Most már kijáratokat kell találnunk a gettóból

Román film nyerte 2007-ben a cannes-i Arany Pálmát és az Európai Filmakadémia díját. Valami új történik a szomszédunk kultúrájában, ami nagy érdeklődést kelt Európa-szerte. De mit tudunk erről mi itt? Miért fűznek minket Romániához még mindig előítéletek, neheztelések és nosztalgiák? Szemellenzőnk kitakar valami fontosat a képből. Ami odaát történik, az ideát is történik. A hvg.hu egy marosvásárhelyi lapszerkesztővel, a román-magyar viszonyt olykor provokatív írásaiban új megvilágításba helyező Parászka Borókával beszélget.

Parászka Boróka. "A magyar Erdély-politika egy vágányon jár" © Stiller Ákos

Újságíró, kritikus, a nyomtatott formáról most az internetre váltott A hét című marosvásárhelyi lap felelős szerkesztője. Az irodalom felől érkezett, s ezt a kötődését megtartotta, kritikákat ír, irodalmi eseményeket szervez. Parászka Borókának hívják, de nem a nevével keltett feltűnést a magyarországi sajtóban, hanem a romániai s benne az erdélyi közéletről és mindennapokról szóló új szemléletű beszámolóival, elsősorban a Magyar Narancsban. Nemrégiben Budapesten járt, hogy átvegyen egy neki odaítélt díjat. Ekkor beszélgettünk vele az unióról elnevezett pesti kávéházban.

hvg.hu: Nemrég fiatal román írókkal „turnéztál“ négy országban. Fordítások, megjelenések és azt követő felolovasókörút, amelyet a romániai kulturális alap finanszírozott, és egy magyar szerkesztő szervezett. Innen úgy tűnik, a mai Románia nagyon jól képviseli, promotálja a maga új kultúráját Európában. Hogyan csinálják, és főleg, miért?

Parászka Boróka: Részben rá vannak kényszerülve. Románia imidzse még mindig nem túl jó, noha változott az utóbbi időben. Ott a régi, posztkommunista örökség - a legszomorúbb barakk -, amit le kéne dolgozni, és ott az újkeletű konfliktus Európával, a román diaszpóra helyzete. A migránsok, vendégmunkások.

hvg.hu: A csatlakozással ez éleződött vagy enyhült?

P. B.: Európa még mindig nem döbbent rá, hogy a keleti szociális nyomorral szembeni felelősség közös, hogy dörömböl az ajtón egy tömeg, amely munkát és kenyeret akar. Közben a román társadalom más rétegeit sem ártana megismerni, mielőtt pogromokat generálnak ellenük Milánóban, Madridban vagy bárhol. Nagyrészt ez az, ami miatt Románia kultúrdiplomáciai offenzivába kezdett. A másik egy belső ok. Míg a magyarországi kulturális elit a rendszerváltáskor némiképp vesztes lett, szétszóródott, addig Romániában beépült a politikai elitbe. Nagyon taktikusan ápolja a kapcsolatait, elérte, hogy a román kultúra stratégiai ágazat lett.

hvg.hu: Nem korrumpálódott ez a kulturális elit a beépülés közben?

P. B.: Kötött kompromisszumokat, de ezek más természetűek. Az alapstratégia az, hogy a román társadalomnak új elitet kell teremtenie. Fiatal elitet. Ez nem korosztályt jelent, hanem valamiféle precedens nélküli szellemi építkezést. Ehhez tabula rasa-t kellett csinálni. Ezért ezt az új kulturális elitet nem is igen lehetett korrumpálni. Épp az a védjegyük, hogy nem tartoznak sehova, hogy nagyon jó minőséget produkálnak. Hogy ők tényleg elit. Van művészeti elitképzés, vannak elit kiadók, van elit kultúra, eleven kapcsolatokkal a nyugat felé.

hvg.hu: Pénz is áramlik ide?

