Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Hozzászólások (#2)
Magyarok a putyinizálódó Szlovákiában (2008. márc. 17.) című interjúnk sokféle reakciót váltott ki. Vannak, akik teljesen másképp élik át a kisebbségi létet, mint interjúalanyunk, Öllős László történész-politológus. Folytatjuk a kérdések sorát, Hushegyi Gábor esztétával, Pozsonyból, aki multikulturális, nyitott Szlovákiát lát maga körül. Három kultúra találkozásáról és a szlovák gazdasági csoda áráról is beszélgettünk.
Hushegyi Gábor, esztéta A konzervatív kultúraértelmezés skanzent eredményez © Stiller Ákos |
Hushegyi Gábor: Ha valaki – mint jómagam is – a kultúrában éli le az életét, eltérő lehet a valóságélménye. Szlovákia igen érdekes laboratórium. Amióta független, vagyis 15 éve, sokféle perióduson esett át. A legrosszabb társadalmi-politikai helyzetekben is a művészet volt a szabadság terepe. 1995-98 között én is sokszor gondolkodtam azon, hogy esetleg elhagyom ezt az országot. Fél évet Budapesten dolgoztam, ekkor kerültem igazi döntéshelyzetbe. De minthogy évtizedeket éltem Pozsonyban, olyan közegben, ahol a szlovák, cseh, magyar, német elem állandóan jelen volt – még a szocializmusban is –, nekem más miliőt jelentett Budapest. Hiányzott Brünn (Brno), Prága, Bécs. Ebben az időszakban sokszínű kooperáció volt Szlovákiában a színházi emberek, képzőművészek, írók között. 1997-ben volt egy nagyszerű akció a Párkány-Esztergomi híd újjáépítése érdekében, az akkori pozsonyi magyar intézet rendezésében nemzetközi művészeti szimpózium zajlott a Duna két partján Áthidalás címmel. Egyszerre ledőltek a nemzetiségi határok, egy nagyon izgalmas és termékeny együttműködés vette kezdetét. Az akkori hivatalos kurzus ellenében. Szlovákia 1993 után, azaz a - sokak által, köztük általam sem kívánt – függetlenség után visszakerült abba a pozícióba, ahol mondjuk a húszas években volt. Átjárhatóság lett újra a környező országok kultúrájával, és megint ízlelgethettük azt a világot, amely a két világháború között olyan izgalmas, polifonikus kultúrát eredményezett. Politikai válság volt az országban, amely miatt majdnem ki is zárta magát az euro-atlanti csatlakozásból, s épp ezzel szemben kezdte el a fiatal művészértelmiség kiépíteni a maga csatornáit, a hivatalos intézményrendszeren kívül. Mind a mai napig, ha válság van a nagypolitika szintjén, annál erősebb az igény, hogy ezeken a fórumokon együtt jelenjen meg a szlovák és a magyar kultúra.
hvg.hu: Ez csak az elitkultúra jellemzője, vagy képes megtermékenytően hatni a társadalom más szintjein is?
H.G.: Köszönhetően a két Dzurinda-kormánynak, s a Magyar Koalíció Pártja (MKP) kormányzati szerepének, ma már senki nem vitatja, hogy egy magyar is lehet kormánytag, parlamenti elnök, vagy alelnök. Ez új miliőt teremtett, minden szerencsétlen - vagy éppen kocsmatölteléki - politikai megnyilatkozás ellenére is. Hogy mást ne mondjak, a kereskedelmi médiában is jelen van a magyar elem. Az egyik sitcom szereplői között egy magyar házaspár is van, akik a történet szerint Komáromból Pozsonyba költöznek. A sorozatban hétről-hétre humorforrás az, ahogy ők beszélnek, egy másfajta, sutább szlovák nyelven. Ez sokak szerint a magyarok kifigurázása, megalázása, hogy nem is szólalhatnak meg másképp, csak szlovákul a saját pozsonyi otthonukban. De van ennek egy másik olvasata is. Az, hogy olyannyira részei lettek a magyarok a közgondolkodásnak, hogy senkit nem zavar, ha magyar mondatok hangzanak el egy kommersz sorozatban. Amely egyébként televíziós díjakat nyer, s amelynek legnépszerűbb színésznője magyar. Közben pedig az is természetes lett, hogy ha a szlovák tévéhíradó egy faluban egy magyar embert kérdez, akkor az magyarul is megy adásba. Mindez hallatlanul nagy változás nyolc év alatt.
Kinyomtatom
Elküldöm
Hozzászólások (#2)
békés
Rajtam sem!!!<br>