"Eszembe sem jutott a hullagyalázás"

A férfiak nőkről írni nem tudnak - mondja az a fiatal rendező, akinek a nevétől hangos a filmes szakma idén. Gigor Attila olyan filmet rendezett, amit szeretnek a nézői, a mozik viszont nem adnak időt a szájhagyománynak. A nyomozóról, ötletlopásról, pénzosztásról és hollywoodi érdeklődőkről beszélgettünk. Rezes Judit, a női főszereplő is csatlakozott, színész és rendező egymás között.

hvg.hu: Az alkotó tapasztalatokból, élményekből, gondolatkísérletekből írja a történeteit. Elképzelhetőnek tartod, hogy az ezekből összeálló filmes történeted – ahogy ebben a bizarr hírben is áll – egy-egy elemét „visszaemeld” a saját életedbe?

Gigor Attila: Személyes élményekből táplálkozik egy történet, de nem konkrét eseményekből. A nyomozóban például azokról a bűnökről akartam beszélni, amelyeket mindannyian elkövetünk, s amelyekkel kapcsolatban van, aki úgy tesz, mintha nem is lennének, mások hárítják a felelősséget, s aztán vannak olyanok is, akik megpróbálják rendbe hozni a hibáikat. Ahogy A nyomozó főszereplője, Malkáv Tibor is. A paradox az, hogy vannak olyan dolgok, például egy emberölés, amit nem lehet rendbe hozni.

Gigor Attila © Stiller Ákos

G. A.: A nézők folyamatosan meglepnek. Ez a gondolat például tetszik, s erre speciel gondoltam is. Ez persze nem újdonság, hiszen ez a krimi sajátossága, így kell felépíteni a sztorit: mindenkiről kiderül valami. Voltak persze olyan értelmezések, amik kevésbé kedvemre valók. Volt, aki azt gondolta, hogy a főhős Jucit (Rezes Judit, a női főszereplő - a szerk.) is meg fogja ölni a végén. De miért? Nem értettem, hiszen nem egy pszichopatáról van szó. Azt is mondják, hogy baljóslatú a vége. Azzal egyetértek, hogy lehet így is értelmezni, de a szándék nem ez volt.

hvg.hu: A legutóbbi hírek szerint amerikai érdeklődők újraforgatnák A nyomozót. Mit jelentene ez pontosan?

G. A.: Egyelőre csak annyi biztos, hogy vannak amerikai érdeklődők, de ez nem jelent semmit. A levelezés pedig éppen arról folyik, hogy mit is jelentene ez a gyakorlatban.

hvg.hu: Örülnél a remake-nek?

G. A.: Ez az én gyerekem. Egyelőre nem tudom elképzelni, s nem is én diktálok. A magyar pesszimizmus azt mondatja velem, hogy nem lesz belőle semmi, aztán az is lehet, hogy megvesznek kilóra. Eljátszol a gondolattal, hogy a filmedet úgy forgatod le, ahogy mindig is szeretted volna, eldöntheted mire és hány napig. Eközben meg hallod azt is, hogy egy amerikai produkcióban a rendező meg az író ugyanolyan alkalmazott, mint bárki. Valójában persze nem tudjuk, mi folyik odaát, s ha lehetőségem lesz rá, nyilván szeretném majd kipróbálni. De egyelőre olyan dologról beszélünk, ami még nincs.

© Stiller Ákos

G. A.: Az ember jó szívvel mondhatja magáról, hatással volt rám ez vagy az, ez nem bűn. Amikor azonban azért használok valamit, mert nekem nem jutott eszembe, akkor az bűn, tehetségtelenség. Nem hiszem, hogy rá lennék szorulva erre.

hvg.hu: Valóban nem úgy tűnik, A nyomozót nagyon eredetinek tartja a szakma és a közönség is, sikeres film.

G. A.: Sikeres??? Alig nézik. Azok körében, akik beülnek rá, persze népszerű, nem bánják meg. Nagyon fáj nekem, s úgy érzem, a filmhez és a színészekhez is méltatlan, hogy ilyen kevesen váltanak rá jegyet. Talán több reklám kellene, nagyon nehéz elhitetni a magyarokkal, hogy érdemes beülni egy magyar filmre. Ironikus módon A nyomozó hosszú idő óta a legsikeresebb film, de mindez olyan körülmények között, hogy a Mamma mia-n kívül semmi nem megy.

hvg.hu. Rosszul esik, magadra veszed, hogy kevesen nézik?

G. A.: Nem tudom. Ami annak idején a Valami Amerika vagy a Kontroll esetében volt, az most is működik, szájhagyomány útján terjed a film híre. Esélyt viszont nem sokat kapott, a mozik többsége már levette a műsorról. Persze lehet, hogy az internet is közrejátszik. A Tilos egyik műsorában például egy betelefonáló dicsérte a filmet, de időközben az is kiderült, hogy nem moziban látta, hanem letöltötte.

hvg.hu: A következő filmedről minden interjúban mást mondasz: szerelemtől túlcsorduló történet, modernkori kasztrendszer, a jó és a rossz mibenléte. Egy forgatókönyvről beszélünk?

G. A.: Igen, de egyelőre nem akarok ennél többet mondani róla.

© Stiller Ákos

G. A.: Az ember hall ilyen történeteket, bizonyíték viszont nincsen rá. Nem vagyok olyan naiv, hogy azt gondoljam, ezen a fronton nem működnek olyan mechanizmusok, amiknek nem kellene, s lehet, hogy nem mindig érdem szerint kapnak pénzt az alkotók. De én nem igazán értek az ilyesmikhez. Amúgy meg mi alapján döntjük el, hogy valami jó vagy rossz? Az is igaz persze, hogy amikor én benyújtottam a pályázatomat, s behívtak „rapportra”, akkor meglepő kérdéseket kaptam. A beszélgetés alapján nem azért kaptam pénzt erre a filmre, amiért szerettem volna. Valami egészen mást láthattak a forgatókönyvben.

hvg.hu: Mit?

G. A.: Olyan kérdéseket tettek föl, amik nekem soha nem jutottak volna eszembe. Nekrofíliáról kérdezgettek például. Udvariasan jeleztem, hogy ezt a vonalat nem hangsúlyoznám túl a filmben. Eszembe sem jutott a hullagyalázás. Lehet, hogy, amit őt láttak a könyvbe, köszönő viszonyban sincs azzal, amit aztán a nézők szerettek benne.

hvg.hu: Anger Zsolt Blaskó Péter visszautasított Kossuth-díja kapcsán nyílt levet írt, mindketten szereplői a filmednek. Te a politikát bármilyen módon beemelnéd a filmjeidbe?

G. A.: Szeretnék hinni abban, hogy nem. Félek, hogy teljesen nem tudjuk függetleníteni magunkat tőle. De a legfontosabb és egyetlen dolog, amit ezzel kapcsolatban elmondhatok: elsősorban az embert tartom fontosnak, minden más utána jön. A szakmai kapcsolatok, politikai beszélgetések is akkor mérgesednek el, ha nem az emberrel foglalkoznak közben. Nagyon szeretem Blaskó Pétert és Anger Zsoltot is. Péter fontosnak tartotta ezt a döntését, Zsolt pedig azt, hogy reagáljon rá. Én nem éreztem egyik esetben sem, hogy bármit is lépnem kéne. Emberként és művészként is nagyon szeretem és tisztelem őket. Épp most fognak együtt dolgozni, Zsolt rendezi majd Pétert.