P. B.: A Hét című marosvásárhelyi székhelyű lap mögötti alapítvány kapcsán érintőlegesen kerültem csak kapcsolatba a román kulturális alapokkal, de azt látom, rengeteg pénz van ezeken a helyeken. Ami az irodalom promócióját illeti, nem csak arról van szó, hogy ösztöndíjat adnak néhány szerzőnek. Fordító-ipar van. A cél, hogy a szerzők minél több nyelven jelenjenek meg, minél jobb helyeken és minőségben.

hvg.hu: A pénz tehát a kulturális színtérbe áramlik, rá van bízva annak elköltése, és nem a politika, meg a pénzt adók akarják megmondani, mi történjen?

P. B.: Biztos, hogy sok pénz megy el feleslegesen ott is. Ha mondjuk megnézem a magyarországi román kulturális intézetet, nemigen látom a munkájukat. Lehet, persze, hogy azért, mert most inkább nyugat felé tekint Románia. De azért attasék, intézmények, felelősök működnek Szegeden, Pesten is, ki vannak nevezve, költségvetésük van. De ha a sok pénzből valamennyi el is folyik, azért még mindig marad elég. Mert, mint mondtam, a kultúra ma Romániában stratégiai fontosságú. Közben a kulturális intézmények tekintetében Románia sok mindent Magyarországtól vett át. A magyar NKA (Nemzeti Kulturális Alap) mintájára jött létre a román kulturális alap, olyan a tevékenysége, stuktúrája. S mivel Romániában most komoly jelszó a korrupcióellenes harc, közben igen szigorú lett a pénzosztás. Személyes felelősséggel párosul, számonkérhetőséggel, intézmények és emberek ellenőrzik egymást körbe-körbe.

hvg.hu: Az erőfeszítésnek eredménye van: divatos lett a román kultúra Európában, még ha minálunk a Fanfare Ciocarla talán unalmas is már kicsit. A román kortárs zene, film, képzőművészet ma remek exportcikk.

P. B.: Talán túlzottan is. Túl jó a román filmes lobbi, s nem annyira jók a filmek. Ismétlik önmagukat. A mostani nemzetközi sikerek tíz évvel ezelőtt lettek volna aktuálisak. De a kultúrdiplomácia nagy sikere, hogy a kicsit már öregedő fiatal román filmet bevitte az európai köztudatba, és el is tudja adni.

hvg.hu: A konjunktúrából kijut a romániai magyar kortárs kultúrának is?

P. B.: Nem tudom, mennyiben lehet erdélyi magyar kortárs kultúráról beszélni. Itt nagyon nagy felelőssége van a magyarországi kultúrpolitikának. Az első fázisban a rendszerváltás utáni időszakban minden a megőrzésről szólt. Megmaradni, hagyományt őrizni. Aztán az egyetemes magyar kultúra megteremtéséről, hogy tehát nincs különbség ottani és itteni között, ami magyar nyelven íródik az a magyar irodalom része, egyenrangú író Parti Nagy Lajos és Kovács András Ferenc. Lefutott ez a két fázis és közben senki nem gondolt arra, hogy más-más terekben élünk, mozgunk. Kulturális cserékben kellene részt vennünk, s ha van olyan, hogy erdélyi magyar kultúra, akkor a legnagyobb értéke mégiscsak az lehetne, hogy hogyan tud ebbe a kelet-európai hálóba beépülni és hozzátenni a magáét. Én nem látom, hogy felismerné a nexusait és keresné a kapcsolódásokat. Szlovákiában például más a helyzet, érdekes volna felfejteni, miért. Közben az is igaz, hogy a románok se fedezik fel maguknak a magyar kultúrát. Három-négy szerzőt fordítanak most már húsz éve. Kevés az ismeretük, a rálátásuk. Itt sokat tehetne a romániai magyar kulturális intézményrendszer. De hol van ilyenkor, és hol vannak az emberei? 2007-ben Szeben volt Európa kulturális fővárosa. A magyar kínálat meglehetősen ingerszegény volt, szinte teljesen hiányzott belőle a kortárs kultúra. Ezek igen komoly mulasztások. S az alapjuk még mindig az az elképzelés, hogy mi külön világokban élünk s nem kötődünk egymáshoz.