Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Hozzászólások (#1)
Szelet vet Hiller István március 11-i bejelentésével. Alapvető változás küszöbén állunk: a kultúrára szánt közpénz megjelenik és "dolgozni kezd" egy magánkezdeményezés finanszírozásában. De mi a helyzet az állam saját gyűjteményeivel? S vajon valaha megvitatta-e a szakmával, hol a „köz” és a „magán” közti határ a kultúrában? A hvg.hu a szakmát, az OKM-et és a KOGART-ot is megkereste.
Benczúr Emese munkája a Műcsarnok egyik kiállításán. Homályban hagyva |
finanszírozásába.
A KOGART új projektjét tavaly júniusban Nemzeti Kortárs Gyűjteményként harangozta be. Ám később - nem kis részben a sajtóreakciók hatására - a magánalapítvány elállt a "nemzeti" jelző használatától, belátván, hogy mégiscsak problematikus volna, mondjuk, egy privát teátrum fölé azt írni: Nemzeti Színház.
A lényeg mégsem ez, inkább a gyűjtemény építésének módja. Az elképzelés szerint öt év alatt, évente legalább száz kortárs művész - úgymond - főműveinek megvásárlásával állna össze a kollekció. A vásárlásokhoz kellő pénzt cégek adnák össze, azaz száz vállalat, amelyet a KOGART megkeres, vállalja, hogy öt éven át, évente legalább 1-1 millióval részt vesz a gyűjtemény-gyarapításban.
Az eredeti tervekben az is szerepelt, hogy a KOGART karácsony körül huszonötöt elárverez a művekből, a befolyó összegből civil szervezeteket támogat majd. Az alapító, Kovács Gábor eredeti szándéka volt továbbá, hogy az alapítvány adott esetben "visszavásárolja a műtárgyakat annak érdekében, hogy a gyűjtemény egyben maradjon".
| Országszerte |
| Mi a helyzet a nem állami fenntartású közgyűjteményekkel? Az önkormányzati fenntartású intézmények különböző - de jobbára a sanyarú jelzővel illethető költségvetési helyzetben vannak. A hvg.hu a minisztériumtól azt a tájékoztatást kapta, hogy az országos gyűjtőkörű intézmények számára, kortárs művek vásárlásához a minisztérium idén 27 millió forintos pályázati keretet ad. Eseti segítséget pedig megajánl – akár pénzbeli, akár szakmai segítséget - ha valamilyen egyedi, különösen fontos gyűjteményi kérdésről van szó. Az NKA (Nemzeti Kulturális Alap) múzeumi kollégiuma pedig a jelenlegi állás szerint 110 millióval gazdálkodik idén, várhatóan ennek a pénznek is lehet gyűjteményépítésre fordítható része. |
A "köz" megnézheti majd, mit vettek a pénzéből, ugyanis a KOGART vállalta, hogy bemutatja az év során megvásárolt 100 művet, kiad egy igényes katalógust, az anyagból kiállítást rendez évente egy budapesti illetve egy vidéki kiállítóhelyen. Sőt, kétévente egy külföldi kiállítási intézményben is. Az OKM annyit kér, hogy - mint írják - "a fiatal művészek támogatása érdekében a gyűjteményt évente 5-10 millió forint értékben az OKM Derkovits Gyula képzőművészeti ösztöndíjasainak alkotásaiból gyarapítsák".
„Elindult az Arts and Business magyarországi megvalósítása” - idézte a sajtó több helyütt Hiller István minisztert a bejelentés után. A KOGART képviselői szerint is fontos, hogy első, de nem egyedi esetről van szó, az állami részvétel új típusú felfogása nyilvánul meg itt.
A most bejelentett konstrukció azonban sokaknak szemet szúrt a művészeti szakmában. A hvg.hu Mélyi József műkritikust kérdezte. "Az állam kulturális feladatai, kötelezettségei két alapvető ponton is sérülnek itt" - fogalmaz Mélyi. "Egyrészt cserbenhagyja a saját gyűjteményeit, a közgyűjteményeket. Hátrányos helyzetbe hozza őket, miközben gyakorlatilag már így is elengedte a kezüket."
Mélyi József szerint ebből az összegből el lehetett volna érni, hogy egy magyar állami gyűjtemény az utóbbi 2-3 év legkiemelkedőbb hazai alkotásaiból a lehető legjobb gyűjteményt hozhassa létre. "Ezek a művek így most magánkézbe jutnak" - jósolja Mélyi, s így folytatja: "Az államnak kötelessége minőségi gyűjteményeket létrehozni, és az azokhoz való hozzáférést biztosítani. Tehát a kvalitás elve is sérül. A most bejelentett konstrukcióban semmilyen biztosíték nincs arra, hogy minőségi gyűjtemény jön létre. A KOGART kuratóriumát nem az állam bízza meg, az, ami ott történik, nem az állam kompetenciája."
Összehasonlításképpen az állami fenntartású képzmőművészeti közgyűjtemények közül - Magyar Nemzeti Galéria, Szépművészeti Múzeum, LUMÚ - a kortárs művészettel foglalkozó Ludwig Múzeumot kérdeztük, mennyit tudnak műtárgyvásárlásra fordítani. A LUMÚ tájékoztatása szerint 2007-ben ez az összeg 24 millió forint volt. A tavalyi, számukra – mint mondták – „kiemelkedően jó évben”, a műtárgyvásárlásra fordítható pénzben benne voltak a pályázati források, a múzeum „saját ereje”, azaz költségvetésének egy része, és a Ludwig Alapítvány, vagyis az aacheni Peter und Irene Ludwig Stiftung pénze is. Mint az OKM tájékoztatott, az állami fenntartású intézmények a költségvetésükön belül önmaguk döntik el, mennyit költenek gyűjtemény-gyarapításra.
Kinyomtatom
Elküldöm
Hozzászólások (#1)
Akár lehetne jó ötlet is,csak az arányok, miért pont ez a galéria, meg miért is az én adómból, abból az 57%-ból. Ide aztán tényleg be lehetne csatornázni az elit fekete pénzeit. Primadonna menedzserek, ingatlan üzérek, offshore bajnokok nyithatnák meg a kiállítást, mi pedig tapsolnánk. Jó érzés lenne, nekik is. Bár egy tisztesebb korban a virilisták húzták ki magukat a legjobban, de az régen volt. Nyílván akkor nem vártak az államra, viszont gyakran adták a magángyűjteményeket a köz javára. Ma miért fordítva van?<br>