Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Hozzászólások (#2)
Szokatlan a magyar irodalomban: a Százegyedik év című lírai pamflet egy fiktív település nagyot álmodásáról és piszlicsáré korrupciójáról szól. Mintha újságírói oknyomozás volna, pedig nem az. A soha meg nem épült újrákosi városháza ügye ízig-vérig költői mű. A hvg.hu a szerzővel, a vasárnap, a Magyar Dráma Napján díjjal is elismert Szálinger Balázzsal beszélgetett.
hvg.hu: Milyen versformában íródott a szöveg?
Szálinger Balázs: A hendekaszillabus nevű sorfajtának egy phalaikoszi nevezetű alfaja. Egyetlen klasszikus versünk íródott ebben, az se magyarul; Janus Pannonius Búcsú Váradtól című verse.
hvg.hu: Miért éppen ebben a formában írta meg Újrákos korrupciós ügyét? Hol van Újrákos? Szálinger Balázs (1978) új kötete három verses művet tartalmaz. A Zalai passió (2000) című vígeposz és a Sík (2005) című eposz korábbi kötetekből került át, a kötetcímet adó Százegyedik év azonban új mű. S méghozzá szokatlan a magyar irodalomban. Benne egy önkormányzat korrupciós ügyei, belső működése ábrázoltatik. Újrákos polgármestere a centenáriumra vadonatúj városházát álmodik a településre. Trükközik az uniós forrásokkal, míg egy téglarakás nem sok, annyi se épül. Sunda-bunda ügyek, urambátyám, kéz kezet most, azaz minden úgy megy, ahogy az a magyar valóságban is elő szokott fordulni olykor. A tragikus bukás azonban Hahóthyé, az önkormányzat fiatal, ambiciózus szóvivőjéé. Nem akar, mégis belekeveredik az ügybe, s aztán egyedül ő marad sáros. Újrákos fiktív település, mint ahogy polgármestere, volt tanácselnöke, szóvivője (a mű főszereplői) is fiktív személyek s a történet is kitaláció. Ám a hvg.hu úgy tudja, a költő egy korábbi munkaadója, az újpesti önkormányzat, pontosabban annak vezetője zokon vette a lírai pamfletet. Ő tudja, miért.
Sz.B.: A hexametert nagyon meguntam már. Túl élőbeszédszerű lett. Egy időben bármilyen témában tudtam hexameterben társalogni. Devecseri Gáborról mesélik, hogy hexameterben udvarolt a kórházban az ápolónőknek. Nekem is sok volt már, lényegében olyan, mintha prózát írtam volna. Kerestem hát egy olyan sorfajt, ami nyers, darabos prózaként hat. Ez pedig alkalmasnak látszott.
hvg.hu: Epikus a mű, de drámai a jelenetezése. Színpadra nem szánja?
Sz.B.: Én versnek mondanám, verses regénynek. Ha drámai, az attól lehet, hogy egymás mellett írtam a Kalevala-átirattal, amelyet Horváth Csaba áprilisi, debreceni bemutatójához készítettem. Délelőtt az egyiken, délután a másikon dolgoztam. Hatottak egymásra.
hvg.hu: A kortárs irodalomban szokatlan, hogy egy mű direkten reagáljon a közélet, a politika eseményeire. Ettől óvakodni szokott irodalmunk.
Sz.B.: A publicisztikai hang mindenképpen hatott rám; nincsenek a szövegben irodalmi utalások. Elég száraz a szöveg, úgy értem, hogy nem irodalmias. Az alcím „lírai pamflet”, mert részben költői, részben zsurnalisztikai műfajnak tartom. A generációm irodalmában amúgy nem nagyon látom az igényt, hogy a közélet, a köztér, az utca felé fordulna. A nálam kicsit idősebbeknél jelen van, a fiatalabbaknál viszont szinte egyáltalán nem; nem nagyon fordulnak a társadalom felé. Ha észrevesznek az utcán egy koldust, abból nem következtetnek semmire, ami a személyes szinten túlmutat. Elszomorodnak, de az irodalom eszközeivel nem akarják feltárni a mögötteseket.
hvg.hu: A kortárs képzőművészetünk például nem ilyen. Az irodalom még mindig azt gondolja, nem tesz jót neki, „lerontja” a szöveget, ha konkrét társadalmi kérdésekkel foglalkozik?
Sz.B.: Volt valami, ami felháborított. Magánemberként és költőként is. Ha pedig így van, nem teszek szájzárat csak azért, mert más a trend. Ez olyan volna, mintha harminc évvel ezelőtt élnénk. Hogy valamit nem szabad és akkor nem írjuk meg.
Kinyomtatom
Elküldöm
Hozzászólások (#2)
barcog
Rohanok a legközelebbi könyvesboltba, nagyon kíváncsi lettem. Ami meg barcog hozzászólását illeti, tévedés. A korrupció a diktatúrákban virágzik csak igazán, hiszen ott a civil ellenőrzés elvi lehetősége sincs meg. Ha az illetékes elvtárs elvileg sem vonható felelősségre, az hogyan is oldaná meg a korrupció kérdését?<br>