Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
A hét végéig még látható a meghosszabbított Vaszary életmű-kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában, amelyen a látogató számára felfedezésszámba menő munkák is helyet kaptak. A páratlanul sokszínű életműről és az azt bemutató kiállításról a Műértő közölt írást.
Fekete kalapos nő |
Ez a sokoldalúság előny és hátrány egyszerre. Korszakait, tevékenységeit és műveit ki lehet játszani egymás ellen, és a különféle irányú elfogultságok ezt meg is tették. Korok és kritikusok mást és mást méltányoltak munkásságából. Kállai Ernő 1926-ban a Búcsúsokat (Pihenő nógrádi búcsúsok) emelte ki, mint a jellegzetes magyar „festő érzékiség" példáját. Elek Artúr következetesen a fekete alapú festményeket dicsérte - minden más rovására. Az ötvenes években a korai paraszti életképek „kritikai realizmusát" fedezték fel. A hatvanas évek a szecessziós és szimbolista Vaszaryt ünnepelte, vagyis azt, amit Fülep Lajos 1906-ban „zavaros és mesterkélt, akadémikus zöld szósz"-nak nevezett. A kiállítás egyenlő hangsúllyal mutat be mindent. Így hát alkalmunk van meggyőződni arról, hogy az a bizonyos „zöld szósz" több korai képen is ott van, de ma már nem zavaró, akár „sejtelmes olajzöld alkonynak" is érzékelhetjük. Ha volna is bennünk bíráló szándék (nincsen!) az Ádám és Éva „intenció nélküli" akadémizmusa miatt (szintén Fülep szavai), elnyomja ezt az az öröm, hogy a képet 94 év után ismét Budapesten láthatjuk. (A festmény 1913-ban a Szépművészeti Múzeumból letétként került Marosvásárhelyre, és ott maradt.)
| Eddig hatvanezer |
A közönség több mint négy évtized után láthatta ismét összegyűjtve Vaszary munkásságának kiemelkedő darabjait, hiszen a festőnek a legutóbb 1961-ben volt önálló tárlata a Magyar Nemzeti Galériában. A tárlaton mintegy kétszáz festményt, száz grafikát, valamint számos iparművészeti alkotást és dokumentumot láthatnak a látogatók még február 24-ig. |
A kiállítás nézője, aki alaprajzzal a kezében bolyong a termekben és folyosókon, szüntelenül azon töpreng: mi van ennek a művészi nyugtalanságnak a mélyén, mit keresett ez a festő oly csapongóan, mi lehet Vaszary titka?
Nemcsak korszakváltásokat figyelhetünk meg, hanem mintha ide-oda ugrálna a művészeti kérdések és megoldások között, mintha nem vinné végig, amit elkezdett, és az olykor zseniális rátalálások is folytatás nélkül maradnak. Ő maga ezt az ingadozást a „komplikált modern ember", de még inkább „a töretlen úton járó és saját ösztönösségére utalt kereső" sorsának tartotta - ahogy ezt Rippl-Rónairól írt kitűnő tanulmányában kifejtette. A „természetlátás és képszerűség" ellentétpárjában foglalta össze azt a művészi dilemmát, amelynek feloldásával összhangba kell hozni a műalkotás mimetikus és nem mimetikus elemeit, a forma, a tér, a sík, a szín, a fény, a kompozíció problémáit. A kép ugyan-olyan „szuverén, mint maga a természet - írta, és Vaszary ennek a kétféle szuverenitásnak az egyeztetésére keresett egyéni megoldást, ha tetszik: egyéni stílust.
Kinyomtatom
Elküldöm
