Egy magyar építész a Biennále központi pavilonjában. Kicsoda és mit csinál Somlai-Fischer Szabolcs? S miért ér sokat ez a velencei meghívás? Építészet az építészeten túl.

© Műértő
A november 23-ig még látható kiállításon a magyar szereplés nem merült ki a magyar pavilonban bemutatott projektben. A Padiglione Italiába, vagyis a főpavilonba ugyanis meghívást kapott Somlai-Fischer Szabolcs építész, interakció-tervező, illetve az általa vezetett projektek is. A meghívás súlyát, az elismerés mértékét talán az jelzi legjobban, ha megemlítjük, hogy Somlai-Fischer és munkatársai a kísérleti építészet szekcióban olyan nevek mellett állítottak ki, mint Zaha Hadid és a biennále idei életműdíjasa, Frank O’ Gehry.

Az 1976-ban született, Stockholmban építész szakot végzett Somlai-Fischer, aki a Kitchen Budapest médialabor szakmai vezetője, nem most állított ki először a Giardiniben: 2004-ben és 2006-ban már ott volt a magyar pavilonban. 2006-os szereplése alkalmával – amikor a re:orient projekt vezetőjeként vett részt – a Financial Times például az év legjobb munkájának nevezte a re:orientet. Érdekes módon, ahogy idén is, 2006-ban is gyakorlatilag egyetértés volt a szakmai közönség körében arról, hogy a magyar munka megérdemelné az Arany Oroszlánt, s hogy végül mégsem kapta meg, nem a teljesítményt minősíti.

Somlai-Fischer idén a Sorry-for-taking-your-mirrors című projekt bemutatásával aratott újra komoly sikert Velencében. Jóllehet a kiállítást látva azonnal világos, hogy Somlai-Fischer és a különböző projektekben vele együtt dolgozók tevékenysége tökéletesen illeszkedik a biennále idei jelmondatához – Építészet az építésen túl –, természetesen a kérdés az, hogy a főkurátor Betsky, illetve az idei kísérleti építészet szekciót kurátorként jegyző Emiliano Gandolfi hogyan fedezték fel Somlai-Fischer projektjeit. A fiatal tervező szerint, bár 2006-ban a re:orient alkalmával találkozott Betskyvel, a meghívásban a főszerepet – a munkák koncepciója és megvalósítása mellett – vélhetően a növekvő ismertség játszhatta: az, hogy a projektekkel sok helyen mutatkoznak be a világban. Idén például Belgium, Németország, Svájc, Peking, London, Velence, Riga, Amszterdam, Eindhoven sorakozik a listán eddig, s decemberben Tokióban két, egymástól független kiállításon jelennek meg ugyanazon a napon. Az említett kiállítások felét kiemelt intézményekben rendezik meg, Pekingben például a Kínai Nemzeti Művészeti Múzeumban. Somlai-Fischer feltételezi, hogy a velencei kurátor és csapata a kiállítást megelőző kutatómunka során a dokumentációk, a sajtó, az internetes források alapján tájékozódnak a későbbi meghívandók tevékenységéről. Ehhez persze – hangsúlyozza a kutató-fejlesztő – elengedhetetlen, hogy a komoly munka mellett megfelelő színvonalú, gazdagon dokumentált, friss webes jelenlétet tartsanak fenn angol nyelven.

Az idei velencei részvétel több elemből állt. Az Aleph című munka egy több száz tükörből álló fal, amely nem passzívan reflektál, vagyis nem pusztán egy rögzített nézőpontból veri vissza a környező világból érkező fényt, hanem az egyes tükrök mozognak. A jókora felület reagál a közelében a térben történő eseményekre, például a látogatók elhaladására. Az interakció, vagyis a tükrök látvány által vezérelt mozgása onnan indul, hogy a tükröket egy kamera „nézi” körülbelül onnan, ahol a látogatók járkálnak. (Mivel a tükrök domborúak, nem különösebben érzékenyek arra, hogy honnan nézik őket.) A kamerán keresztül érkező jeleket egy program elemzi, megkeresi, hol vannak az egyes tükrök, melyik milyen színt, világosságot tükröz, és rádión kommunikálva utasításokat ad, hogyan mozogjanak. Az üvegfelületek egyébként visszapillantó tükrök, s egy saját fejlesztésű hardver forgatja őket a számítógépből érkező vezérlés alapján.

