Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Szóljon hozzá
Kivételes időszak a magyar művészetben az 1909-14 közötti pár év. Színre lépett egy olyan - mai szóval - alternatív intézmény, amely progresszíven és céltudatosan működve szinkronba hozta Budapestet Európa művészeti központjaival. A Művészház nevű helyről és társaságról keveset tudtunk. A Magyar Nemzeti Galéria most rekonstruálja kiállításaikat. A kurátorral, Zwickl András művészettörténésszel beszélgettünk.
|
|
|
|
hvg.hu: A Művészház előzmények nélküli képződménynek tűnik. Az volt valóban?
Zwickl András : Egyszerre volt társadalmi egyesület, amelyben műpártolók, művészek, a korabeli kulturális élet jeles alakjai gyűltek össze, és ugyanakkor üzleti vállalkozás. Az összes kiállításon értékesítettek műveket, tudhatók az árak Kádár Bélától Egon Schieléig. Rendeztek aukciókat is. Kulturális missziójuk pedig másra is kiterjedt. Folyóiratot adtak ki és rendeztek irodalmi, művészeti előadásokat és más eseményeket is. Színészek szavaltak (például Beregi Oszkár) kortárs verseket (például Adyt, Babitsot), de volt koncert is, Balabán Imre zongorázott Bartókot, előtte Balázs Béla tartott előadást. Megszólaltak itt a művészek is, Rippl-Rónai például saját memoárjaiból olvasott fel, Vaszary János a művészetéről beszélt. Tehát amolyan kultúrház-szerű módon is működtek.
Zwickl András, művészettörténész "A térkép széle általában Budapest"  © Stiller Ákos |
| Itt és mást |
A Művészház (1909-1914) a kor körülményeit figyelembe véve abszolút progresszív, új típusú művészeti kezdeményezés volt Budapesten. Nem egészen négy és fél éves működése alatt negyven kiállítást szervezett. Bár nem akart ujjat húzni a szcéna két meghatározó intézményével (a Műcsarnokkal és a Nemzeti Szalonnal), nyilvánvaló volt, hogy az új művészetet, új módon mutatja be. Zsűrimentes kiállítások, csoportos kiállítások, nemzetközi kapcsolatépítés, vándorkiállítások országszerte - ez állt a középpontban. De a Művészház egyben kereskedelmi szereplő is kívánt lenni. Az egyesület, amely működtette - gróf Teleky Géza nagyvonalú támogatásával - társadalmi bázist is próbált teremteni a műpártolásnak, a művészeti színtérnek. Budapest azonos hullámhosszon Béccsel, Párizzsal? Csak néhány név a Művészház hazai és nemzetközi mezőnyéből: Rippl-Rónai József, Kernstok Károly, Egry József, Kádár Béla, Bíró Mihály, Egon Schiele, Nemes Lampérth József, Gustav Klimt, Vaszilij Kandinszkij, Robert Delaunay, Natalja Goncsarova. A Művészház nem félt az ismeretlentől, vállalt "outsider" és politikailag elkötelezett alkotókat is. A Művészházat bemutató kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában július 26-ig látható. |
Z.A.: Érdemes körülnézni a századelő Budapestjén, hogy milyen közegben indult a Művészház. Két intézményt említenék, amely több évtizedes múltjával jelölte ki a terepet, amelyen mozogni lehetett. A legrégebbi a Műcsarnok volt, amely akkorra már elég konzervatívvá vált, szigorú zsűrizéssel, évadonként hatalmas, átfogó kiállításokat rendezve, ahová a fiatal, progresszív művészet nemigen került be. Beöntötték a műveket a termekbe, minden koncepció nélkül. Aztán 1894-ben egy társaság, amely ezzel elégedetlen volt, megalapította a Nemzeti Szalont. Társas élet, kiállítások és műkereskedelem folyt itt; mígnem 1901-ben Ernst Lajos lett az igazgatója, s ekkor progresszív időszak kezdődött. A modern magyar művészeknek önálló sorozatot rendeztek, csoportkiállításokat is létrehoztak. De minthogy anyagi érdekeken alapuló társulásról volt szó, a progresszív erőket lassan kiszorították. Még egy fontos szempont: modern szellemű műkereskedelem nálunk gyakorlatilag nem létezett. Rózsa Miklós – aki ekkoriban a Nemzeti Szalon titkára volt – tájékozódni igyekezett, hogyan van ez máshol, a századforduló éveiben, németországi utazásai alatt tanulmányozta ezt a színteret, tapasztalatait meg is írta a Műcsarnok című lapnak. Megírta, hogy műkereskedelemre van szükség. A Művészház megalakítása előtti évben maga is próbálkozott egy műkereskedelmi vállalkozással.
hvg.hu: Gyűjtés vagy kereskedelmi galériák nem voltak?
Z.A.: A Műcsarnok kiállításai az állami vásárlásokra számítottak, a magánműgyűjtés visszafogottabban zajlott, mint másutt, és persze nem nagyon terjedt ki a modernekre. A korabeli kritikusok rendszeresen megírták, hogy „művésztúlképzés van”. Münchenben, a művészeti akadémián tömegével végeztek a magyar festők, akik hazajőve tapasztalták, hogy itthon nincs megfelelő közeg. A lapok a „művészproletariátusról” cikkeztek, de a kereskedelemben történt néha áttörés. A Könyves Kálmán Szalon, amelyet egy jól működő könyvkiadó részvénytársaság hozott létre, 1903-tól rendszeresen rendezett kiállításokat. 1906-ban pedig Rippl-Rónai gyűjteményes kiállításának teljes anyagát el tudta adni. Ezek az előzmények fontosak a Művészház szempontjából is.
Kinyomtatom
Elküldöm
Szóljon hozzá
Weyer: „Ma sok szavazatot kapna a berlini fal” »
Március 9-én indul az Omega búcsúturnéja »
Robbantanak a kereskedelmi tévék - Friderikusz is milliókat árul »
Így néz ki most a Reszkessetek betörők! főhőse – a rajongók sokk alatt »
