjeiben elhelyezett tárgyak jól érvényesülnek a művészi megvilágításban, s felderengenek a puha textúrájú, fehér papírral bevont fakeretek vagy a bambuszból készült elválasztó panelek. Az épületet kívülről fehér kerámialapok borítják; a függőlegesek és vízszintesek ritmusa hagyományos japán arányokat követ, s szinte áttetsző függöny hatását kelti.
Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Kinyomtatom
Elküldöm
