Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Májusban Budapesten találkozott az európai múzeumok "elitklubjának" számító Bizot-csoport. A társaság 1992-ben jött létre. Tagjai között meghatározott időre kapnak helyet a világ legnagyobb múzeumainak igazgatói. Beszélgetés Guy Cogevallal, a világhírű párizsi Musée d’Orsay igazgatójával.
A nagy kiállítások szervezőinek Bizot-csoport néven is ismert nemzetközi társasága 1992-ben jött létre. Tagjai között meghatározott időre kapnak helyet a világ legnagyobb múzeumainak igazgatói. A csoport rendszeres találkozóinak célja az intézmények mind a műtárgykölcsönzéseket, mind pedig az eszmecserét illető együttműködésének elősegítése. Kezdetben a tagság csupán az európai intézmények vezetőire korlátozódott, de hamarosan valóban nemzetközivé bővült. E csoport nevéhez fűződik a Parthenon-márványok kapcsán 2002-ben – Nyilatkozat az egyetemes múzeumok fontosságáról és értékéről címmel – megfogalmazott állásfoglalás. Az európai intézményvezetők 2007-es találkozóit Bécsben és Szentpétervárott rendezték, 2008 májusában pedig Budapest látta vendégül őket.
Az épület részlete
Műértő: Az önök csoportját a magyar sajtó egyszerűen csak a világ múzeumi elitjeként emlegeti. Mi a különbség a nemzetközi szervezetek, például az ICOM (International Council of Museums) és a Bizot-csoport állásfoglalásai között?
Guy Cogeval: Sosem vettem részt aktívan az ICOM munkájában. A Bizot-csoport egyfajta klub, baráti kör, amely Irène Bizot, a Réunion des Musées Nationaux, a francia múzeumokat összefogó szervezet igazgatónője kezdeményezésére jött létre. Eleinte csupán mintegy tizenöt olyan ember találkozásait jelentette, akik időnként Párizsban töltöttek el közösen egy hétvégét, hogy kiállításokról, aktuális problémákról és a jövőbeli tervekről beszélgessenek. Aztán idővel megnőtt a tagok létszáma, de a klubjelleget továbbra is meg akarjuk tartani. Budapestre most csak az európai tagok jöttek el, akik évente kétszer találkoznak. Ilyenkor alkalom nyílik arra, hogy megvitassunk kiállítási terveket, műtárgykölcsönzési ügyeket, s eközben persze barátságok is szövődnek. Az intézményi kapcsolatok személyessé válnak. Ha a csoport teljesen nyitottá lenne, óriásira nőne, így éppen a személyes jellege és a beszélgetés lehetősége veszne el.
Műértő: Lehetséges-e nemzetközi standardokat csak a legnagyobb gyűjteménnyel és a legnagyobb hatalommal rendelkező múzeumok tevékenysége alapján meghatározni? A nagy kiállítások szervezői (eredetileg ez szerepelt a csoport elnevezésében) azok a jelentős múzeumok, amelyek gyűjteményük mérete miatt alkalmasak számos nemzetközi kölcsönzés lebonyolítására.
G.C.: Nemcsak a nagy múzeumok döntenek a nemzetközi kiállításokról, a Bizot-csoport tagjai között ott vannak a gyűjteménnyel nem rendelkező, műcsarnok jellegű intézmények képviselői is. Az a múzeum, amelynek a vezetéséről álmodom, nem is rendez időszaki kiállításokat: a páratlan kollekcióval rendelkező Vatikáni Múzeumokról van szó, ahol a gyakorlat alapvetően eltér a miénktől, a Musée d’Orsay ugyanis 16-17 kiállítást rendez évente. Ez nagyon sok. Évente mintegy 2000 művet kölcsönzünk, ez a mennyiség egyedülálló a világon. Egyébként akik nagyon hiányoznak a Bizot-csoportból, azok a nem nyugati tagok: nincsenek közöttünk se ázsiaiak, se dél-amerikaiak, ami nagy kár, hiszen Latin-Amerikában kiváló gyűjtemények és nagyszabású kiállítások vannak.
Műértő: A Bizot-csoport egyik legjelentősebb tagja éppen az Ermitázs.
G.C.: Az Ermitázsnak mesés a gyűjteménye, és számomra mintaintézmény – egyike azoknak a múzeumoknak, amelyeket a legjobban szeretek. Két kiállítás kapcsán is dolgozhattam ott, és Mihail Pjotrovszkij lehetővé tette, hogy szétnézzek a raktárakban.
Kinyomtatom
Elküldöm
Titkos sziget Horvátországban »
Osztrák film vitte el az Arany Pálmát »
Megint arattak a románok Cannes-ban »
Egy könnyed vígjáték nyert Cannes-ban »
