Regisztráció
 • 
Bejelentkezés
 •   •  twitterlogo •  rsslogo Hírcsatornák

BEJELENTKEZÉS



Kedves regisztrált látogatónk!

Felhívjuk figyelmét, hogy hosszú átmeneti időszak után mától csak e-mailcímével tud bejelentkezni oldalunkra. Amennyiben nem emlékszik, azonosítóját milyen címmel regisztrálta, írjon levelet munkatársainknak a hvg.hu@hvg.hu címre!

Ha még nem regisztrált a HVG Online rendszerében, akkor ide kattintva megteheti.

Ha elfelejtette jelszavát, akkor adja meg e-mail címét, majd kattintson ide és a kért e-mail címre kiküldjük a jelszóemlékeztetőt.

Ha szeretné újra megkapni a regisztrációja véglegesítéséhez szükséges aktivációs kódot, akkor adja meg e-mail címét, majd kattintson ide és a kért e-mail címre kiküldjük az aktivációs levelet.

HVG.HU \ ÉLET + STÍLUS \ KULT

Magányos? Vegyen műfókát!

2008. november 04., kedd, 13:02 • Utolsó frissítés: 2010. október 30., szombat, 22:37


Címkék: Verzió Filmfesztivál;

Lehet-e a robotoknak "lélek-jelenlétük", netán aurájuk? Többek között erről elmélkedik az a kutatócsoport Japánban, amelynek vezetője elkészítette önmaga mását, s műve hitelességét a kislányán tesztelte. A finn-dán koprodukcióban készült Gépszeretet című film az ember és a robot sajátos és tagadhatatlanul változásban lévő viszonyát járja körbe.

A japán mérnök gépmása leginkább úgy mozog, mint egy súlyos betegség után lábadozó beteg: darabosan, lassan. Mondhatnánk, óvatosan – ha tudattal rendelkező valamiről beszélnénk, bár kétségtelenül döbbenetesen emberformájú a figura, olyannyira, hogy a nyakán a bőr – a kikapcsolt robot fura testhelyzetétől adódóan – meg-meggyűrődik.

© Verzió

Míg Phie Ambo filmjében a mérnökök a kolléga robotváltozatának beszédét és mozdulatait finomítják, addig körbenézhetünk abban a világban is, ahol úgy kezelik a robotot, mint egy igazi élőlényt. Kölyökfókát modellező visító robot szegődik egy német szeretetotthon idős lakójának társául, egy módos japán házaspárnál pedig a gép a haldokló kutya helyébe lép. A Paro névre keresztelt kütyü persze japán szakember fejlesztése és házikedvencként funkcionál. Először macskával próbálkoztak, de a cicákkal túl sok kézzelfogható tapasztalata van az embernek, így az elvárások hamar túlnőttek a robot adta lehetőségeken – derül ki a jó ritmusú filmből. A kudarc után a készítők átnyergeltek a fókára: kicsi, pelyhes és nyafog – mint egy baba. A sablonszőrt is változatos fazonúra nyírják a gyárban, hogy mindenki találjon magának valót, személyiségéhez illőt.

És a Prót nem csak a japánok szeretik. Egy idős német néni is úgy becézgeti, mintha a unokája lenne. Leginkább talán a magányát enyhíti a kis gép, amely számtalan érzékelőjének köszönhetően néha „mintha válaszolna” a hozzá beszélőnek. Az idősotthon gondozói azonban egy Paro miatt majdnem kudarcba fulladt énekpróba után arról elmélkednek: mi a teendő a nénivel, akit fókája miatt a többiek kinevetnek? Pótolhatja-e a gép az emberi kapcsolatokat, amik annyira hiányoznak a hozzátartozók elmaradozó látogatásai miatt? Baj-e, ha egy intelligens gép lesz egy magányos ember társa? Számít-e, hogy mások, a közösség mit gondol? Megkapható-e a szeretet egy géptől, s adható-e szeretet egy gépnek? Válasza nyilván sokaknak van ezekre a kérdésekre, de ahogy elnézzük az idős asszonyt, egyszerre gondoljuk: bizarr, nevetséges, szomorú, de hát miért ne, és amúgy meg hol a fenében vannak a többiek, az emberek?

„Ide még kellene egy kis szilikon” – mutat a feleségéről mintázott robot kezére az írásunk elején emlegetett japán mérnök, aki önmagát gépesítette először. Aztán a lányát. Majd a nejét. Ráadásul az androidokat szíve szerint be is emelné a családba, mert kíváncsi: ki hogyan boldogulna. Aztán főpróbaként összeülteti egy szobában az apa-robotot és a hús-vér kislányt. Őszinte kíváncsisága és fanyar humora miatt szimpatikus figura, még akkor is, ha eszelősen szeretne egy gépet, ami ízig-vérig él – ha ennek a kifejezésnek van bármi értelme egy robot esetében.

A finnek és a dánok már többször bebizonyították, hogy remek filmeket csinálnak, sajátos humorral és világlátással. Hát ez a dokumentumfilm sem lóg ki a sorból. Az egyik legkedvesebb jelenetem – amely kevéssé kapcsolódik a film központi témájához –, amikor a német idősek otthonában a fókás néni és egy lakótársa együtt vacsoráznak. A kép és a párbeszéd egyszerűen zseniális. Megismerheti, aki megnézi a filmet.

És választ kaphat arra a kérdésre is, hogy mi a különbség a humanoid, az android és a geminoid között. Meg arra is, hogy mit kezdett a kislány a robottal. No és arra is, hogy mit várnak a dánok és mit az okos kütyükön szocializálódott japánok a robotoktól. Kényelmes megoldás vagy zseniális fejlesztés? Meg persze azon is lehet gondolkodni előtte/közben/utána, hogy hol és milyen szerepet kaphatnak a robotok az életünkben.  Már csak azért is, mert a Spielberg-féle AI kétségbeesett gyerekhőse lassan felválthatja majd a fókákat.

A filmet a Verzió filmfesztiválon vetítik november 4-én 20:15-kor a Toldiban, és november 7-én 18:30-kor a Cirko-Gejzírben.

KA

KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

Szabadtéri gálakoncert Ana María Martinezzel és Joseph Cellejával (x)
Szabadtéri gálakoncert Ana María Martinezzel és Joseph Cellejával (x)

Az idén harmadik alkalommal rendezik meg a szabadtéri operagálát a kismartoni Esterházy-kastély parkjában.


Magányos? Vegyen műfókát!




  Másolat Önnek


AJÁNLJUK MÉG
    • A sikeres szerepjáték titkairól

      Első tengerentúli utam során ki nem hagytam volna programomból a MoMA kínálatát, különösen miután megtudtam: nemrég nyílt retrospektív kiállítása Cindy Shermannek, akinek életműve a XX.

    • Újabb festményhamisítási botrányok

      Még el sem ültek a Németországban az évszázad műtárgy-hamisítási botrányaként elhíresült „Jägers-ügy” hullámai, máris újabb, hasonlóan súlyos affér borzolja a műkereskedők és a műgyűjtők kedélyét.

HIRDETÉS
VIDEÓK
további videók »

Ön korábban már belépett a HVG csoport egyik weboldalán. Ha szeretne ezen az oldalon is bejelentkezni, ezen a linken egy kattintással megteheti.

X