A makett szóról játékrepülőgépre, -harckocsira, -vasútra asszociálunk. Többnyire valamilyen „bonszai” dísztárgyra, miniatűr játékra, kicsinyített bigyóra. Effélékkel nem találkozhatunk az első építészeti modellfesztiválon, de gondolatgazdag architektúrákkal és a makettezés csúcsaival igen.

Mindenfajta modellezést két nemes szándék éltet, az egyik a világ megismerésének, a másik a világ megtervezésének olthatatlan szenvedélye. Mindkettő persze fikció, ám éppen az I. Nemzetközi Építészeti Makettfesztivál bizonyítja, mennyire termékeny fikció. Kiszakítani és lehatárolni a határtalan tér egyik szeletét, elrendezetté tenni az ősrendetlenséget, mérnökileg és iparosként megtervezni és főleg megépíteni a sosemvolt meg sosemlesz valóságot – valami ilyesmivel bíbelődik a modell- vagy makettépítő. Mindaz, amit az építész megálmodott és lerajzolt, a modellel válik kvázi-valósággá. 

A modell afféle köztes állapot, a makettépítés átmeneti rítus, a tervtől és a megvalósult házig tartó fejlődési ív köztes állomása. Fontos, de mégiscsak egy állomás. A makett nem terv, de persze nem is épület. Más minőség: még gondolat, eszme, idea, de már anyag, test, tömeg. Nem ebből is egy kicsi, meg abból is egy kicsi, hanem új, önmagában is értelemmel bíró minőség.

Modellezni persze óriási munka, de a makett még a tervnél és különösen a háznál is hamarabb évül el, válik lényegtelenné, túlhaladottá. Efemer jelenség. Gondolhattuk eddig. A budapesti makettfesztivál azonban éppen ezzel a kissé lesajnáló vélekedéssel fordul szembe. A Kortárs Építészeti Központ (KÉK) szervezte kiállítás makettjei többnyire meg nem valósult tervekről tanúskodnak, alig akad köztük olyan, amelyikből később épület született.

A makettek azonban itt vannak, tovább élnek, és némelyikük elkápráztatja a látogatót. Nem is mindig azzal az építészi teljesítménnyel, amelyet bemutatnak, szemléltetnek, hanem a maguk mívességével, a szellemes anyagválasztásával vagy -kezelésével, a kifinomultságával vagy éppen a brutális egyszerűségével. Az aprólékos manualitással nyűgöz le például a Földes és Társai Építésziroda a nagykovácsi református templom tervpályázatának modellje, amit Falb Anita, Antal Gabriella és Török Bence makettezett (714. szoba). Plaszticitásával, nagyvonalú rusztikus megoldásával pedig Kendik Géza (A4 Stúdió) tervezte szentendrei új temetőnek a betonba öntött modellje, amit az Ivánka Beton Design készített el (317. szoba).

A szervezők reménye szerint biennálévá alakuló fesztivál mostani témája a pályázat. Hozzátehetjük: többnyire (szükségszerűen) az elbukott pályázat. Az építészi munka frusztráló jellegzetessége, hogy a tervek nem valósulnak meg, vagy úgy épülnek meg, hogy „az anyja” sem ismer rá az eredeti plánumra. Hogy mást ne mondjuk, itt látható Janesch Péternek és kollektívájának a terve is a hamvába holt kormányzati negyedről (309. szoba). A makettépítő ennél szerencsésebb: az ő munkája végén ott a produktum. Janeschék terveiből nem lesz semmi, de Csizmadia Géza lézerrel söröskartonba gravírozott makettje kész van, megtekinthető. (A fiatal alkotó szerepel filmünkben, bár nem erről a munkájáról, hanem egy pécsi rendezvény- és hangversenyterem pályázati modelljéről beszél.)