A teremben újra láthatók a re:orientből ismert pingvinek is: a Rádiólugas sok száz kínai műanyag rádiója, a mindent elárasztó keleti tömegcikkek tárgykultúráját felhasználó, azt a mai térhez rendelő, átértelmező, új funkcióval ellátó projekt elemei, amelyek révén a felhasználó nemcsak elszenvedője, hanem része, kiváltója lesz a környezetből rá zúduló ingereknek.

A Padiglione Italia falán egy a www.aether.hu/sorry-for-taking-your-mirrors webcímről is letölthető poszteren tekinthetjük át a Somlai-Fischer vezetésével vagy részvételével működő teamprojektek összefüggő hálózatát; a már említettektől több máson át a wifi-hullámokat digitálisan megfestő, a térben megmutató Wifi Cameráig (a poszter webes változata interaktív).

A világ egyik vezető dizájnperiodikája, az ID magazine minden évben elkészíti a 40 top emerging designers worldwide (A világ 40 vezető feljövőben lévő dizájnere) listát. A jövő januári számban közzétett legfrissebb Top-40-et még a szokásosnál is érdemesebb lesz végigböngészni. Találunk majd rajta egy ismerős nevet… (www.labiennale.org, www.id-mag.com/idmagazine/, www.aether.hu)

Kozma Zsolt

A cikk a Műértő című lap novemberi számában jelent meg. 

Kult

A hely tudja, hogy mi akar lenni

Ugyanabban az évben, amikor az első építészeti biennálét megrendezték Velencében, 1980-ban jelent meg Christian Norberg-Schulz építészetteoretikus Genius Loci című könyve. A genius loci, magyarul a hely szelleme, a városban összegyűjtött jelentés, a térben megjelenő élet. Az erős helyeknek határozott és jól érzékelhető atmoszférájuk van, ahogyan a szerző fogalmaz: „a hely tudja, hogy mi akar lenni”.

ATV Tech

Fényből és szélből épül a magyar pavilon Velencében

Magyar is meg nem is, épület is, meg nem is. Egy nemzetközi építészcsapat üdítően új megközelítést választott a Velencei Építészeti Biennálé magyar pavilonjának kivitelezésére. A Corpora nevet viselő projekt kialakulásának szerves részét képezik a látogatók, illetve a környezeti hatások, például a szél erőssége is. A pavilont megálmodó doubleNegatives Architecture csapat magyar tagjával, Maróy Ákossal beszélgettünk.

hvg.hu Kult

Kínaiak a velencei magyar pavilonban

Mától látogatható a nagyközönség számára az olaszországi Velencében az Építészeti Biennále. A Giardiniben, a biennálek hagyományos helyszínén a magyar pavilon különleges projekttel mutatkozik be. A re:orient egyszerre építészeti, kulturális, város-szociológiai munka, amelynek témája a Magyarországon élő kínai közösség.

Műértő

Műértő, 2008. novemberi tartalom

Túlélő időkapszulák – Agnes Denes kiállítás a Ludwig Múzeumban, beszámoló a 6. Frieze kortárs művészeti vásárról Londonból és az ázsiai biennálékról, Design Hét Budapesten és beszélgetés Pohárnok Mihállyal. Mindez és még sok minden más a 10 éves Műértő novemberi számában!

Kult

Minikrimik – eltűnt művek galériája

Egy könyv, amelyből sokat megtudhatunk az illegális műtárgypiacról. Közben pedig összeáll benne egy válogatás, azaz galéria hiányzó művekből. Kik, miért és mit lopnak a műtárgypiac világában? Interjú a kötet szerzőjével.