Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Emésztőgép, tetovált sertések, üvegkatedrális, ornamentika a betonkeverőn. Ez nem egy szürrealista vers kezdősora, hanem egy sokat vitatott művész olykor provokatív munkáinak felsorolása. Wim Delvoye most Budapesten állít ki. A Műértő című lap vele beszélgetett.
Cloaca; Wim Delvoye munkája. New York-ban igazi rock and roll volt... © Ernst Múzeum |
Wim Delvoye (1965), a Gentben élő belga világsztár 1990-ben, alig huszonöt évesen állított ki először a Velencei Biennálén (másodszor 1999-ben), 1992-ben a documenta IX-en, s nemigen akad jelentős vásár és kiállítóhely a világon, ahol ne szerepelt volna. Egyik legközelebbi barátjaként és a művészi gondolkodásban párhuzamként említi Oleg Kulikot, a szintén Gentben élő Panamarenkót, s korábbról Brueghelt és Manzonit.
Provokatív, paradox, nem ritkán megalomániás, sztereotípiákat megkérdőjelező munkái a kortárs diskurzussal ugyanúgy kritikai viszonyban állnak, mint ahogy a gótikára vagy a németalföldi, a görög–latin, illetve a keresztény hagyományra reflektálnak. Budapesti kiállítása Bencsik Barnabás kezdeményezésére jött létre, s az említett művek közül válogatott a kurátor, Simon Katalin. Delvoye lakás-, műterem- és raktárkomplexuma struktúrájában és méretében is a budapesti WAX-hoz fogható. Itt beszélgettünk.
Műértő: Amikor beléptem a műterembe, a munkaeszközöktől, vagyis a számítógépektől eltekintve nem volt nehéz a korai németalföldi mesterekre asszociálni. Körülbelül tíz munkatársa különböző, párhuzamos projektjein dolgozik: gótikus torony mintázatát tervezik, matricagyűjtő könyvet dizájnolnak a Cloaca, vagyis a szarógép projekthez, egyik szobrának köztéri installációját rajzolják meg 3D-ben. A művek kollektív munkában, közösségi tevékenységként készülnek.
Wim Delvoye: Pontosan. Ahogy a katedrálisok is épültek! A katedrálisok építésekor is magas és alacsonyabb presztízsű szakmák mesterei, kézművesek, tervezők, munkások együtt hozták létre a művet. Ebből a szempontból valóban úgy dolgozunk, mint a középkorban.
Ahogy a katedrálisok épülnek
Műértő: A kezdetektől több segítővel dolgozik?
W.D.: Eleinte nem tudtam ennyi szakembert alkalmazni, de mindig is közreműködtek a munkában szakértők – a Cloacában biológusok, mérnökök, a röntgenképeknél radiológusok, a disznóhizlalásban e tárgyban járatosak. Amikor kerámiákat találok ki, nem tudom megtanulni hozzájuk a kerámiakészítést, csak addig a szintig, hogy értsem a folyamatokat, és irányítani tudjam a munkát. Egy művet tökéletesen kell kivitelezni. A munkatársaim nem művészeti végzettségű emberek, és nincsenek is ilyen ambícióik. Közülük öten mérnökök. Minél több segítővel dolgozik az ember, annál termelékenyebb. Ha az ember sok művet hoz létre, nagyobb az esély a jó művek születésére. Ugyanígy több a lehetősége arra is, hogy művészileg gyorsabban fejlődjön. Ha egy művész kevés művet csinál, annak persze meglehet az a haszna, hogy drágán adhat el. De ez szerintem hülye dolog.
Műértő: A Cloaca projektben rengetegen dolgoztak azon, hogy végeredményként a múzeumba kerüljön a szar.
W.D.: Igen. Ez is pont olyan közös munka volt, mint a katedrálisépítés. Egy ügyvédet is alkalmaztam, aki a projekt tőzsdei bevezetését intézte. Mikrobiológusok, vízvezeték-szerelők, mérnökök, az ügyvéd és még többen ültek egy asztalnál. Aztán a készítők és a közönség együtt figyelték, ahogy a gép emészt, szellent, és elámultak, ahogy végül kijött belőle az exkrementum. Igazi katartikus közösségi élmény. Egy új vallás.
Kinyomtatom
Elküldöm