Maximum display (Oldaltörés)

De a modellező mennyire tekintheti sajátjának az elkészített makettet? Tevékenysége nyilvánvalóan alkalmazott ipar/művészet, ám egyben interpretáció is, és mint ilyen joggal érdemelne meg nagyobb elismerést. Mint ahogy vannak hanglemezek, amelyeken az szerepel nagyobb betűvel hogy J. S. Bach: Goldberg-variációk, hogy aztán meg másokon az előadó, Marija Jugyina vagy Glenn Gould neve legyen nagyobb betűvel szedve, úgy a makettezésnek is megvannak a maga tehetségei, akik saját területükön olykor jobbak, mint a tervezők. A bécsi BEHF iroda nem túl eredeti manilai szállodatervénél például biztosan koncepciózusabb, hogy az épületszelvényeket fémből öntötték ki, a krómozott felület tükröződik, és lehetőség van a szintek elforgatására is (315. szoba).

Ideális esetben az építész maga a modellező is, vagy legalábbis a tervező csapatnak van makettkészítő tagja. Erre a nagy állami tervezőirodák eltűnése és a számítógép térhódítása óta hazánkban alig akad példa. Persze építész és makettes között enélkül is gyümölcsöző lehet a kapcsolat. A Schüller és Tsa Építésziroda, illetve Kocsis Ferenc modellező (filmünk egyik hőse) együttműködését dicséri az a budafoki víztoronyterv, amelyet a 310. szobában látni. A bonyolult, kerekded és hullámzó formák, a többféle anyag, a míves megmunkálás kiemelik a terv rafinált könnyedségét.

A magyar pályázati rendszer nem kedvez a makettezőknek. No, nem azzal, hogy egyre több versengésnél feltétel a modell. A megrendelés jó, ebből élnek a derék makettezők. Ám az már kevésbé, hogy nálunk a makettek leadási határideje azonos a tervekével. Nyugaton a maketteket később kell leadni, mert figyelembe veszik a tervezés menetét, hogy akár az utolsó pillanatokban jelentősen megváltozhatnak a tervek, amihez szegény modellezőnek nehéz rögtön alkalmazkodni.

A hazai építészek általában sem kényeztetik el makettkészítő társaikat, akik pedig sokszor maguk is céhbeliek. A tárlaton alig látni olyan tervdokumentációt, amelyen szerepeltetnék a modell forrását. Sokat elárul a honi állapotokról, hogy a kiállításon a terveket jegyző irodák vagy tervezők mellett nincs feltüntetve a modellezők neve. A fiatal építész szervezők legalább ez alkalommal gyakorolhattak volna gesztust a névtelen mesteremberek felé. Talán majd a következő makettkiállításon.

A mostanin eredetileg 100 makettet helyeztek volna el a KÉK által ideiglenesen használatba vett százszobás, lebontására váró Szervita téri irodaépületben. Szép kerek szám. A szervezőkben a koncepcióalkotásnál talán motoszkálhatott Peter Greenaway 1992-es, a bécsi Hofburgban rendezett kiállítása, amidőn a brit filmrendező-képzőművész nem kevesebbet, mint a világot akarta megszámlálni, összelistázni, kiporciózni. Később a holland Saskia Boddeke operarendezővel közösen dramatikus előadást is készített e bűvös szám ihlette enciklopédiáról. Az enumeráció a szándéka a pesti tárlatnak is: sorra venni az építészeti makettek technológiai és funkcionális sokszínűségét. A megcélzott százas szám ugyan nem jött össze – ha jól számoltuk, hatvan szobában hatvan makettet látni –, ám a kiállítás teljesíti hivatását, és akár szájtáti csodálkozásra, akár elmélyült tanulmányozásra alkalmat kínál. Munkaközi, koncepcionális, kísérleti, a megrendelőnek szánt marketing célú („parasztvakító”), várostervezési alkotások sorjáznak szép sorban a termekben.

A változatosság itt tényleg gyönyörködtet. Éppen ezért nehéz kiemelni egyes műveket. De aki veszi a fáradságot, és november 30-áig ellátogat a Szervita tér 8.-ba, majd végigjárja az ötemeletnyi (!) kiállítást, ki ne hagyja a 717. szobát és a párizsi David Tajchman Maximum display című kétszintes modelljét. Felesleges keresgélni rá a szavakat: egyszerűen szép.

