Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Február 10-ig látható a Műcsarnokban a belga kortárs művészet nemzetközi viszonylatban legjegyzettebb művésze, Luc Tuymans retrospektív kiállítása. Sztárművész: ma már a milliós kategóriában eladott Tuymans-festményekről szóló hírek sem okoznak meglepetést.
Luc Tuymans: A hívő, 2004 © Műértő |
Műértő: Kezdjük a műcsarnoki kiállítással!
Luc Tuymans: Visszatekintő tárlat lesz, a hetvenes évek közepétől 2004 - 2005-ig készült munkákat mutatok be. Ezenkívül egy falfestményt kifejezetten a Műcsarnok számára készítek a helyszínen. A kiállítás célja elsősorban a munkáim megismertetése Magyarországon és a régióban. A 71 képet nem kronológiai rendben, hanem különböző szempontok szerint csoportosítva helyezzük el.
Műértő: Tematika szerint?
L.T.: Nem csak tematikus csoportokba rendezzük a műveket. Lesznek persze történeti, első látásra a történelemmel foglalkozó munkák is. Például a Die Zeit (Idő) című, négy részből álló mű, amelyik a II. világháborúhoz nyúl vissza. Megjelenik benne a holokauszt - annak a Reinhard Heydrichnek a portréja, aki, hogy úgy mondjam, kidolgozta a holokauszt „logisztikáját”. De ennél több rétegű lesz az anyag. Szerepel a The Worshipper (A hívő) is, amely a vallással, a fundamentalizmussal és a fanatizmussal foglalkozik. Éppen most véglegesítjük a művek elrendezését (az interjú november elején készült - a szerk.). A Műcsarnok hatalmas átriumában a jelenlegi állás szerint kisméretű munkák szerepelnek majd, s a modellek világára, a modellezésre utalnak. A gigantikus tér és az apró képek így dialógusba kerülnek. A modellezésben megjelenik a megalománia ideája is, az apró dolgokkal való eljátszadozáson, rendezgetésükön keresztül a mindenhatóság érzete.
Műértő: A történelem mint történetiség és a politika mint a jelen lévő történelem, az adott pillanat történelme állandó eleme a munkáinak.
L.T.: Sokan akartak már a XIX. századi történeti festőkéhez hasonló kategóriába besorolni, a műfaj megújítójaként megközelíteni. Ennél azonban a munkák rétegei lényegesen összetettebbek. Sokkal inkább a valóság és a reprezentáció kérdéseiről van szó -- ezekkel és tartalmi elemekkel, jelentésrétegekkel dolgozom, amelyek sok szempontból meghaladják a figuratív reprezentációs aspektust. A sokrétegű vizuális elem révén nem egy jelentés, hanem jelentésrétegek rendszere, hálózata jön létre. Nem tényeket és valóságelemeket reprodukáló vagy leképező, hanem rekonstrukciós aktus eredményeként tekintek a művekre. Hiszen a puszta reprodukció már önmagában sem lenne adekvát, mivel az emlékezetre hagyatkozik, márpedig az szintén nem hiteles, csalhatatlan, objektív forrás.
Kinyomtatom
Elküldöm
