Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Hozzászólások (#1)
Miközben a budapesti alternatív rockszíntér egyik meghatározó figurája volt, a BKV üzemi lapjának dolgozott. A villamos és a villanygitár szerelmese. Pop címmel pszichedelikus novellasorozatot jegyez, most mégis a budapesti közlekedés történetéről írt könyvet. Legát Tibor csupa kettősség? A hvg.hu vele beszélgetett.
|
|
|
|
hvg.hu: A könyv utószavában említed, hogy gyerekkorodban szokásoddá vált beutazni az ismeretlen busz- és villamosvonalakat, bejárni a város távoli részeit. Mi vonzott akkor és mi izgat ma Budapestben?
Legát Tibor: Ma már nem sok minden. Akkoriban maga a felfedezés. Eléggé zárt közegben nőttem fel, a XI. kerületben, a Műegyetem környékén, ott telt a gyerekkorom, a Móricz Zsigmond körtér volt a világ kezdete és vége. Tízéves korom körül aztán hirtelen ráérezhettem, milyen nagy ez a város. Ráadásul akkoriban még megvolt a külvárosok vidékies jellege. Akkor kezdték a nagy lakótelepek építését és hihetetlenül izgalmas volt elutazni, mondjuk, Zugló külső részeire. A városban sosem a „szép” érdekelt, nem a Halászbástya vagy a Vár. Külvárosokon, ipari területeken szerettünk mászkálni a barátaimmal, igazából nem tudom, miért.
© Stiller Ákos |
hvg.hu.: Melyik környék tetszett legjobban tízévesen? Az utolsó magyar playboy Legát Tibor (1965) újságíró, és fel-felbukkanó énekes, szövegíró. A hazai underground színtéren a nyolcvanas évek eleje óta jelen van rockzenekaraival. Mindig is értett a névadáshoz; a Hal Varieté, a Kézi-Chopin, a Legát Gát alapítója volt, majd 2007-ben a Lidérc! nevű formációé. Legismertebb ezek közül a Kézi-Chopin (1991-es albumuk címe volt Az Utolsó Magyar Playboy). A Magyar Narancs újságírója, a BKV lapjának munkatársa. A Pop című kispróza-ciklusa után sokan írónak kiáltották ki. A WAN2 popkulturális magazin viszont a műfaj dandy-jeit bemutató összeállításába vette bele. Közlekedik a főváros című könyve 2008-ban jelent meg a Jószöveg Műhely kiadónál.
L.T.: Ami mindig is kedvencem volt, a hűvösvölgyi Nagyrét környéke, az ottani villamos- és buszvégállomás. Azon kívül Újpest, konkrétabban a Rákospalota-újpesti vasútállomás. Volt ott egy nagy kerthelyiség, tulajdonképpen kocsma, oda mentünk málnaszörpöt inni. Amit nagyon megszerettem, az Pestújhely volt, a XV. kerület egy sajátos része. Nem lakott ott soha senkim, mégis a szívem csücske. De ezek az élmények mind összekötődtek a járművekkel is.
hvg.hu: Más hangulata volt egy külvárosi villamosnak, mint egy belvárosinak?
L.T.: Persze. A legkülönösebb az újpesti volt, a 3-as. Ősrégi villamos volt, két pótkocsival. A zugligeti 58-as például egyetlen villamoskocsi volt, ez pedig egy egész szerelvény. Még peronráccsal, széthúzható ajtókkal, fapadokkal, amelyeken körben helyezkednek el az ülések. Számomra fantasztikus volt, és összekapcsolódott a városrész hangulatával.
hvg.hu: Ma már nem izgat a város?
L.T.: Kevésbé. Sok minden elveszett. Egyrészt a lakótelepekkel nagyon elszúrták a várost. Pont Pestújhelyen nagyon nyomasztó, hogy benézel egy régi fasoros utcába, s a végét lezárja egy tornyosuló lakótömb: Újpalota. A rendszerváltás óta sem tudok felfedezni túl sok tudatosságot az építkezésben. Megfoghatatlan dolgok jöttek létre, az üres telkeken a beruházók felhúztak valamit, ami nem illeszkedik sehová, nincs előzménye és következménye. Alig jött létre emlékezetes épület. Politikusok és befektetők ügye lett az egész. Nem arról van szó, hogy nincsenek tehetséges építészek, csak éppen nem érvényesülnek a szakmai szempontok, pillanatnyi magánérdekek felülírják. Lásd a hatodik, hetedik kerületet.
Kinyomtatom
Elküldöm
Hozzászólások (#1)
Végre egy terjedelmes, kitűnő riport ! Legát Tibor tulajdonképpen elmondja azt, hogy az ember is és a világ is folyamatosan változik.Elmondja, hogy a régi, szép emlékek örök életűek. Mert valóban nem lehet feledni a hajdani külvárosok vidéki jellegét,a régi pesti villamosok hangulatát. Erzsébetvárosban és Terézvárosban a háború előtt több mint 50 nappali és éjszakai szórakozóhely üzemelt, többségük hangulatos kerthelységgel, ahol cigányok húzták a szebbnél szebb dalokat. Kávéházak működtek, ahol az emberek összejöttek, beszélgettek, politizáltak és emberi kapcsolatokat tartottak egymással.<br>Valóban megváltozott minden körülöttünk. A 100-120 éves belvárosi házak- csodálatos építészeti stílusukkal - omladoznak, felújításuk várat magára. A városban, a város peremén felépített panellakások szürkesége, hangulattalansága nyomasztólag hat a magába zárkózott, elmagányosodott emberekre.Ilyen lett a jelen.<br>De ebbe nem szabad belenyugodni. Célul kell kitűzni, hogy emberbaráttá kell varázsolni fővárosunkat, lakóhelyeinket. Ennek sok módja van, csak tenni kell érte!<br>Én bízom abban, hogy Legát Tibor jelenlegi zenekarának sok élvezője lesz, bízom abban, hogy a kiadásra kerülő lemezeit vásárolni fogják az emberek, mert érző lélek árad a zenészből és az újságíróból. S ezt a tulajdonságot az emberek ma is becsülik és tisztelik !<br>