Zádori Zsolt

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
hvg.hu Világ

Politikusok és építészek „vérfertőző” viszonya - videók

Az egyik dolgozott a kínai kommunistáknak meg a Las Vegas-i kaszinóknak. A másik pedig Sztálinnak meg Mussolininak, aztán beszállt a New York-i ENSZ-palota tervezésébe. Építészek. Olykor zsenik, máskor szörnyetegek. De mit mondjunk a politikusokról, akik saját emlékművüket akarják látni, zokszó nélkül robbantatnak fel műemlékeket, és mindenbe beleszólnak?

Itthon

Sportcsarnok a Nyugatiból

Megy a hörgés, hogy a kormányzati negyed miatt esetleg nem fogad majd vonatokat a Nyugati. Pedig az ötlet már jó hetvenéves. Mint ahogy az is, hogy a mai helyén a Délire sincs szükség. Egy európai formátumú építész, Vágó József komolyan hitt az igazában. Hazája azonban nem, és attól is megfosztották, hogy tervezhessen, így a telefonkönyvben ez állt a neve mellett: „magánzó, a genfi népszövetségi palota tervezője”. Holnap ünnepeljük Pest, Buda és Óbuda egyesülését.

Itthon

Kéjlakok és Walhalla a Gellért-hegyen

Diadla, nyugda, emlékde, csönde, üdvlelde – javaslatok a magyar Walhalla honi elnevezésére. Ha lenne ilyen, tán most a Citadella helyén állna. De lehetne ott egy piramis vagy akár maga a turáni Akropolisz, amelyről egy kolosszális Hungária szobor reflektorának fénysugarai pásztáznák a város nevezetességeit. Gellért-hegyi álmok – Széchenyi gróftól Sasvári Szilárdig.

Itthon

Zsidó „templom” a Kossuth térnél

Hetekig morális atléták zsidóztak a Kossuth téren, mire a rendőrök hónapokra műveleti területnek nyilvánították a virágágyásokat. A Mazsihisz az ünnepen otthon marasztalta a zsidókat. Azóta játszótérépítésről, csúszdáról, libikókáról egyeztetnek közjogi méltóságok. Mi volna, ha az Országházhoz közel állna Európa legnagyobb, ötezer négyzetméteres és 70 méter magas zsinagógája? Volt rá esély, ha pénz nem is.

Itthon

Toronyóriás és hét vezér a Margit híd közepén

Milyen lenne, ha a Margit híd közepén egy 66 méter magas gótikus torony emlékeztetne bennünket a honfoglalás és a kiegyezés nagyszerűségére? Combinók porzanának el Tas, Huba és Töhötöm csizmatalpa alatt, s Magyarország angyali szépségű allegóriája mosolyogna megértően a dugóban anyázó autósokra? Nem volt elég pénz hozzá, de a tervek megszülettek.

Itthon

Impotencia és abortusz az építészetben

A legtöbb építészeti terv nem valósul meg. S ez persze nem olyan nagy baj. Ahogy a felejtés is karbantartja az elmét, úgy alakítják a várost a meg nem épült házak. Egy ma nyíló kiállításon azért szép számmal látni olyan épületterveket, amelyek alakot öltve jobbá tehetnék az életünket.

Itthon

A metróépítésen a meleg csákányváltás sem segített

A fővárosiak szenvedélyesen szeretnének metrót, mindjárt az első átadásáig 17 tervet készíttettek. A be nem teljesült szerelemnek is ára volt/van, nem is kevés. Az ötvenes évek elvetélt ősmetrója a sztálinvárosi megaberuházás után a második legtöbbe került. Az első Nagy Imre-kormánynak jött meg az esze, és állította le a lázas munkát. Bár az is igaz, lehet, ha nem kezdenek hozzá, sohasem épül meg a kettes metró.